A kommunistákról és áldozataikról

2020. február 25. 19:38

Trombitás Kristóf
Mandiner
Nem lesz, nem lehet még egy dobásuk.

Van a bolsiknak egy nagy trükkje: mindig másnak állítják be magukat, mint amik valójában. Az újkor hajnalán polgári forradalmároknak, később felszabadítóknak, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolóinak, majd a fasizmus elleni küzdelem élharcosainak, a nép védelmezőinek adták el magukat.

Miközben mind tudjuk, hogy

valójában csak egy diabolikus, mindenkit átverő, gyilkos utópia házaló ügynökei,

akik beépülnek, majd amint arra lehetőségük adódik, pusztítanak, rabolnak és felégetnek mindent, ami érték, tulajdon és hithű meggyőződés. Ez a bolsi. A bolsi, akit a mai napig mentegetnek, leporolnak, újrahasznosítanak. Bernie Sanders, aki egyre magabiztosabban halad az elnökjelöltség felé – legyen így és Trump úgy fog duplázni, mintha kötelező lenne –, folyamatosan példaként hivatkozik a szocializmusra és 1988-ban még a létező Szovjetuniót dicsérte. Értik, a szovjet bakancsok Afganisztánban csattognak, de ez a félőrült azt ecseteli, hogy tiszta a moszkvai metró.

És aztán itt van nekünk Nyugat-Európa harcosan, büszkén baloldali értelmisége, akik harsányan ismételgetik még mindig: az eszme, az rendben van, csak ugye félúton valami mindig megbicsaklott. Hopp, most földönfutóvá lett sok millió, hopp, kiirtottunk másik néhány milliót, hopp, Lenin elvtárs nem így képzelte, de mielőtt zombiként kiállították volna, azért csak éhen halasztott és lőtt temérdek embert.

Mentegetik a menthetetlent, tördelik a kezüket, hogy az nem is úgy volt, nem azt akarták, nem így tervezték. Miközben

mindannyian tudjuk, hogy de, pontosan így akarták.

Az volt a cél, hogy teljes mértékben, a totalitarizmus minden erejét felhasználva megsemmisítsék civilizációnk eredendő értékeit, mert úgy könnyebben lovagolhatnak el a naplementében minden ingó és ingatlanunkkal, vágyainkkal, elképzeléseinkkel.

A kommunizmus nem azért ocsmány, mert az elmúlt 100 évben minden alkalommal félresikerült, hanem azért, mert minden alkalommal sikerült.

És aztán mit látunk napjainkban is? A türingiai CDU-sok, szembeköpve korábbi elveiket, kiegyeznek a kelet-német utódpárttal, az igazi, tőrőlmetszett komcsikkal. Ez a helyzet 2020-ban: a mainstream, európai jobboldal egyenlő a mainstream, európai baloldallal. Semmi sem különbözteti meg őket egymástól, és így válnak a korábban még némi értéket felmutatni képes pártok a vörösök utolsó csicskáivá. Egy türingiai CDU-döntéshozóhoz képest még a linkés is valaki.

A kommunisták százmillió embert lemészároltak, a többszörösének vették el a vagyonát és taszították a kilátástalanságba, de bizonyos körökben még mindig politikailag korrekt álláspont ezt semmibe venni, relativizálni, tragédiáját kétségbe vonni. Legyen hát végre előttünk is tiszta, hogy akik így tesznek, azok ellenségek. Aki megcsúfolja tragédiáinkat és eltiporná családjainkat, azok ellenségek. Ebben a szellemben szíveskedjünk hát gondolkodni.

A bolsik itt vannak velünk ma is.

Most éppen viszonylag csendben, csupán időnként hörögnek,

azt is csak nagyobb tömegben. Nem merik még megmutatni valódi ábrázatunkat. Nekünk azonban arra az eshetőségre is készülnünk kell.

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Hajtsuk meg fejünket azok előtt, akiket fizikailag vagy lelkileg elpusztított ez az alávaló ideológia.

Nem lesz, nem lehet még egy dobásuk.

Összesen 66 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Halálig tartó háború a gazdagok és a hozzátartozóik, a burzsoá intellektuelek ellen. Aki nem dolgozik, az ne is egyék. Ez a gyakorlati parancsa a szocializmusnak. Közös célunk megtisztítani az orosz földet mind a kártevőktől, a bolháktól, a zsiványoktól, a rovaroktól, a gazdagoktól, és így tovább, és így tovább.
(Lenin: Hogyan szervezzünk versenyt?, Collected Works, 26.kötet, 411,414. old.)

A baloldali extremizmus nyilvánvalóan a jövőben is utat fog találni magának, akár kommunizmusnak fogják hívni, akár nem. Leginkább abban érdemes reménykedni, hogy ez tőlünk jó távol fog megtörténni. Szerintem ez a legoptimistább hozzáállás, aminek van még valamiféle realitása a jövőt illetően.

El kell ismerni, a balos hozzászólók egy dologban nagyon tehetségesek, szétkenni a saját szarjukat a másik oldalon.

Ez hülyeség. Marx már a kezdetektől arról beszél, hogy a proletáriátusnak osztályharcban el kell venni a hatalmat (és a vagyont) a kapitalizmus működtetőitől, hogy létrejöhessen az idilli világ, és ennek az eszköze a forradalom.
Ha szerinted ezt párhuzamba lehet állítani azzal, amit Jézus mondott, akkor értem az álláspontod.

Te, abban a hozzászólásban, amire válaszoltam.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés