Egyelőre minden Ukrajnával szomszédos ország példásan jár el a menekülők befogadásában, erőn felül teljesítve alapvető ellátásukban – mondta lapunknak Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet operatív igazgatója az ukrán-orosz háború kapcsán, hozzátéve, egyelőre pontosan nem lehet tudni, hogy a menekültek közül mennyien távoznak tovább Nyugat-Európába. Azt pedig, hogy mennyien és milyen ütemben térnének majd haza, nyilván attól függ, hogyan és mikor sikerül lezárni a fegyveres konfliktust.
Az operatív igazgató szerint
az Ukrajnából menekülőket bizonyosan tárt karokkal várják a gazdag nyugati tagállamok, ahol a munkaerőhiányt enyhíthetik érkezésükkel.
Az persze más kérdés, hogy ha a háborús helyzet, az energiaválság és a szankciós politika miatt az EU gazdasága is megroppan, akkor vajon sikerül-e a több százezres/milliós potenciális tömeget integrálni – húzta alá Janik Szabolcs.
Lopakodó jogalkotás
Arra a kérdésünkre, hogy vajon a nyugati államok tesznek-e különbséget a gazdasági migránsok és az ukrán menekültek között, kifejtette: a tagállamok döntöttek az úgynevezett átmeneti védelmi irányelv aktiválásáról, melynek értelmében az Ukrajnából menekülők automatikusan egy éves tartózkodási lehetőséget kapnak, amely három évre meghosszabbítható. Munkát vállalhatnak, minden nagy ellátórendszerhez hozzáférnek valamennyi uniós tagállamban. A jogszabály szolidaritási elemet is tartalmaz, amelynek értelmében egy szolidaritási platform segítségével lehetőség nyílik a menekülők szétosztására. Ez egy viszonylag tiszta helyzet, mindenki egyetért az ukrajnai menekültek megsegítésében – és persze, ahogy említettem, lesznek olyanok, akik munkaerőpiaci szempontból „örülni” fognak az érkezésüknek – fogalmazott az operatív igazgató.
Ahogy felhívta a figyelmet: az ukránok eddig is tömegesen vállaltak legálisan munkát uniós tagállamokban, van tapasztalat bőségesen a foglalkoztatásukról. És tulajdonképpen
ez egy „win-win szituáció” a fogadóknak: háborús menekülteknek segíthetnek, miközben új munkavállalókat is kapnak.
Az operatív igazgató szerint azonban a mostani helyzetet nem szabad összekeverni az elmúlt éveket uraló migrációs tárgyú vitákkal, hiszen az Európai Unió déli (külső) határára elsődlegesen nem szomszédos országban dúló háború elől menekülők érkeznek. Ennek megfelelően a külső határok megvédését támogató és az irreguláris migrációt erőteljesen elutasító tagállamok nem fognak belemenni semmilyen „lopakodó” jogalkotásba, amely ezt a különbséget elmosná.