Az igazi hősök

„»Csak ülök a kanapén és szétszakad a fejem, 1 hete megállás nélkül figyelem a híreket, mi következik, mi várható. Se éjjelem se nappalom. (…) Betegeim vannak és szüleik, akikkel mindig emberséges tudtam maradni a problémák ellenére, és nem tudom mi lesz, ha nem írom alá az új szerződést! Ha nemmel döntök, hogy nézek a szemükbe? De van egy családom, ők mindennél fontosabbak, és nem akarok korán halni, mint az átlag orvos« – a Facebook-on futótűzként terjedő posztott egy 15 éve gyermeksebészként dolgozó orvos írta és tökéletesen összefoglalja az egészségügyi dolgozók dilemmáját.

Hétfőn kellet dönteniük ugyanis arról, hogy aláírják-e az új munkaszerződésüket, belépve ezzel a közalkalmazotti jogviszonyt váltó egészségügyi szolgálati jogviszonyba. Bár az orvosok nem elhanyagolható hányada jelentős béremeléshez jut és arra is lehetőséget kap, hogy egy napon majd hálapénz nélküli egészségügyben dolgozzon, sok nyitott kérdés vár rájuk kedd reggeltől. Hogy csak egy példát említsünk: az eddigi 150 százalékos ügyeleti díj helyett lehet, hogy a következő hétvégén már csak 80 százalékot kapnak. És az utána meg az utána következőn is.

És akkor mit szóljanak a szakdolgozók, akik a hátukon viszik az egész magyar egészségügyet, és akik keddtől ugyanannyi pénzért végzik a munkájukat, mint eddig? Ha nem kevesebbért.

Azt egyelőre nem tudni pontosan, hányan nem írtták alá az új szerződést (és hányan írtak alá úgy, hogy közben munkát keresnek, és amint lehet, felállnak és elmennek – egy másik intézménybe, egy magánszolgáltatóhoz, külföldre vagy olyan messzire az eredeti szakmájuktól, amilyen messzire csak lehet), a szakszervezetek most készíti elő a felmérést. És bár a végső szám minden valószínűség szerint mellbevágó lesz, nem az a fontos. Ami jelenleg történik az egészségügyben, azt nem lehet csupán számokkal kifejezni.

Van, ahol egy orvos és egy ápoló hiánya is megérződik majd. Ahonnan épp azok mennek el, akik el tudtak végezni egy bonyolult műtétet, akik hajlandóak voltak bevállalni még egy vasárnapi vagy karácsonyi ügyeletet, akik nem a pénzért, vagy a megbecsülésért húzzák az igát, hisz abban már rég nincs részük. Akiknél most jött el az a pont, hogy azt mondják: mindennek van határa. Az ő türelmüknek is.”