Korunk Kasszandrái

III. évfolyam 30. szám | Meta - Jegyzet
2021. július 29.
Jásdi István||borász
A Föld lehetőségei végesek, a felelősséget pedig vállalnunk kell a jövő nemzedékek érdekében is.

Akadémikusok, professzorok, klímakutatók, vízgazdálkodási szakemberek, evolúcióbiológus, közgazdász és a véletlen szeszélyeként egy borász – ülünk a vácrátóti arborétum klímaváltozás kérdései iránt érdeklődő, a zenét kedvelő közönségével szemben. A Failoni Kamarazenekar utánunk következik.

A többiek felkészültek, tudományos érvekkel felvértezettek – és mára az illúziókkal is leszámoltak. Nem gondolják, hogy majd a profitérdekelt multinacionális nagyvállalatok vagy a választási periódusok perspektívájából tervező kormányok megoldják az emberiség előtt álló legnagyobb kihívást. Már nem hisznek a nagy csinnadrattával aláírt nemzetközi egyezményekben, a zöld-­olajvállalatokban és a „Mentsük meg a Földet!” jelszóval kampányoló műanyagüdítőital-gyártókban. Már most látják, hogy a Párizsban rögzített minimális klímacélt, a globálisan maximum 1,5 celsiusos felmelegedést valószínűleg a következő öt évben túllépjük.

Korunk Kasszandráiként évtizedek óta előre jelzik a Föld légkörének felmelegedését, az édesvíztartalékok fogyását, a tengerek elsavasodását, naponta újabb és újabb fajok eltűnését, az újabb meg újabb járványokat. Már megérték előző jóslataik beteljesedését. Már a világgazdaság vezetői és a nagypolitikusok közül is sokan tudják, hogy a szakadék felé vezetik a világot. A butaság mellett sok a jóindulat, rengeteg a tudás, de – mert mindannyian foglyai vagyunk a piacgazdaság, a modern demokrácia, a közvéleményipar és az akadémiai tudományosság működő rendszereinek – mégis képtelenek vagyunk a hatékony, közös cselekvésre.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés