Vízió és valóság Berlinben

2022. január 12. 12:08

Boris Kálnoky
Az új német kormány a világ megmentőjeként lépett a porondra – szóban. Közben azonban megérkezett a valóságba, ahol a politikában gyakran saját magát kell az embernek először megmentenie.

„Feminista külpolitikát” ígért Németország új külügy­minisztere, Annalena Baerbock, illetve „keményebb fellépést az autokráciákkal szemben” (ez alatt bizonyára mindenekelőtt Kínát és Orosz­országot értette). Olaf Scholz kancellár programnyilatkozatában azt mondta, hogy Németországnak még a mostaninál is inkább a bevándorlás és az integráció országává kell válnia.

Kormányprogramjában a berlini koalíció három pártja nem kevesebbet tűzött ki legfőbb céljául, mint a német nemzetállam megszüntetését: helyette európai föderális államot akar. Vörösek (Németország Szociál­demokrata Pártja), sárgák (Szabad Demokrata Párt) és a Zöldek – a média ezekből fűzte össze a közlekedési­lámpa-koalíció fogalmát.

A valós politikában azonban vizionáriusi céljaik megvalósítása máris ellentmondásokhoz vezet. Keményebb autokráciaellenes fellépést mindenekelőtt Oroszországgal szemben egyáltalán nem tapasztalni. Épp az ellenkezője folyik: alig lépett hivatalba a lámpa­koalíció, máris bezárt három a hat német atomerőmű közül. Lehet ezt klímamentésnek eladni, de elsősorban mégiscsak azt jelenti, hogy Németországnak, ezzel az EU-nak több földgázra lesz szüksége. Ami pedig leginkább Oroszországból jön. Az orosz gáztól való erősebb függés Vlagyimir Putyin orosz elnök befolyásolási lehe­tőségeit erősíti. Olaf Scholz kancellár közben elnöki üggyé tette a német Oroszország-­politikát. A Moszkvához fűződő kapcsolatokban „megalapozott újrakezdést” jelentett be, és sajtóértesülések szerint még januárban találkozna Putyinnal. Scholz párttársa és hivatali előd­je, Gerhard Schröder közben továbbra is az orosz Gazprom gázkonszern felügyelőbizottságában ül.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés