Összekapcsoltság nélkül nincs V4-es gazdasági integráció

2021. március 11. 15:00

Szakáli István Loránd
Vendégszerző
Napjainkra a V4 az EU gazdaságilag legdinamikusabban és legstabilabban bővülő régiójává vált.

Szerző: Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza, történész

 

A visegrádi négyek együttműködésének harmincadik évfordulóján felmerül a kérdés, hogy a négy közép-európai ország között csupán egy konkrét ügyek mentén rendszeresen kialakított taktikai partnerség, vagy ennél jóval mélyebb, akár belső dimenzióval is rendelkező stratégiai szövetség alakult-e ki. Az elmúlt harminc év V4 együttműködését az euroatlanti integrációs folyamathoz való viszony határozta meg: előbb maga az EU struktúrájához való csatlakozás, később pedig a rendszeren belüli, közös érdekek és értékek mentén folytatott politizálás. Azonban időről-időre felmerült annak igénye is, hogy az Európai Unión belüli összehangolt, és egymást erősítő érdekérvényesítésen túl szükség lehet egy, az egymás közötti mélyebb, belső integrációt célul kitűző stratégiára is. Hol tart most ez a törekvés, milyen lehetőségei és akadályai vannak a V4-ek gazdasági integrációjának?

Napjainkban a V4 egy rendkívül sikeres, Európai Unión belüli regionális politikai szövetség, amelynek egyik erénye, hogy képes időről-időre megújulni. A megújulás és a közös cselekvési képesség kulcsa, hogy mindig legyen olyan jól meghatározható közös cél, amelyért együtt eredményesebben küzdhetnek, mint külön-külön. Az együttműködés sikerességéhez nagymértékben járul hozzá az a már alapításkor megfogalmazott alapelv, hogy

a partnereknek nem szükséges mindenben egyetérteniük,

számos területen különbözhetnek az álláspontok, a lényeg, hogy a stratégiai célkitűzésekben legyen összhang.

Ez a megközelítés még az olyan nehéz dilemma feloldásában is tudott segíteni, hogy ezek az országok gazdasági szempontból tulajdonképpen egymás versenytársai is, például a gazdaságaik számára oly fontos külföldi működő tőke vonzása terén. A stratégiai együttműködés fókuszába pedig az Európához való viszony kérdése került. Az EU csatlakozás érdekében való együttműködés elsősorban politikai jellegű volt, azonban az EU-n belüli közös érdekérvényesítésnek már voltak és ma is vannak aktuális gazdasági dimenziói. 

Amikor a térség belső integrációjára gondolunk, akkor leggyakrabban ez a gazdasági dimenzió merül fel. Ezen a téren is vannak részeredmények, azonban közelebbről vizsgálva a kérdést kiderül, hogy ez nem a tudatos együttműködés, sokkal inkább a hasonló helyzetből következő természetes folyamatok eredménye. A V4-ek egészen a legutóbbi időkig elsősorban az EU-val kapcsolatosan határozták meg együttműködésüket, a belső, egymás közötti kapcsolatokra fókuszáló dimenzió háttérbe szorult, vagy csak esetlegesen, marginálisan jelent meg.

Sikeres a V4 országok felzárkózása

A visegrádi országok Unión belüli nagyon hasonló gazdasági helyzete, beleértve a fejlettséggel, lemaradó régiókkal, gazdaságszerkezeti problémákkal és az „agyelszívással” összefüggő kérdéseket, egymás természetes szövetségeseivé tette őket. Annak érdekében, hogy a V4 országok minél gyorsabban felzárkózhassanak a fejlettebb nyugati országokhoz, elemi érdekük, hogy az uniós támogatáspolitikán belül ne veszítsenek jelentőségükből és részarányukból azok a támogatási formák – itt elsősorban a kohéziós, kisebb mértékben pedig az agrártámogatásra gondolhatunk -, amelyek éppen a gyengébben fejlett tagok társadalmi, gazdasági felzárkózását, illetve versenyképességük javítását hivatottak elősegíteni.

Ezen a téren a V4-ek jelentős, közösen elért eredményekkel rendelkeznek,

egy olyan európai környezetben, ahol a fejlett, régi tagok érdeke éppen ezeknek a támogatásoknak a fokozatos, de folyamatos csökkentése, visszaszorítása. Ha megvizsgáljuk a csatlakozás óta bejárt felzárkózási pályákat, megállapíthatjuk, hogy a visegrádi négyeknek komoly eredményeket sikerült elérniük, bár az Unió átlagos fejlettségi szintjéhez egyelőre csak közelítenek. A legfejlettebb Csehországnak sikerült maga mögé utasítania a régi tagok közül Spanyolországot és Portugáliát, Görögországot pedig a másik három V4 országnak is sikerült már megelőznie. Mindez azt bizonyítja, hogy ha eltérő mértékben és egyenként kisebb-nagyobb megtorpanásokkal is, de haladtak a felzárkózás útján és tudtak élni az EU-csatlakozás biztosította gazdaságpolitikai vívmányok kínálta lehetőségekkel. 

Magyarország esetében a 2004 és 2008 közötti időszak felzárkózás szempontjából „elfecsérelt” volt (1. táblázat). Míg a csehek és lengyelek 5, a szlovákok 4 százalékponttal zárkóztak fel az EU átlagához, addig Magyarországnak ugyanez csupán 1 százalékponttal sikerült, annak ellenére, hogy a világgazdaságban ezek éppen a konjunktúra, a növekedés évei voltak. A csatlakozás időpontja és 2019 év vége között a V4 országok az egy főre jutó GDP tekintetében 22,2 százalékkal kerültek közelebb az Unió átlagához. Közülük kétségkívül a legalacsonyabb szintről induló Lengyelország volt a legsikeresebb, amely ország több mint 43 százalékkal került közelebb az EU átlagos fejlettségéhez és elérte annak 73 százalékát, továbbá az egyetlen olyan EU tag volt a 2008-2009-es válság idején, amelynek a GDP-je nem csökkent.

Magyarország számára biztató jel, hogy az országot a többieknél összehasonlíthatatlanul súlyosabban érintő korábbi válság konszolidációját követően,

2012-től a lengyelekével megegyező ütemben folytatja a felzárkózást.

A V4-ek EU-n belüli gazdasági súlyának növekedését több más statisztikai adat is alátámasztja. Míg 2004-ben a V4-ek együttes GDP-je az EU-s GDP 7,3 százalékát tette ki, addig ez a mutató 2019-ben már 10 százalék volt. Míg 2004-ben a V4-ek együttes áruexportja az EU áruexport teljesítményének 11, addig 2019-re már a 16 százalékát tette ki, amely adat a német mutató mögött a második legmagasabb, megelőzve Franciaországot, Hollandiát és Olaszországot. Míg 2004 és 2019 között a V4 folyó áron számított együttes GDP-je 137 százalékkal, addig az EU átlagos GDP-je csupán 50 százalékkal bővült. Az elmúlt három évben a régió átlagos beruházási rátája 2 százalékponttal haladta meg az EU-átlagot, ezen belül a magyar kiemelkedő mértékben, 5,5 százalékponttal. A koronavírus-válság első évében, 2020-ban az EU átlagos GDP-visszaesése 6,4 százalék volt, a V4-ek GDP-visszaesése ennél kevesebb, 4,6 százalék, mely jól mutatja a térség válságállóságát. Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy

napjainkra a V4 az EU gazdaságilag legdinamikusabban és legstabilabban bővülő régiójává vált.

Ezek a gazdasági eredmények, illetve az egységes fellépés képessége teszik a V4-et EU-s szinten megkerülhetetlen tényezővé.

A V4-ek belső gazdasági integrációjának feltétele az összekapcsoltság

A felzárkózás terén elért sikerek, a dinamikus bővülés és a gazdasági stabilitás önmagukban nem jelentik azt, hogy a V4 már egy gazdasági egység lenne. Legutóbb a krakkói csúcstalálkozón is megfogalmazódott a mélyebb gazdasági integráció iránti igény.

Amennyiben a külkereskedelmi kapcsolatok szerkezetét vizsgáljuk, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) adatai alapján 2019-ben mind a négy visegrádi ország egymás tíz legfontosabb külkereskedelmi partnere között volt (kivétel Lengyelország, ahol az import szempontjából az első tízbe csak Csehország fért be). Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy ez szinte kizárólag a földrajzi közelségnek és az egymásra utaltságnak köszönhető és nem jelenti azt, hogy az együttműködésben rejlő lehetőségek maximálisan ki lennének használva. Mivel Lengyelország kivételével relatíve kisméretű, rendkívül nyitott gazdaságokról beszélünk, ahol az export GDP-hez való hozzájárulása kiemelkedő (Szlovákia 92, Magyarország 82, Csehország 74, Lengyelország 56 százalék), a külpiaci kapcsolatok és azok alakulása meghatározó az országok gazdasági állapota szempontjából. Mind a négy ország legfontosabb exportpiaca az EU, azon belül 20-30 százalék közötti arányban Németország, amiből következik, hogy a V4-ek nagymértékben függenek a német gazdaságtól. Napjainkra Németország számára is rendkívül fontos lett a térség: ha a V4-eket egy egységnek tekintjük, 12 százalékos részesedéssel világviszonylatban a legjelentősebb külkereskedelmi (export+import) partnere lett Németországnak, megelőzve Kínát (9 százalék) és Franciaországot (7 százalék).

Gyakran éri az a kritika a V4-eket, hogy gazdasági profiljuk egyoldalú, járműipari összeszerelő üzemekké váltak, a képzett és olcsó munkaerőre épülő extenzív gazdaságfejlesztési modell elérte növekedésének természetes határait. Ezt a jelenséget szokták közepes fejlettség csapdájának is nevezni. Még ha ezek a vélemények túlzóak is, mert például a magyar gazdaságnak az elmúlt években sikerült átlagosan több mint 2 százalékponttal az EU átlaga felett bővülni, illetve a Nemzetközi Valutaalap felmérése szerint a magyar gazdaságon belül a high-tech aránya EU-s szinten is kiemelkedő (70 százalék),

a V4-eknek törekedniük kell gazdasági szerkezetük és kapcsolataik diverzifikálására,

ugyanúgy, mint a magasabb hozzáadott értéket előállítani képes, tudásalapú gazdaságra való áttérésre. Ezen túlmenőn orvosolni kell a fiatal és jól képzett munkaerő elvándorlásának problémáját, az „agyelszívás” jelenségét is, amely kisebb-nagyobb mértékben mindegyik V4 országot sújtja, és aminek negatív gazdasági és demográfiai hatásai egyelőre felbecsülhetetlenek. A V4-ek közötti szorosabb gazdasági integráció mindegyik területen tartogathat ki nem használt lehetőségeket, azonban a mélyebb integrációnak vannak előfeltételei, amit tudatosan kell megteremteni.

Annak politikai szintű felismerése, hogy a szorosabb gazdasági integráció a V4-ek közös érdeke már megtörtént, ami hiányzik, az ezt támogató „összekapcsoltság” feltételrendszere. Az EU-s értelemben is használt összekapcsoltság (connectivity) fogalma

a különböző hálózatok (közlekedés, energia, digitális, K+F, oktatás, kultúra, turizmus) tudatos és az egymás közötti együttműködést elősegítő fejlesztését jelenti.

Célja a személyek és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatok kialakulásának és fejlődésének támogatása. Ha megvizsgáljuk a régió országai közötti összekapcsoltságot, egyértelmű, hogy sokkal kevésbé összekapcsoltak, mint egymás között a nyugati országok, vagy akár az egyes V4 tagok és a nyugati országok. A V4-ek között hiányosak, vagy fejletlenek mind a közlekedési infrastruktúra (autópályák, modern és nagysebességű vasút) kapcsolatok, mind az energetikai hálózat (földgáz, kőolaj, elektromos áram) kapcsolatai, mind pedig a tudományos, oktatási és személyes kapcsolatok. Ennek oka, hogy mindegyik ország számára a nyugati irányú kapcsolatok kialakítása jelentette a prioritást, másrészről az Unió is ezek fejlesztését támogatta. Ez egyáltalán nem véletlen, mivel szükségük volt a csatlakozó V4 országok piacaira és az ottani erőforrásokra.

Az észak-dél irányú fejlett közlekedési kapcsolatok hiánya alapvetően képes befolyásolni az egymás piacainak elérhetőségét,

míg az energiahálózatok összekapcsoltságának hiánya az egyoldalú Oroszországtól való függőséget és kiszolgáltatottságot erősíti.

Eljött magasabb szintű együttműködés ideje

A V4 régió történelmi esélye, hogy az eddigi együttműködésükhöz képest szintet lépjenek és

a térség belső integrációja legyen a következő olyan célkitűzés, amiért közösen dolgoznak.

Amennyiben ez a törekvés sikeres, ez képes tovább növelni a V4-ek EU-n belüli súlyát és érdekérvényesítő képességét. Gazdasági szempontból a negyedik ipari forradalom (Ipar 4.0), az átmenetet minden bizonnyal felgyorsító koronavírus-válság, valamint a korábbi időszakokhoz képest jelentősebb fejlesztési források, amelyek meghatározó részét egyébként is digitalizációra, klímabarát átállásra és innovációra kell felhasználni, kifejezetten elősegíthetik a V4-ek mélyebb belső integrációját, együttműködésük új alapokra helyezését.

Ahhoz, hogy ez ne csupán egy ki nem használt lehetőség maradjon, három dologra van szükség. Először a célkitűzések megfelelő fórumokon való egyértelmű kijelölésére, másodszor az összekapcsoltság (connectivity) fejlesztésére mindegyik ide tartozó területen, harmadszor pedig a bizalom légkörének elmélyítésére a V4-es nemzetek között. Ez utóbbit leginkább egymás sokkal jobb megismerése szolgálhatja. Egymás megismeréséhez pedig a leghatékonyabb és leggyorsabb út egymás kultúrájának, nyelvének, tájainak és városainak megismerésén, valamint a személyes kapcsolatok fejlesztésén keresztül vezet.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés