Az ártatlanság

2020. április 2. 13:39

Szentesi Zöldi László
Demokrata
1990-ben még mindenki hitt abban, hogy a választópolgárok majd szépen végigolvassák a programokat, és az ígéretek alapján hozzák meg végső döntésüket.

„A választás módszertanáról, általában a kampányfogásokról senkinek nem voltak korszerű ismeretei. Szülővárosomban az ismert tanár kézzel írott papírokat ragasztgatott falakra, hirdetőoszlopokra, ezeken roppant szerényen bemutatkozott, de azt is odaírta, hogy őt egyébként mindenki ismeri. Nyilván úgy gondolta, ennyi elég is az üdvösséghez, mindenki haptákba vágja magát és készségesen megválasztja őt. A nagyobb pártok tanácsadói, szakemberei is jobbára csak próbálták kitalálni, mit, hogyan kellene hirdetniük. 1990-ben még mindenki hitt abban, hogy a választópolgárok majd szépen végigolvassák a programokat, és az ígéretek alapján hozzák meg végső döntésüket. Abban is bízott sok politikusjelölt, hogy az emberek egyszerűen szimpatikusnak találják majd őket, és ennyi elég is lehet a győzelemhez. Más eszközök híján abban is közmegegyezés volt, hogy a választásokat az utcai jelenlét és a televíziós megjelenés döntheti el, éppen ezért az országot beborították a plakátok, a tévéstúdiókban pedig minden szavukat, minden mondatukat kidekázták a meghívott vendégek. Harminc év múltán úgy tetszik, ha valakinek akkoriban fogalma lett volna az adatgyűjtés és mozgósítás jelentőségéről, a sok programalkotó amatőr között hidegvérrel behúzta volna a kétharmadot. Hiába, mindannyian tanulópénzen voltunk akkoriban – mi, választók is.

Ma már talán csak kevesen emlékszünk rá, de az első forduló eredményei nehezen születtek meg. Csak napok múlva vált biztossá, hogy a Magyar Demokrata Fórum néhány százalékkal legyűrte fő riválisát, a Szabad Demokraták Szövetségét. A két forduló között világossá vált, hogy a két párt nem köt nagykoalíciót, Antall József a kisgazdák és a kereszténydemokraták bevonásával alakította meg első kormányát. Az új helyzet máig ható következményeket szült. Ezek sorában a legfontosabb, hogy a magára maradt SZDSZ nyitott az MSZP irányába, sőt 1994-ben választási koalíciót kötöttek. Ugyanakkor az SZDSZ pálfordulása szétzilálta a Fideszhez fűződő jó viszonyt, Orbán Viktor a pártja számára válságos 1994-es esztendő után jobbra navigálta mozgalmát, hogy aztán 1998-ban – a kisgazdák segítségével – meg is nyerje a választást.

De ebből 1990-ben, a két forduló között még semmi sem látszott. Mint említettem, pártprogramokra és rokonszenves arcélekre szavazott az ország. Akinek a zajos 1989-es év után megnyugvás kellett, és nem szívelte a kommunistákat, a »nyugodt erőt«, az MDF-et választotta. Aki elhitte, hogy belvárosi figurák, akiknek a teljes pereputtyuk az állampártból és az ÁVH kínzókamráiból érkezett, máról holnapra a legkeményebb antikommunisták lettek, az SZDSZ-re adta a voksát. A vidéki Magyarország háború előtti kisbirtokos világa után nosztalgiázó, valamint földművelésből élő része a kisgazdákra, a városi, főleg nagyvárosi fiatalság a Fideszre, a katolikus hívek tekintélyes része pedig a kereszténydemokratákra sza­va­zott. És akadt futottak még kategória, amelyet már csak azért sem szabad lebecsülni, mert sok százezer magyar útkeresését fejezte ki: a kommunista MSZMP, a téeszelnökök Agrárszövetsége, a zavaros képet mutató Szociáldemokrata Párt és a neutrális Vállalkozók Pártja együtt félmillió szavazatot szerzett!

Bár érzékelésünket akkoriban eltompította az öröm, hogy szabad, ráadásul jobboldali kormányunk van, utólag mégis úgy tetszik, hogy csak megnyert ütközetet érzékeltünk. Akkor sem hittük, hogy minden eldőlt örökre. Most, ahogyan a számokat böngészem, világosan kitetszik, hogy a háromszor egyharmad ugyanúgy megvolt, ahogy most is megvan. Egyharmad soha nem szavaz, egyharmad jobboldali, egyharmad baloldali – így áll a helyzet. Vagyis, ha így nézzük, 1990-ben az ország kétharmada nem akart rendszerváltozást. Azt kívülről kaptuk, ránk erőltették, nem küzdöttünk meg érte. Más lapra tartozik, hogy a szavazatok szerencsésen oszlottak el a jobboldali egyharmad számára, Antall József ezért alakíthatott kormányt. De hogy a hálózat érintetlenül vészelte át 1989–1990-et, hamarosan megmutatkozott a taxisblokádban, a Demokratikus Chartában és az 1994-es választás végkimenetelében.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"De hogy a hálózat érintetlenül vészelte át 1a rendszertváltást , hamarosan megmutatkozott a taxisblokádban, a Demokratikus Chartában és az 1994. évi választás végkimenetelében."
A hálózat - örök.
Mert a hálózat emberei betegek, akiket lehetetlen normális emberi mértékkel mérni.
(És b.szd meg a latin karakteredet, Mandiner)

Soroljam, hány ellenzéki politikus tiltott már le a FB oldaláról? Legutoljára Dr. Lónak a Faszát 3 napra letiltatta a FB hozzáférésemet, mert annyit jegyeztem meg, hogy posztja a rémhírterjesztés kategóriája és elvileg büntethető lenne.
Ezek vagytok ti, okádék férgek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés