Nem félünk a farkastól

2021. július 21. 20:18

Szűcs Zoltán Gábor
Mérce
Az antiorbánista választási koalíció nem egy közös értékeket valló politikai közösség, hanem annál lényegesen kevesebb.

„Az utóbbi hetek kétségkívül központi problémája ellenzéki oldalon az előválasztás, és mindenekelőtt annak morális megítélése volt. Többen kifogásolták például, hogy a pártok egymás közötti alkui visszaveszik az előválasztás intézményének legfontosabb értékeit: nem könnyítik meg a legalkalmasabb jelölt kiválasztását, megfosztják a választókat az érdemi választási lehetőségtől (elvégre »úgyis nyilvánvaló, hol ki fog nyerni« – hallottam több ismerősömtől is) és erkölcsileg is kifogásolható módszerekkel élnek. Hát hogy is lehetne így komolyan venni az előválasztást – kérdezték többen is.

De talán még ennél, a pártalkuk ügyénél, is nagyobbat ütött a Jobbik döntése, amellyel, szembemenve az összes többi ellenzéki párt kifejezett álláspontjával és figyelmen kívül hagyva némelyikük személyesen a Jobbiknak címzett kéréseit is, megszavazta a homofób törvényt. Azt a törvényt, amit a nemzetközi közvélemény is elítélt (joggal) és amelyről maga a Jobbik is azt állította, hogy szisztematikusan és kifejezetten politikai manipulációs céllal összemossa az LMBT közösséget a pedofília jelenségével. Azt a törvényt, amelyet a Jobbik azzal az ígérettel szavazott csak meg végül, hogy a Fidesz legyőzése után kiveszik majd belőle a kifogásolható elemeket.

Sokan látták úgy, hogy a Jobbik nem csak erkölcsileg kifogásolható módon járt el, de bebizonyította azt is, hogy súlyos politikai veszélyt jelent, hiszen ezek szerint bármikor hajlandó lehet a Fidesz mellé állni, ha érdeke, hite, meggyőződése úgy kívánja (ahogy ezt egyébként régebben is többször megtette).

De még azok, akik védték a Jobbik döntését, is arra hivatkoztak, hogy az egy dilemmás helyzetre adott válasz: egy tudatosan felállított politikai csapdát csak úgy kerülhettek el, ha vagy a politikai szövetségeseiket, vagy a szavazóikat elárulják, ezért a szövetségeseiknek bizonyos fokú megértést kell irántuk tanúsítaniuk.

Én, bevallom, azok közé tartozom, akik azt gondolták, hogy a Jobbik döntését minden jó érzésű embernek kritizálnia kell, mégpedig pontosan ugyanazon az alapon, amilyen alapon a Jobbik döntését egy külső, semleges nézőpontból esetleg igazolni lehet. Ha van bármi méltánylásra érdemes abban, hogy a Jobbik a saját alapértékeinek és egyúttal saját szavazóinak elárulása nélkül nem szavazhat egy rendpárti, pedofíliaellenes törvény ellen, úgy senki, aki nem rendpárti és nem homofób nem hagyhatja szó nélkül a Jobbik döntését saját értékei és politikai közössége elárulása nélkül. Tovább megyek: fennállása óta egyszer sem gondoltam azt, hogy a Jobbikra szavaznék, s az elmúlt évekbeli történetüknek még a legújabb, 2018 utáni, a legvadabb szélsőjobboldali elemek egy részének a pártból való kiszorítását hozó szakasza sem győzött meg arról, hogy ezen a hozzáállásomon változtatnom kellene. A Jobbik mostani döntése pedig megerősítette, amit eddig is tudtam: hogy nem, ez nem az én pártom. Meglehet, úgy tűnhet, könnyen beszélek, mert előbb fog befagyni a pokol, mintsem, hogy a jelenlegi lakóhelyemen egy jobbikos jelölt legyen a legesélyesebb kihívója a rezsimpárti jelöltnek, de ha így is lenne, akkor is a legőszintébben úgy gondolom, hogy a Jobbikra nem szavaznék. Ahogy, őszintén így gondolom, ők is aligha számítanak rám szavazójukként.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés