A fehér, heteroszexuális, keresztény férfi uralta világban szégyen volt nem-heteroszexuálisnak lenni

„Mai hír: két rendőr elkábított és megerőszakolt egy rendőrnőt, az aktust felefonnal felvették, és küldözgették a rendőrségen egymásnak.

Egy normális társadalomban ilyennek nem lenne szabad előfordulnia.

Miért fordul ilyen elő, és mit tudunk tenni, hogy ilyenek ne következzenek be?

Kicsit messziről fogok indulni, de ennek oka, hogy tisztázzunk pár dolgot.

Akkor kezdjük.

Fel szeretném hívni mindenkinek a szíves figyelmét, hogy soha nem indult volna el a XX. század második felének egyik legjelentősebb polgári jogi mozgalma, a Gay Lib, ha a rendőri brutalitásokra válaszul a New York-i afro-amerikai transzvesztiták meghunyászkodnak, és elfogadják azt, amit Kövér László 50 évvel később is kibírt mondani a szájával, idézem »a normális homoszexuális nem tartja magát egyenrangúnak«, netán sajtóközleményben reagálnak, hogy nagyon nem oké, amit velük csinálnak a rendőrök.

De miről is van szó?

Van New Yorkban egy kocsma. Stonewall Inn a neve, Barack Obama 2016-ban Nemzeti Emlékhellyé nyilvánította. Ez egy melegbár, ahova a 1969-ben a rendőrök eljárkáltak vegzálni a vendégeket, akik között ott voltak már akkor is a transzvesztiták, - akiknek az utódai a lakájmédia szerint manapság Nyugat-Európában az óvodák körül ólálkodnak, és arra próbálják rávenni a gyerkeket, hogy műtessék át magukat (ezzel az arcátlan hazugsággal a Fidesz a saját szavazóit nézi hülyének, mert ők sem hihetik ezt el). Egyik nyári este azonban a transzik úgy gondolták, hogy elegük van ebből, levették a 45-ös magas sarkút, és szarrá verték az őket pusztán brahiból vegzáló (valójában hatalmi helyzetüket legitimáló) rendőröket. Napokig tartott a lázadás, amibe a környék lakói is bekapcsolódtak a Stonewall Inn vendégei oldalán. A sajtó tudósított az eseményről, így mindenki megtudta, hogy ezeket a nem-heteroszexuálisokat soha többé nem lehet a négy fal közé visszaszorítani, hogy ott szégyelljék magukat azért, amilyennek születtek. A lázadás elindította az USÁ-ban a nem-heteroszexuálisok jogaiért küzdő polgári jogi mozgalmat, akik semmi mást nem követelnek, csak egyenlő jogokat. Őket hívja Novák Katalin és a többi náci »homoszexuális lobbinak«.

Egy évvel később az évforduló napján megtartották az USA nagyobb városaiban az első Pride felvonulásokat. Azért büszkeség elnevezéssel, mert ez a szégyen ellentéte. Addig ugyanis a »fehér, heteroszexuális, keresztény férfi« uralta világban nem-heteroszexuálisnak szégyen volt lenni. Sajnos, még sokaknak ma is az. Ott van pl. Szájer, aki annyira szégyellte magát amiatt, aminek az Isten teremtette, hogy vezeklésül megszövegezte a homofób Alaptörvényt (amit nemcsak ezért kell a történelem szemétdombjára dobni). Ezért mondja azt Márki-Zay Péter, hogy olyan országot szeretne, ahol a fideszesek is bátran merik vállalni a szexuális orientációjukat. Ahol nem ciki melegnek, leszbikusnak lenni. Ahol ez magánügy lesz. Ma nem az, hiszen a politika beleszól az életembe, a magyar állam törvényei szerint nem illtenek meg ugyanazok a jogok mint mást. Magánügy tehát majd akkor lesz, ha nekem nem szólnak be az utcán, ha megfogom a pasim kezét az esküvőnk után.

No de, a melegjogi mozgalmak majd 50 év alatt elérték, hogy a mélyen katolikus Írország mélyen katolikus választópolgárai gond nélkül megválasztottak egy mélyen katolikus, ám nyíltan homoszexuális politikust miniszterelnöknek. Ez a politikus aztán Washingtonba elvitte a férjét is, aki a protokollnak megfelelően beállt Trump nyíltan homofób alelnöke mellé, hogy ott széles mosollyal nézzen bele a fotósok kamerájába. Mekkora fricska volt ez a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi mindenhatóságát hirdető politikusnak...

A »fehér, keresztény, heteroszexuális férfi« abban a patriarchális rendszerben, melyben élünk felsőbbrendű (»nőügyekkel nem foglalkozom« – mondta Orbán), és mindenható. Ahogy az írva vagyon: ő a Teremtés koronája, eképp minden és mindenki más alárendeltje. És hogy ezt a rendet fenntartsa, erőszakot is alkalmaz. Ha a verbális nem elég, ha már nem tudja az alávetettjét megszégyeníteni, akkor jön a fizikai.

És hogy ez a te mindennapjaidra milyen hatással van, akinek a pasija nem egy macsó állat, nem ver, és még az ingét is ki tudja vasalni?

Mondok két példát.

Győrben, a Győr-szabadhegy városrészben 2021. november 26-án 12 óra körül három nőt támadott meg egy ismeretlen, piros kabátot viselő férfi. Kirúgták a munkahelyéről, ezért ámokfutásba kezdett. A sértetteket nem ismerte.

A másik példa pedig egy tegnapi hír. A rendőrség közölte, hogy elfogták azt a szigetszentmiklósi férfit, aki november közepén egymás után négy embert (mind nő) ütött meg egy kőbányai üzletközpontban és Zuglóban a nyílt utcán. Az index a rendőrségi közleményét idézte, eszerint november 13-án, mert 17 óra körül egy X. kerületi bevásárlóközpont a férfi egyik elektronikai üzletében egy nő mögé lépett, és olyan erővel ütötte fejbe, hogy a nő a földre zuhant. Itt is továbbsétált, mintha mi se történt volna. Ezek után egy cipőbolthoz ment, ahol egy vele szembejövő másik nőt ütött arcon szó nélkül, aki szintén a padlóra esett. A támadó innen is továbbállt, hogy egy újabb nőt üssön tarkón egy ruházati kereskedésnél, majd elhagyta a bevásárlóközpontot.

Miért?

A győri történetből egyértelmű, hogy a férfi a frusztráltságát vezette le a gyengébben. Feltételezhető, hogy a szigetszentmiklósi férfi is biztosra akart menni: győzni akart, megmutatni, hogy még valaki. Hogy még férfi.

A »fehér, keresztény, heteroszexuális férfi« rendjében a férfi ugyanis harcol, küzd, háborúzik, és győz. Nem véletlenül harcol Orbán sem (oké, fantomokkal, de a lakájmédia el tudja adni az arra fogékony olvasóinak, hogy ezek valódi ellenségek). Ettől lesz férfi. Ez a társadalmi nemi szerepe (gender role-ja, ami Novák Katalin szerint nincs is – jól van Katika, leülhetsz, egyes).

És akkor térjek rá végre, amiért ez a poszt született:

a két feljebbvalója által megerőszakolt roma származású rendőrnő többszörösen alávetett helyzetben van: roma, nő plusz egy hierachizált erőszakszervezetben alacsonyabb rangú.

Meg kell neki mutatni, hol a helye, hogy a testével a »főnök«, azaz a »fehér, keresztény, heteroszexuális férfi« rendelkezik. Mert a patriarchális rendszerben a nő nem rendelkezik a saját testével (lásd Lengyelországot, ahol tilos az abortusz, és ha a Fidesz nyer, ne gondolja senki, hogy nem ez lesz Magyarországon is – Novák Katalin sunyi módon nem reklámozta, hogy nyáron itt, Rómában egy abortuszpárti szervezet tüntette ki, csak azzal büszkélkedett, hogy kitüntetést kapott). Szóval mi az már, hogy nem akarja magát odaadni neki?

A szex ahogyan a börtönben az egynemű fogvatartottak között itt sem az örömszerzésről szólt, hanem a két férfi hatalmi helyzetét, a roma nő alávetettségét legitimálta.

És hogy kerek legyen a sztori, még fel is vették telefonnal, és a rendőrségen belül küldözgették egymásnak a felvételt, hogy a szégyen bélyegét üssék rá.

Le kell építenünk az erőszak kultúráját. Együtt. Hogyan?

Először is úgy, hogy olyan jogszabályokat megalkotására kényszerítjük a jogalkotót, hogy a potenciális bűnelkövető ötször is meggondolja, mit tesz.

Hogy kierőszakoljuk, hogy a parlament ratifikálja az Isztambuli Egyezményt.

Persze mondhatjátok, hogy erőszakra erőszakkal nem oké reagálni. »Én sosem támogattam a háborút, kivéve, mint a béke egyik eszközét.« (Shakespeare)

De van egy jó hírem: el lehet kerülni az erőszakot. Kormányváltással, ami után talán nemcsak a környezetvédelemnek, az oktatásnak, hanem az esélyegyenlőségnek is lesz külön minisztériuma.

És még valami!

Sok erőt kívánok ennek bátor nőnek, akinek semmi szégyellni valója nincs, sőt, legyen nagyon büszke arra, aki: egy ember, aki jogokban minden más emberrel egyenlőnek született, és marad.”

Fotó: Fabrice COFFRINI / AFP