Pár napja hozta nyilvánosságra Budapest egyik főpolgármester-helyettese a Városliget és a budai Várban lévő múzeumok rendezéséről szóló látványterveket. Megszokhattuk, ahány megszólaló, annyi vélemény, ám a látványtervek ezúttal sosem látott egységfrontot hoztak létre: senkinek sem tetszettek. Nem csoda, hiszen az ott látott modernista falanszter egyszerűen ronda.
Mindez jó alkalom a gondolkodásra. A főpolgármester-helyettes is a közös gondolkodás fontosságát hangsúlyozta második, erősen magyarázkodó posztjában. Ez a poszt győzött meg arról, hogy nem érti igazán, mi a gond a tervekkel; tovább védte az erényeiket. De lehetnek bármilyen erényei egy tervnek, ha a megálmodott épületek egyszerűen csúnyák. Vajon hogyan alakul ki effajta érzéketlenség építészekben és politikusokban az esztétikum iránt? Az építészet alapkérdéseinek ismételt felvetése nem magyar sajátosság: épp a minap adta közre az Európai Bizottság a kontinens építészetének megújításáról szóló koncepcióját, amely a Bauhaus reneszánszát hirdeti meg. De miért is fontos a szépség? Gondolkozzunk közösen erről is!