Bocsánat. Ja, nem.
„A bocsánat kétélű dolog, hiszen bár egyetlen tett, cselekedet vagy jelenség áll a középpontjában, mindig két felet von be a történet alakulásába: a bocsánatkérőt és az érintettből avanzsált megbocsátót. Ha és amennyiben bármelyik is, netalán egyik sem őszinte, akkor azonban semmit sem ér az egész. Meg amúgy is, mire is szolgál valójában?
A bocsánat nem teszi meg nem történtté a megtörténtet – bármennyire is szeretnénk. A múlt átírásához egyelőre csak a baloldal ért. Szerencsére.
Ugyanis azt feltételezni, hogy egy valamirevaló, öntudatos személy normál esetben nincs tisztában cselekedeteivel – példának okáért, hogy nevén nevezi az Istennel harcolót, vagy hogy milyen kiegészítőt választ reggel –, naivitás. Ebből adódóan a bocsánatkérés automatikusan meghasonlássá válik. Mindez pedig magában hordozza az autentikusság és hitelesség elvesztését.”
Összesen 24 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Spot on - mondja az angol.
Nem lehet gyűlölködve, haraggal élni. Az életet, magát, szeretni kell, az embertársakat szeretetben elhordozni.
A jó papok, lelkészek segítenek még gyerekként kialakítani és megtartani egy olyan lelki viszonyulást a bajokhoz, sőt, katasztrófákhoz, ami segít átvészelni lelki épségben azt, amit a sors ránk mér.
Az életet azért is kaptuk, h. megbecsüljük.
Csajnak lehet hogy klassz, no de amit ír, az távol áll ettől...
Bejelentkezés