A falu megmentője, aki az életével fizetett a hősiességért

2021. október 9. 8:20
Írta: Sal Endre
A kis kárpátaljai falu megmentője, aki az életét kockáztatva elérte, hogy egy embert se vigyenek el a rettegett kényszermunkára 1944–45-ben. Meg is lett a jutalma: Bakajsza Józsefet a szovjetek elhurcolták, s addig kínozták, amíg belerokkant a megaláztatásokba. Következzék Bakajsza József megrendítő története, amelyről a tavaly megjelent Magyar Hősök kötetben részletesebben olvashatnak. Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Facebook-oldaláról.

1905. június 24-én született az Ungvárhoz közeli Gálocson. Gyermekként csehül, szlovákul és aztán oroszul is megtanult (az utóbbinak jelentősége lesz), s felnőttként kötélverőként kereste a kenyerét. Aztán elérkeztünk 1944 őszéhez. Kárpátalja szovjet megszállásakor a Vörös Hadsereg katonái és a helyi milícia egyre gyakrabban fordult meg Bakajsza házánál. Részben mert mindig vendégül látta őket, másrészt pedig azért hozzá mentek, mert ő legalább tudott oroszul a magyarlakta faluban.

Bakajsza József fia, Árpád kisgyerek volt ekkor, s így emlékezett ezekre az időkre: „Egy-egy fél borjút vagy fél disznót odaadott nekik apám, meg pálinkát, hogy csak menjenek. Vagy leitatta őket, és akkor nagy keservesen kihúztuk mindet az autóra, felültettük, a sofőr begyújtott, és elmentek. Így úsztuk meg mindig.” Bakajsza József az orosztudásának is köszönhetően a falu bírája lett, a látogatások pedig nem maradtak el. Egy alkalommal a nagy evés-ivás közben

a szovjetek elárulták, mikor jönnek összegyűjteni a falusi férfiakat málenkij robotra.

Bakajsza azonnal cselekedett. Minden családnak szólt vagy üzent, hogy egyetlen 15 évesnél idősebb fiú vagy férfi se legyen otthon a megadott időpontban. Így is történt, a szovjetek pedig hiába jártak házról házra, nem volt kit elhurcolniuk.

Bakajsza József a katonatársaival (középső sor, jobbról a második). Fotó: Magyar Hősök kötet

Bakajszát természetesen elővették, ám ekkor még kimentette magát valahogy, sőt, mikor újra jöttek, azt mondta, minden munkára fogható emberre szükség van a falu háború utáni újjáépítéséhez. Az érveit jófajta pálinkával, borral, házi sonkával támasztotta alá.Habár 1946-ban eltávolították a falu éléről, ekkor még úgy tűnt, megúszhatja a kommunisták bosszúját. Nem így történt. Évekkel később nem enni jöttek hozzá a szovjetek, hanem azért, hogy letartóztassák. A megrázó napra így emlékezett később Bakajsza József kislánya, Katalin:

„1951 februárja volt, épp iskolába készültünk a testvéreimmel (akkor voltam tizenegy éves). Megállt egy autó a ház előtt, leszálltak a milicisták, és közölték, hogy most nem baráti alapon jöttek, hanem házkutatási paranccsal. Édesapámra feljelentés jött, hogy fegyvert rejteget, és várja az amerikai felszabadítókat. Felforgatták a házat, elégették a magyar nyelvű könyveinket. Az egyik katona magyarul beszélt, a Petőfi-összessel a kezében kajánul mosolygott, és azt mondta: ha tudom, szavaljam el a Nemzeti dalt. Elszavaltam. Mit tudtam én, hogy ezzel árthatok apámnak. A puskák sem akkor, sem később nem kerültek elő. Azokban az időkben nem feltétlenül kellett bizonyíték a vádirathoz” – idézte fel az eseményeket Katalin.  

Családja hónapokig nem tudott semmit Bakajszáról (fia egyetlen alkalommal, több hónap után látogathatta meg a börtönben), majd megszületett az ítélet:

szovjetellenes tevékenységért 25 év szabadságvesztésre ítélték.

A döntésről a családot nem értesítették, s arról sem, hová vitték az édesapát. Éveken át nem hallottak róla. Később többször is a halálhírét hozták a faluba, ilyenkor feketébe öltöztek, és meggyászolták a mártír Bakajsza Józsefet. Nem mellékesen a családot megbélyegezték, a gyerekeknek azt mondták az iskolában a tanítók, hogy az apjuk hazaáruló.A megalázó és keserves időszak után végül kaptak egy levelet a lembergi elfekvőből. Egy ungvári származású orvosnő írta, s közölte, ha még élve akarják látni a családfőt, akkor menjenek érte.

A Magyar Hősök kötetben további kivételes emberekről olvashat.

Leírhatatlan állapotban találtak rá Bakajsza Józsefre. Szinte alig maradt ép csontja az állandó verések miatt, s az évekig tartó kínzások, megaláztatások hatására az elméje is megbomlott. Hazavitték, ám a rohamai miatt az ungvári kórházba került, majd elmegyógyintézetbe. A család látogatta, ám nem térhetett többé haza.

Bakajsza József a halálos ágyán azt kérte, hogy ne vörös csillagot, hanem keresztet tegyenek a sírjára.

Hogy mikor halt meg az elmegyógyintézetben, nem lehet tudni, a család végül 1968 karácsonyán vihette haza a holttestet, hogy végső nyugalomra helyezze a helyi temetőben. Évtizedeknek kellett eltelnie úgy, hogy Bakajsza József hősiességéről senki sem beszélhetett. Végül 2014-ben emléktáblát avattak Gálocson a mártír tiszteletére, aki a vérzivataros időkben számtalan gyerek és férfi életét mentette meg a hősiességével.

#

A Nemzet Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar Hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mindenét odaadta másokért.

A Szovjetunió számodra úgy néz ki, mint egy győztes?

Karácsony Gergelyt elüti a villamos: 500 komment
Egy hős méltatása: 18 komment.

No komment.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés