Noha sokan azzal vádolják Laschetet, hogy Angela Merkel politikai alteregója, a beszélgetésből úgy tűnik, hogy a vesztfáliai kedvenc politikusa jóval fiatalabb a Bundesmuttinál, férfi, és ráadásul franciául beszél: a CDU–CSU kancellárjelöltje jóformán mindent arra tenne fel, hogy újra megerősítse Párizs és Berlin kapcsolatát.
„Macronnal sok mindent előre lehet mozdítani”
– véli Laschet, aki sokban osztja a francia köztársasági elnök elképzeléseit. Szerinte a két ország között nem olyan régen megkötött aacheni szerződés egy jó kezdet lehet a Berlin–Párizs tengely újraélesztésére, habár túl sok minden még nem valósult meg belőle.
Laschet abban is egyetért Macronnal, hogy az Európai Unió bürokráciacsökkentésre szorul, mégpedig sürgősen. Arra kicsit kelletlenül mondott igent a beszélgetés során, hogy a bürokráciacsökkentést az Európai Bizottságon is lehetne-e kezdeni, és esetleg kevesebb biztost alkalmazni. „Alapvetően nem ellenzem” – mondta, de azért felidézte: lehet, hogy így Németországnak sem lenne biztosa, amit meg nyilván senki nem szeretne. Szerinte akkor is végig kell gondolni egy ilyen forgatókönyvet, ha amúgy nem valószínű, hogy éppen az Unió legnagyobb gazdasága maradna komisszár nélkül, elvégre Európa arról ismerszik meg, hogy itt egyenlő felekként találkoznak az országok.
Az egyenlősdinek viszont Laschetnél is vége van, ha a pénz csörög. A kancellárjelölt szerint igenis változás kell az egyhangúság kérdésében, ha az Európai Unió aktívan szeretne fellépni a jövő kulcskérdéseiben. Ide tartoznak a pénzügyek is. „Németország a legnagyobb nettó befizető, az is marad”, szükség esetén növeli is befizetéseit, így nem hagyhatja, hogy felülbírálják az akaratát.
A költségvetési politikában a kisebbség nem bírálhatja felül a fizető többség akaratát”
– jelentette ki határozottan.
A lascheti realizmus
A magát reálpolitikusnak valló vesztfáliai szerint egyébként sem az a művészet a külpolitikában, hogy azokkal értessük meg magunkat, akik amúgy is egyetértenek velünk. Ha ez lenne – mondja –, Németország csak a Benelux-államokkal lenne beszélő viszonyban,
és még Közép-Európában sem találná meg a hangot minden EU-tagállammal.
„Ez nehéz, de a külpolitika nehéz dolog” – véli Laschet, aki szerint inkább a hasonlóságokra kellene fókuszálni ahelyett, hogy folyton rendreutasítanánk partnereinket, például Oroszországot.