L. Simon László: Három évtized után még mindig velünk él a kommunizmus

2022. február 25. 16:36
Hogyan lehetséges az, hogy 2022-ben Dunaújvárosban még mindig azzal zárul egy állandó kiállítás, hogy a munkásőrnek öltöztetett baba felett ott a felirat: „Ők vigyáznak ránk!”? Miért volt kifejezetten megalázó az EU-csatlakozásról szóló népszavazást megelőző állami kampány? És milyen feladatai vannak a jobboldalnak azért, hogy az oktatáspolitikában ne a '80-as évek hangulata lengjen körül minket, ha az 1948 utáni időkről van szó? A Terror Háza Múzeum és a Szent István Intézet közös konferenciájának kerekasztalbeszélgetése megannyi égető kérdést tett fel.

Az öröm érzése, hogy legyőztük a kommunizmust, évekig kísért minket, 30 év távlatában azonban mintha elmúlt volna – vetette fel az első problémát a Terror Háza Múzeum és a Szent István Intézet közös konferenciájának kerekasztal-beszélgetése során Tallai Gábor, a múzeum programigazgatója. Erre reagálva L. Simon László bevallotta, a csalódás őt magát is hamar utolérte, ahogy a rendszerváltás eufóriája egyébként is gyorsan szertefoszlott. A Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy látja, ennek az alapszerződések és a kárpótlási rendszer egyaránt okai lehettek, az emberek úgy érezhették, hogy „elcsalták a rendszerváltást”, amiért a választók az MDF felelősségét is felvetették. „1993 környékén viszont megrázó volt tapasztalni, hogy visszajöhetnek a kommunisták” – fogalmazott, hozzátéve: „akkor azt sem zárhattuk ki, hogy valamiféle restauráció következik”

Baczoni Dorottya már ahhoz a generációhoz tartozik, akiknek személyes emlékei nincsenek a rendszerváltás idejéről, a családi emlékezet jelentősége azonban meglátása szerint komoly erővel bír. A XX. Század Intézet igazgatója a lineáris történelemszemlélet marxista sémájára hívta fel a figyelmet, óva intett annak kelepcéjétől. Hangsúlyozta, a főigazgató által felelevenített össztársadalmi csalódás nem von le semmit a rendszerváltás történelmi jelentőségéből. 

Romániában ellopott forradalom történt, posztkommunista rendszerbe mentették át a kommunizmust, elmaradt a nemzeti fordulat, ezzel szemben Magyarországon a rendszerváltoztatás felszabadító pillanatát csendben sajátították ki és 20 posztkommunista év után teljesedhetett csak be a valódi rendszerváltás – fogalmazott Békés Márton. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója szerint rendre vesztesként tüntetnek fel bennünket nyugaton, miközben 1990 után éppen nyugati kulturális hegemóniát erőltettek rá az országra. Ennek jegyében például

kifejezetten megalázó volt az EU-csatlakozásról szóló népszavazást megelőző állami kampány”,

mondta a történész. 

„Komoly felelősségünk van abban, hogy a szükséges munkát nem végeztük el” – figyelmeztetett L. Simon László, aki személyes példáját megosztva mondta el, hogy bár sokat írt a témáról és maga rengeteg alkalommal járt a Terror Házában, gyermekeit mégis elmulasztotta elhozni ide. De elmondta azt is, Dunaújvárosban még mindig zárul úgy állandó kiállítás, hogy a munkásőrnek öltöztetett bábu fölött ott van a felirat: „Ők vigyáznak ránk!”. Három évtized után még mindig velünk él a kommunizmus…

„Egyértelművé kell tennünk azt a terrort, amit az állampárt iránymutatása mellett a pribékek véghezvittek az országban” – hangsúlyozta L. Simon László.

Az az álszent propaganda, aminek keretében Kádár János a nép fiaként bemutatta magát, velejéig volt hazug. Valójában szellemi és esztétikai értelemben is igénytelen ember volt,

ezért bontották le országszerte a kupolákat, a hagyományos faluképet, ezért építettek Kádár-kockákat és paneleket mindenhová, mondta a főigazgató, majd utalt arra is; azért is van jelentősége annak, milyen utat választ az ország április 3. után, mert évszázados feladatunk van a településképek helyreállításában, a jobboldalon pedig e tekintetben látszik az igény és az akarat.

Békés Márton arra emlékeztetett, a marxizmus nyugati eszme, amit keleten próbáltak ki, példaként említette, hogy a kommunista kiáltványt legelőször Londonban nyomtatták ki. Gyarmati gondolkodás jellemezte a nyugatot e tekintetben is, ugyanúgy, ahogy az ötszáz éve jellemző, tette hozzá. Ugyanakkor mi magyarok 12 éve a saját nemzeti utunkat járjuk, ami a progresszívek óriási dühét váltja ki.  

Válaszolnunk kell a generációs kérdésekre, hiszen ma már nem mindenkinek egyértelmű, hogy Európa korábban két részre oszlott és létezett a vasfüggöny, hívta fel a figyelmet ezen a ponton a feladatok sokrétű voltára Baczoni Dorottya. 

A feladatokról beszélt L. Simon László is. Megfogalmazása szerint, amit az iskolában megtanítottak, azon nagyon nehéz változtatni, márpedig több szempontból a ’80-as évek légköre vesz körbe minket az iskolában. A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem csak a tankönyvekben rejlik a válasz,

az oktatáspolitika előtt álló jelentős kihívás pedig az, hogy ne halogassa tovább az oktatási rendszer totális reformját.

Ha ez nem következik be, „elveszítjük a fiatalságot”, mondta a Nemzeti Múzeum főigazgatója. 

Arra is emlékeztetett, hogy narratívák háborújában élünk, nem csak a konzervatív történelemszemlélet tesz kísérletet arra, hogy az igazságot felmutassa, hanem a baloldali narratívaírás is küzd, ráadásul hatékonyan hívja segítségül a művészet világát is. A jó múzeumok mellett szükség van jó drámákra, regényekre, színvonalas filmekre is, mert a katarzison keresztül a művészet hozza közel az emberekhez a történelem precíz ismeretét. Ennek jegyében kell megakadályozni azt is, hogy a magyar nagyregények oktatása kivesszen az iskolákból, mert rajtuk keresztül az identitásunk forog kockán – mutatott rá a Terror Háza Múzeum és a Szent István Intézet konferenciáján L. Simon László.

A képekért köszönetet mondunk a Terror Háza Múzeumnak.

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés