Semmi nem úgy volt, ahogy hazudni szoktak róla

2020. május 29. 16:21

Spiró György
Dívány.hu
Azok az ellentétek, amelyeket állandóan, újra meg újra elővesznek (a vidék-főváros, a népi-urbánus, stb.), az mind hazugság.

„Az esszé alapján úgy tűnt, hogy az emlékezetpolitika más elemeivel sem vagy elégedett. 

Utólag jöttem rá arra, hogy nagyon fontos, hogy elmondjam: semmi nem úgy volt. Állandó hazugság folyt, folyik és fog folyni arról, hogy miféle ellentétek is voltak, illetve vannak Magyarországon. Azok az ellentétek, amelyeket állandóan, újra meg újra elővesznek (a vidék-főváros, a népi-urbánus, stb.), az mind hazugság. Ez nem úgy volt a lélekben, ez nem úgy volt a történelemben. Ezek mind politikai manipulációk, és lehetetlen dolog az, hogy visszavetítsenek a ’60-as évekre olyan szellemi áramlatokat, amelyeket később, a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején kezdtek újra felmelegíteni ordas politikai szándékokból. Ezt utólag kellett felülről belevinni a magyar társadalomba, és ez sikerülni szokott. Az uszítás általában működik, de akkor épp nem volt annyi gyűlölet. Akkor konszenzus volt bizonyos dolgokban, például ’56-ot illetően, amiről kussolni kellett. Ha nem lehet beszélni, akkor nem lehet beszélni, mert elviszik az embert. De abszolút volt egy ilyen tömbszerű meggyőződés Magyarországon, és ez nem változott évtizedekig. Ma már persze másfajta nézetek vannak, de én fontosnak tartottam leszögezni, hogy az akkor nem úgy volt, ahogy hazudni szoktak róla.

Örülök, hogy megírtam, mert ez olyan fehér folt volt nekem, soha nem írtam erről a világról, mert nem gondoltam azt, hogy ez az én dolgom lenne, de hát előbb-utóbb, ahogy öregszik az ember, egyre inkább kiderül, hogy minden az ő dolga. Főleg, ha mások nem írják meg. Történészek nyilván foglalkoztak vele, de egy szépirodalmi műnek esélye van, hogy több emberhez jusson el, mint egy kiváló történelmi szakkönyv vagy szakcikk. Írok például egy Galántai Ambrus nevű nagyon helyes srácról, akinek aztán elég rosszul alakult az élete, mert elvesztette két lábát, ettől még tovább élte az életét, és nagyon szépen, becsülettel helytállt. Kiderült, hogy Bereményi legújabb regényében ő az egyik főszereplő – osztálytársak voltak Pápán, ezt én nem tudtam. Nagyszerű fickó volt. De egyáltalán, nagyszerű és rendkívül tehetséges emberek voltak a kollégiumban.

Ugyanakkor a legtöbben mégsem futották be azt a pályát, amely a képességeik alapján kitelt volna tőlük. Amikor évtizedekkel később elolvastad az 1968-ban írt első kisregényedet, te magad is meglepődtél azon, hogy életetek egyik legjobb korszakát éltétek, »a művet mégis áthatotta a kilátástalanság«. Ez a kilátástalanság a másik két esszében is visszaköszön. A Nyolcvankilenc címűben például a fejlődés különböző koncepcióit veted el, A rettegő közép utolsó szavai pedig azokat a felfoghatatlan teljesítményeket hozzák be, amelyek egyúttal az emberiség kihalásával is fenyegetnek. Szerinted mi az, ami fontos változás az elmúlt 60 évben, még ha nem is feltétlenül jelent fejlődést? 

Sok minden változott azóta. Elsősorban végigfutott a globalizáció a világon, tehát most már nincsenek elzárt közösségek. Az ipar fejlődésével, az információs forradalommal irtózatosan nagy technikai lehetőségek nyíltak meg, amelyeket nagyrészt kőkorszaki tudattal és célokkal használ az emberiség. A 18. század végén a feudalizmus kasztrendszere megbillent, azóta őrült növekedésben vagyunk, ami azonban nem törölte el a rabszolgatartást, amely ott van minden társadalom mélyén, így Magyarországon is. A feudalizmust sem törölte el teljesen, mert újra és újra fel tud bukkanni, meg tud erősödni, az emberi tudat pedig nem tartott lépést a tudományos-technikai változásokkal. Ha körbenézünk a világban, akkor még Amerikában is, nemhogy tőlünk keletebbre, olyan félfeudális viszonyokat látunk, amelyek nem felelnek meg a mostani ipari fejlettségnek. Ebből rettenetes tragédiák következtek már eddig is, és ezután is fognak következni. Csak az a kérdés, hogy amikor egy világháborúban eddig körülbelül százmillió halott volt, akkor most hány milliárd lesz. Ráadásul úgy látom, hogy a fejlettebbek és a fejletlenebbek közötti szakadék egyre csak nőni fog. Ez nyilván azzal fog járni, hogy a leszakadók valamilyen módon elpusztulnak. 

A mi helyzetünk egyelőre még nagyon jó, ’45 óta sok mindennel nagy szerencsénk volt, mert Európa peremvidékén vagyunk, és Európa még nem szakadt le annyira, mint amennyire lehetett tőle tartani. Még mindig az első 60 leggazdagabb ország között vagyunk a világon, minden bajunkkal és minden rettenetes szűkölködésünkkel együtt. De le lehet szakadni teljesen, és arra is van esély, hogy Európa szétrobban, abban a pillanatban pedig ez a balkáni térség még tovább fog töredezni. Nem vagyok se pesszimista, se optimista, megpróbálom elfogulatlanul nézni a folyamatokat, de hát az igazán aggasztó az az, hogy nem sokat tehetünk. Ugyanúgy ki vagyunk szolgáltatva a végzetnek, mint az ókori görögök, akik erről a végzetről már tudtak valamit. Azért is tudjuk élvezni az ő irodalmukat, mert arról szól, ami most van. Különben már rég elfelejtettük volna, és egy szavukat nem értenénk. De hát értjük.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Micsoda csúsztatás!

1956 - Kádár rendszer - GALÁNTAI AMBRUS

,,65 éves korában elhunyt dr. Galántai Ambrus. A Veszprém megyei Nagydémen született. Középiskolai tanulmányait Pápán végezte. Első - magyar-olasz szakos tanári- diplomáját Budapesten szerezte. Egyetemistaként az Eötvös Kollégium tagja volt. 1979-ben a Louisiana állambeli magyar faluban, Árpádhon Magyar Iskolában elemistákat tanított magyar nyelvre, miközben a New Orleans-i International House tanára is lett. Amerikai tartózkodása idején súlyos közúti balesetet szenvedett. Páratlan akaraterejével legyőzte a fizikai nehézségeit, családot alapított, otthont épített, két újabb diplomát (népművelő és jogász) szerzett. 1990-ben Dunakeszin független jelöltként képviselővé választották. 1993-ban a külügyminisztérium vezető munkatársa lett, s ez évtől 1997-ig római, majd 2000-től 2003-ig Los Angeles-i konzulként dolgozott. Alapító elnöke lett a Magyar Paralimpiai Bizottságnak. Dunakeszin Dr. Mádl Antal professzorral létrehozta a német kisebbségi önkormányzatot.,,
http://nyugatihirlevel.hhrf.or..

30 éves a rendszerváltás: Spiró György

https://www.youtube.com/watch?..

Spíró általában normálisan gondolkozik, de úgy tűnik sajnos, hogy öregszik. Osztom az emberiséggel kapcsolatos pesszimizmusát, de hát az ember nem 'univerzális lény', ahogy a marxisták hirdették, hanem esendő, és nem csak akkor gyilkol, amikor éhes, mint a vadállatok. Szüksége van reményre és rendre, ahhoz, hogy békében tudjon élni. Erre találták ki legjobbjai a vallásokat, kivéve az iszlámot, amely intézményesítette az ölés rendjét is.

Nem értem, milyen fél és egész feudalizmusról, kasztrendszerről és rabszolgatartásról beszél a mi életviszonyainkkal kapcsolatban. A feudalizmus történészek által alaposan körülírt társadalmi-gazdasági rendszer a 11-12. századból, illetve egy marxista osztályharc-ideológiai hablaty. A kasztrendszer egy indiai társadalmi-gazdasági rendszer, a hindu vallási kultúra által is legitimált szabadság nélküli rend. A rabszolgatartás az ember ember általi kiszolgáltatottságának ősidőkbe nyúló formája, amely rendszerszerűen talán a GULAG-gal szűnt meg, bár nyomokban ma is jelen van, csak épp nem a mi modern társadalmunkban.

Az egyenlőtlenség genetikailag bele van kódolva az emberiségbe azáltal, hogy a képességeinkben nem vagyunk egyenlőek. Morálisan és szellemileg nagy fantáziával volt képes az emberi faj ebből egymást megalázó és alávető ideológiákat gyártani, amelyeket azután a gyakorlatban is megvalósított. Ebből az ördögi játszmából egyedül az európai történeti út tudott felszabadító társadalmi rendet kiizzadni. Évezredek alatt, vissza-vissza fordulva, óriási áldozatok árán. Egyáltalán nincs garancia arra, hogy ennek eredménye meg is marad, hogy szétterjed az emberiség összes rendszerére, s nem fullasztják meg a szabadság nélküli kultúrák. Különösen akkor nincs, ha mi sem tudjuk megőrizni, ha mi magunk is köpködjük, feudálisozzuk, kasztrendszerezzük, rabszolgatartózzuk, ha anarchiába fullasztjuk, elgyengítjük, ha elfeledjük és megtagadjuk az alapjait. Ha beleőrülünk és belesatnyulunk az örökös világmegváltásba.

Azon síránkozik a féreg: a globalizáció áldásaihoz, az ipari-technológiai fejlődéshez a gyarló emberiség képtelen felnőni.
És ezért lesz nagyobb pusztulása, mint a háború 100 milliója.
Tehát: a szennymédia, a szennybíráskodás, a szennypénzuralom, az smafu, olyan nem létezik.
Van azonban a bő gatyás elmaradott, aki nem érti meg: miről szólna Spiró fajtájának a világ jobbá tenni.

Spíró hirtelen revizionista lett. Belátta, hogy a mesék tovább nem tarthatók valóságnak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés