Egy kormány, ha baloldali…

2021. június 10.

Farkas Vajk
Három év baloldali kormányzás Spanyolországban: tragikus járványkezelés, adóemelések, ideológiai túlfűtöttség, migráció.

Választások előtt nemcsak a honi politikai erők jelenlegi és korábbi teljesítményét érdemes megnézni, hanem azt is, hogy párt- és elvtársaik más országokban hogyan kormányoznak. A nemzeti helyett nemzetközi szemléletmódú baloldal esetében, amely kritikátlanul veszi át a nemzetközi baloldal trendi témáit (például BLM-szobor), ez még inkább igaz.

Alig van ma baloldali miniszterelnök Európában. Ezért is kapott figyelmet, amikor három évvel ezelőtt, 2018. június 1-jén balos miniszterelnököt választottak Spanyolországban egy meglepetésszerű konstruktív bizalmatlansági indítvány eredményeképpen, amely hét év jobboldali kormányzásnak vetett véget. Az európai baloldal új üdvöskéje Pedro Sánchez lett, aki ekkor a képviselői helyek mindössze negyedével rendelkezett. Igaz, kívülről támogatta valamennyi szélsőbaloldali, nemzetiségi és szeparatista erő – régi terroristák is –, amely csupán egy dologban értett egyet: a jobboldalnak mennie kell. 2019-ben előre hozott voksolást tartottak, de kormányt, immár koalícióban, csak a választás megismétlése után (négy éven belül a negyedik) tudtak ismét alakítani. A kisebbik kormánypárt a szélsőbaloldali-kommunista Képesek Vagyunk (Podemos), amelyet olyan „nagyszerű demokráciák” támogattak – anyagilag is –, mint Venezuela, Kuba vagy éppen Irán (nem, Brüsszel nem aggódott). A baloldali kormány eddigi teljesítménye fontos tanulságokat rejt magában.

Pedro Sánchez a koronavírus-járvány első hulláma idején a védekezés frontvonalában volt. Az eredmény tragikus. 
A kormány későn és rosszul lépett, a politikai szempontok fontosabbak voltak az emberéletnél. A deklaráltan feminista kabinet 2020-ban sem akarta lefújni a nőnapi tüntetéseket. Országszerte több százezren vonultak az utcára, pedig a koronavírus már februárban elkezdett terjedni. „A szexizmus több embert öl, mint a koronavírus” – harsogták. A tüntetések nagymértékben felgyorsították a vírus terjedését. A madridi demonstráción jelen lévő miniszterek és a miniszterelnök felesége is elkapta a fertőzést. A kormány hat nappal később kénytelen volt kihirdetni a veszélyhelyzetet, és hamarosan az egész országot le kellett állítani. Az első hullám idején Európában Spanyolországban nőtt a legnagyobb mértékben a halálozások száma. A spanyol szocialisták parlamentarizmus iránti elkötelezettségét jelzi, hogy másfél hónapon keresztül a miniszterelnököt még interpellálni sem lehetett, ő pedig a védekezésre hivatkozva ekkor több millió euróval stafírozta ki a baráti médiát.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés