Aktiválódik a pár évtizedre elaludt túlélő ösztönünk! – Borbás Marcsi a Mandinernek

2020. április 11. 8:10
„Rengeteg csodálatos kezdeményezés van, ami visszaadja a hitet, hogy nem vagyunk velejéig romlottak, csak a zaj elterelte a figyelmünket. Felismerjük a felelősségünket, és ez jó.” Borbás Marcsi a karanténban sem burkolózik ön- és világsajnálatba: országos akciót indított, hogy a termelők zöldségei és gyümölcsei eljussanak a fogyasztókhoz. Vallja: nem szabad letargiába esni, a félelem energiáit cselekvésbe kell fordítani, a felelős gondolkodás pedig a közösségben gondolkodás. Nagyinterjúnk!

Borbás Mária (1968) műsorvezető-szerkesztő, médiaszemélyiség, szakácskönyvek szerzője, korábban a Gasztroangyal című műsor házigazdája, az Egy.hu alapítója, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa. Az ország egyik gasztronómiai véleményvezéreként kérdeztük őt a járvány és a karantén tanulságairól, életmódunk drasztikus megváltozásának kihívásairól és lehetőségeiről Karantén-interjúk sorozatunk újabb részében!

***

Hogyan viseli a karantént az országot járó, ízeket kereső Borbás Marcsi? 

Jól, köszönöm szépen. Rosszul érint viszont, hogy messze van az édesanyám, és hogy húsvétkor nem láthatom a családomat. 

Pozitív kisugárzás, vidámság, közvetlenség – sokunkban ez a kép rajzolódott ki önről. Nemhiába fogadták az ország csodáit bemutató műsoraiban is nagy szeretettel. Milyen érzés nélkülözni az ízes beszédűek figyelmét?

Jelenleg az Őrségben lakom, az ízes beszédű emberek itt vannak körülöttem, még ha most keveset is találkozunk, és csak messziről beszélünk az utcán. A szeretetteli hangulat körbevesz, nem élek e nélkül. Nagyon sokat dolgozom, folyamatosan frissül a honlapunk, mellette pedig rengeteget forgatunk. Mázlista vagyok, mert a férjem dramaturg, a lánya rendező, hárman vagyunk ide elzárva, és vannak kameráink is, így nem unatkozom. Annyira nem, hogy még kivasalni sem tudtam ezalatt a három hét alatt.

Emellett lefoglal a kert, élem a vidéki életem.

Elárulja, hogy min dolgoznak ilyen nagy erőkkel?

Két nagy projektünk is van. Az egyik a konyhakertes, videós sorozatom, amiből már több részt is leforgattunk, húsvét után adjuk le. Kezdőknek adok tanácsokat, hogyan lehet organikus körülmények között, vegyszermentesen ezt-azt megtermelni. Bár nem vagyok kertészmérnök, de mindig is volt kertem, ebben nőttem fel. Hátha mások segítségére is tudnak lenni az apró tanácsaim, ötleteim. Most különösen fontossá vált, hogy ha van rá lehetőség, termeljünk meg magunknak, amit csak tudunk. A másik, amin dolgozunk, a magyar termékek képviselete. A járvány gazdasági hatásait nézve nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy vásároljunk magyar termékeket. Ezzel nemcsak ellenőrizhetőbb ételekhez jutunk, hanem azokat is támogatjuk, akik itthon állítanak elő értéket.

Szívesen vennék magyar termékeket, de a járvány idején inkább távol tartom magam és a családomat a zsúfolt piacoktól. Sokat segítene, ha online lehetne házhoz rendelni friss magyar zöldségeket-gyümölcsöket, jön a vitaminraktározás időszaka.

Pont ezen dolgozunk. Országos összefogással akciót indítottunk,

a célunk, hogy a termelők portékái a legrövidebb úton kerüljenek a fogyasztók asztalára.

Lesz egy központi e-mailcím, ahová a vásárlók leadhatják a rendelést, a termelők pedig házhoz fogják szállítani a friss zöldségeket és gyümölcsöket. Ennek megszervezése az új munkánk, nagyon jól haladunk. A lajosmizsei epertermelőktől kezdve az Agrárkamaráig sokan csatlakoztak már hozzánk. Az eperrel kezdünk, ha kikristályosodott a rendszer, folytatni fogjuk a többi friss gyümölccsel és zöldséggel. Reméljük, hogy minél több termelő csatlakozik az akcióhoz.

Nagyon szép, és egyedülálló kezdeményezés, de sajnos az organikus termékek sokak számára megfizethetetlenek. 

Nagyon jó ötleteink vannak arra, hogyan tudjuk garantálni, hogy a termelőtől egyéb kezek érintése nélkül, rögtön a fogyasztóhoz kerüljön az áru, így csökkentve a fertőzés kockázatát. A termelő lánc megkurtításából pedig egyenesen következik, hogy olcsóbb lesz, mintha a megszokott láncszemeken futna. Tudom, hogy nagyon árérzékeny világot élünk, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.  

Mennyire kaphatók az újításra az idősebb gazdák?

A terv csak úgy fog működni, ha a termelők termékcsoportonként összefognak. Minden egyes csapatnál szükség lesz egy-két vezetőre, aki a saját és az ágazat érdekében kis többletmunkával összefogja majd a társaságot. Így már bevonhatók lesznek azok az idősebb gazdák is, akik teljesen természetesen nem az interneten élnek. Tervünkhöz szükségünk lesz az Agrárkamarán kívül a helyi önkormányzatok segítségére is.

Egy az érdekünk: hogy a munkák gyümölcsei – főleg a romlandók – ne maradjanak a termelők nyakán.

Így tudjuk garantálni, hogy se a gyümölcseik, se ők ne menjenek tönkre, hogy jövőre is tudjanak termelni, mi pedig minél jobb áron, minél egészségesebb gyümölcsöket-zöldségeket tudjunk fogyasztani. Óriási fába vágtuk a fejszénk, iszonyú nagy munkával jár, de nem baj, ennyit mi is hozzátehetünk a nehéz helyzetből való kilábaláshoz. Teljes erővel ezen dolgozom.

Ön aztán nem burkolózik ön- és világsajnálatba! 

Most nem engedhetjük meg magunknak a letargiát. Jótanács, különösen azoknak, akik elvesztették a munkájukat, hogy gondolkozzanak, mit csinálnának szívesen, és minden erejükkel próbáljanak lelkileg és szellemileg is aktívak maradni. Most nem szabad leállni.

Gyerünk, mindenki gondolkodjon, mit tud tenni!

Ha ez csak egy balkonkert, akkor egy balkonkert, ha csak egy pulóver megkötése vagy az összes lyukas zokni bevarrása, esetleg tíz könyv elolvasása, akkor az, de mindenki maradjon aktív. Ezt máshogy nem lehet. Nem beszélve arról, hogy sokkal hosszabb távú következményei lesznek, ha feladja az ember. 

Az egyéneken múlna a válságból való kilábalás?

Így van, a hajunknál fogva kell kirángatni saját magunkat. Keresni, gondolkodni, csinálni kell, amit csak lehet.

Kell, hogy érezzük, menni fog minden tovább.

A gazdaságnak most különösen fontos része a mezőgazdaság, látjuk a kormány gazdaságvédelmi intézkedéseiből is. És azt tanácsolom, ne csak idén, hanem az elkövetkező években se külföldre menjünk nyaralni. Rengeteg látnivaló és élménylehetőség van itthon is. Aki megteheti, akár már most nézhet nyár végére, ősz elejére olyan szállásokat, ahol nem várhatók tömegek. És menjünk ki a szabad levegőre most is. Kell a napfény, a D-vitamin, a testünknek, lelkünknek, de nem a Hűvösvölgyi nagyréten tízezer emberrel együtt, ne menjünk tömegbe! 

Sokan egyfajta figyelmeztetésként fogják fel a vírust, Balczó András például azt nyilatkozta lapunknak, hogy „a Teremtő megkocogtatta a katedrát, hogy kijózanodjunk”. Mit gondol, miért kaptuk a nyakunkba a járványt nagyböjt idején?

Nem nehéz megtalálni a járvány filozofikus vonatkozását. Nagyon nem volt rendben, hogy tömegek utaztak valahová, leginkább bárhová, havonta repülővel. Ezeknek az utaknak a legtöbbször semmi más célja nem volt, mint a fogyasztás, a pénzköltés, a rongyrázás. Közben alapvető információk hiányoztak az adott célország egészségügyi helyzetéről, a higiéniáról, a társadalmi aspektusokról. Fel is fordult fenekestül a világ úgy, ahogy egyikünk sem gondolta volna. Óriási félelmeket szül ez a rendkívüli helyzet: a klímapánikra jött a betegségpánik, és közben a mélyben mindenkiben ott van a még nagyobb aggodalom, a „mi lesz ezután” kérdése. Ez az óriási stressz mindenkinek megviseli a szervezetét. Ennek biztosan van oka:

ha magunktól nem tudtunk észhez térni, akkor most észhez térítik a mértéket vesztő társadalmat.

Ha megnézzük a történelmet, percre pontosan jött a járvány, százévente így van ez, mindig az évszázad elején, a húszas évek környékén. 

Csak az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e megérteni a figyelmeztetést. Ön mit ért ki belőle?

Tisztelet a kivételnek, de azt kell mondanom, hogy – bár nem tehetnek róla, hiszen ez a világtendencia –

az emberek többsége egészen egyszerűen elszakadt a természetes élet alapvető ismeretétől.

Nem tudják, mi az, ami fogyasztható a természetben. Ennek a járványnak az egyik fő kiváltója éppen ez lehet. Azt sem tudják, hogyan kell megtermelni az élelmiszereket. Már vidéken is alig vannak istállók, ólak. Mindenkinek minden héten új ruha kellett, és már csak az számított, hogy sima legyen az arcán a bőr. Ez nagyon nincs rendjén, nem ez az élet. Nem értettünk a kicsi pofonokból, kaptunk hát egy óriásit. Nem vettük észre, hogy nincs tiszta vizünk, tiszta levegőnk. Most mindenki be lett zárva, hogy végiggondolja ezeket a dolgokat és az életét. Nagyon érdekes, hogy a világban eddig minden arról szólt, hogy szép legyek, utazzak minél több felé. Most nem utazhatok sehova, ráadásul tök lényegtelen, hogyan nézek ki, hisz maszk fedi az arcom.

Mit tanulhatunk ebből?

Mintha szándékosan így lenne kitalálva:

az emberi gyarlóság főbb pontjain van szükség teljes változtatásra.

Nem értem rá a gyerekemmel foglalkozni, most aztán tanulni kell velük otthon; nem ettem kenyeret, most még meg is kell sütnöm. Az emberek nem beszélgettek egymással, nem gondoskodtak egymásról, most meg tessék, hirtelen megmozdultak, összefognak, egymást segítik. Rengeteg csodálatos kezdeményezés van, ami visszaadja a hitet, hogy nem vagyunk velejéig romlottak, csak a zaj elterelte a figyelmünket. Felismerjük a felelősségünket, és ez jó. Ez a járvány megtanít arra, hogy az egyéni felelőtlenség mindannyiunkat veszélybe sodorhat.

Semmi félelem nincs önben?

Aki azt állítja, hogy nem szorong, az hazudik. Nem hiszem, hogy ezt bárki megúszná félelem nélkül, de

nagyon fontos, hogy a kezdeti szorongásenergiát cselekvő energiába fordítsuk át.

Azon próbálok én is dolgozni, hogy minél jobban jöjjünk ki ebből az egészből. Nem csak arra várok, hogy majd valaki fentről megoldja a problémám. Teszek érte, mert addig legalább elfelejtek szorongani. Nagyon fontos tájékozódni, de nem kell mindent elolvasva azt keresni, hogy ma mitől szorongjak. A félelem nem fog egyik napról a másikra elmúlni, komoly hatásai lesznek. Azt kell nézni, hogy mit csináljak, hogy jobb legyen.

Például a fél ország kamrájában ott a felhalmozott liszt és élesztő, álljunk neki kenyeret sütni.

Egymillió-egyszázezer ember nézte meg a kezdőknek szóló kenyérreceptünket. Egészen elképesztő. Milyen érdekes, hogy az elmúlt egy évben egyre többeknél lett sikk az egészséges táplálkozás. Sokan gondolták, hogy kenyér- és gluténmentesen táplálkoznak, és az mennyire egészséges.

Aztán beütött a krach, és életre kelt az emberekben az ősi kenyérsütő-gén.

Azóta mindenki kovászol, dagaszt, és büszke rá, hiszen ez óriási ingyen sikerélmény. Hiába mondtam eddig, hogy dagasztani nem nagy dolog, csak neki kell fogni, pár dolgot betartani, és életre kel valami az ember keze alatt. Aktiválódik a pár évtizedre elaludt túlélő ösztönünk.

Talán a feltámadást is jobban meg tudjuk majd így élni.

Talán igazabb lesz, igen, és hosszabb távon hat majd. Nagyon nehéz lesz, hogy nem találkozhatok anyukámmal, a testvéremmel, a keresztlányom gyerekeivel. De majd pótoljuk akkor, amikor lehet. Azt hiszem, ilyen húsvét nem volt, mióta világ a világ. Senki nem tudta elképzelni pár hónappal ezelőtt, hogy ennyire megváltozik minden. Felfoghatatlan. A szomorúság helyett inkább arra figyeljünk, hogy viselkedjünk felelősen, és éljük túl fizikailag. Aztán készüljünk arra, hogy hogyan éljük túl anyagilag. Erre csak akkor van esélyünk, ha a szűk és tágabb környezetünk, és az egész ország túléli. Tehát most nem lehetünk önzők. Csak együtt lehet kimászni ebből, ez teljesen tiszta sor.

A felelős gondolkodás ma a közösségben gondolkodás

– ráadásul úgy kell közösségben gondolkodni, hogy mindeközben el vagyunk zárva egymástól. Ehhez teljesen át kell váltani a gondolkodásmódunkat. Most az ego kevés. Nagyon kevés.

***

 

A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Zacher Gáborral, Varga Liviusszal, Rókusfalvy Pállal, Prieger Zsolttal és Kovács Ákossal) itt érhetők el.

Összesen 120 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Végre egy normális ember tiszta gondolatai!

Értékhordozó-teremtő ember, s talán ez irritálja a primitív hozzászólókat.......nekik csak az emberi aljasságra jutott.

Válaszok:
Negue | 2020. április 11. 10:42

Látod mennyire értik a gondolataidat, azok akik rögtön odatettek 4 diszlájkot! Ne legyenek kétségeink, hogy milyen emberek. Pedig a te szavaiddal is normális ember egyetért, hiszen nincs benne semmi amit el kellene utasítani.. De aki nem tud változni, azt nem változtatja meg semmi!!!

Igen. Én szeretném tudni, hogy melyik kormány csinálta ezt sokkal jobban?

Gondolom a tolvajokra (akik sajnos tényleg vannak) jobban lesújtanának akkor ti ordítanátok a leghangosabban, hogy micsoda rasszizmus van!

A sarki kocsma, egy utcával odébb van! X

Többször indítványoztam, hogy a konzervatív oldalról senki sem reagáljon azokra az ellenzéki megszólalókra, akik csak kulturálatlanságuk, tájékozatlanságuk, műveletlenségük, az Orbán-ellenes gyűlöletük, végtelen elfogultságuk bemutatására látogatnak ide.

Tisztelek minden eltérő véleményt, ha azt kulturált formában, a tárgyilagossághoz ragaszkodva jelenítik meg. De itt sajnos erről nem lehet szó.

Remélem, hogy van olyan, aki olvasta Vaulech Tibor, Rekviem a parasztságért c. könyvét, amely még 1988-ban, a határ Füzetek 3. darabjaként jelent meg az MTA és a Soros Alapítvány támogatásával.

A tartalmat már a cím jelzi, az ország földműves népének pusztulása, még pontosabban elpusztítása.

A szerző település-és gazdasági - , társadalmi visszapillantással kezdi. Bemutatja hogyan jöttek létre a XIX.században , a népesség szaporodásával a tanyák, a családi művelésen alapuló faluközösségek.

Majd ezeket kezdték szétverni a kommunisták, Rákosiék. Jöttek a hosszú ötvenes évek...Mégyi lakos: Mindönt elvettek, mindönt, gabonát, állatot, földet, elég nehéz vót túlélni, kijött a járási vb titkár, beleszagolt a levegőbe, oszt azt kérdezte, kulák van még itthon, följelenteni.

Majd következett a sűrűn lefasisztázott, meggyötört, megtizedelt magyarság visszacsapása 56-ban. November negyedike után visszatérő hatalom újra végigverette a falut.

A nagyüzemi gazdálkodás kierőszakolásától lehet számítani a vidéki közösségek gerincének szétroppantását. A Homokmégy haldoklásáról szóló kép részletes, pontos és meggyőző. 1986-ban a lakosság nagy része Kalocsán dolgozik, otthon főleg az öregek maradtak. S bizony sokan jöttek fel Budapestre a lakótelepekre, azok, akiknek szüleit, nagyszüleit a kommunisták sanyargatták, ellehetetlenítették, üldözték, s most ezek utódai a lakótelepeken szavaznak a mai kommunistákra, feledve az őseiken esett sérelmeket.

Széchenyi István írta a Hunniában: "A szántóvető tartása jobb ízlésű, mert a természet szabályaihoz közelebb áll. Férfiasan lépdel, egyszerűen szól, , komoly magaviselete handabandát nem ismer..."

Az emberek a Széchenyi által adott jellemrajz mai vidéki emberekben élő továbbélése okán is szívesebben nézi például Borbás Marcsi műsorait, hallgatja a vidéki embereket, a székelyeket, mint a handabandázó, tekervényesen beszélő, férfinak távolról sem nevezhető, morális tartás nélküli balliberálisokat.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés