Magyarnak lenni életre szóló élmény

2020. február 17. 13:53

Szakács Árpád
Magyar Nemzet
Nem voltunk egy vérből valók, de egy helyen éltünk, a Kárpát-medence szent földjén.

„Nemzeti öntudatról beszélni egy olyan embernek, akinek nincs nemzeti öntudata, valljuk be, nem könnyű és nem hálás feladat. Keveseknek van rutinjuk ebben, kényelmetlen, meg valahogy nem is abban szocializálódtunk, hogy ilyen kérdéssel foglalkoznunk kellene. A nemzeti gondolat, a nemzeti érzés magánügy, nem fontos – szajkózták a magukat függetlennek hirdető balliberális véleményformálók. Így aztán úgy vagyunk vele, mint a vallással: senki sem akarja áttéríteni a másikat, hiszen az is magánügy.

Nemzeti öntudatot elvárni, ráerőltetni egy olyan emberre, akinek nincs nemzeti öntudata, a lehető legjobb módszer arra, hogy az illetőt örökre elriasszuk a magyar identitástól, és egy olyan ellenséget kreáljunk belőle, akit megbékíteni bonyolultabb, mint megnyugtatni a Haragos Pista csípős szószt. Azért neheztelni bárkire, mert nincs nemzeti öntudata és nem hazafias, a legjobb út ahhoz, hogy felszámoljuk magunkat örökre, megfosszuk magunkat a lehetőségétől, hogy egyszer a jövőben minimális esélye legyen annak, hogy fennmarad ez az ország, amiért őseink milliószámra ontották a vérüket.

Meghalni a hazáért? Áldozatot hozni az országért? Hazafiság? Hősiesség? Nép? Nemzet? Identitás? Eszik vagy isszák? A többségnek mennyi értelmetlen, érthetetlen felvetés.

Esterházy Péter azt írta: »Az író nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban. Nem mert hazátlan bitang. Hanem mert ha egy kicsit is jó, akkor úgyis nyakig az egészben, ha meg kicsit se jó, akkor hiá­ba mondja: csak cifrázza […]. A hazaszeretet minőség kérdése.«

Ezzel meg is adta az alaphangot az internacionalista létezés új formájának. Olyan ez a meghatározás, mint maga a balliberális oldal. Összességében értelmetlen, ráadásul lehet ezt így is érteni meg úgy is. Minden, csak nem egyenes. A posztmodern keveréknyelven létrehozott irodalom pedig hasonlít egy Viktor Pelevin által megálmodott számítógépes programhoz, mintha egy algoritmus írná a világ minden táján ugyanarra a sablonra. Ezek mind ugyanazok, ezek mind ugyanolyanok. Dögunalmas, poros, olvashatatlan, vegytiszta az egész. Mintha a mocsár közepén a fűrészport gittel rágná az ember a nagy ködben. Nem érez és nem lát semmit.

Van erre magyar válasz is Csurka Istvántól, aki a lényeget így határozta meg: »Egy egészséges nemzeti kultúrának sajátosnak és összetéveszthetetlennek kell lennie, saját kérdésekre saját válaszokat kell adnia.«”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 109 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nekem furcsa, hogy a sokszínűség, az egyediség bajnokai mennyire ellenségei a nemzeteknek. Pedig a nemzetek egyedisége, sajátos hozzáadott értéke pótolhatatlan. Azok, akik egyre újabb nemi identitásokat kreálnak, a nemzeti identitásokat el akarják tüntetni. Pedig minden nemzet egy szín Isten palettáján. Kár lenne mondjuk Európát a szürke 50 árnyalatává tenni. Aki a multikulturalizmust értéknek tartja, az szerintem nem törekedhet a nemzetek nélküliségre.

Amint látod Árpád, a trollok nemigen tudnak a cikkeddel mit kezdeni.
Se lenyelni, se megemészteni, se kiköpni.

Eddig a legnagyobb pusztítást olyan eszmék okozták, amelyek kifejezetten a nemzetek ellenében fogalmazták meg magukat. Ilyen volt a kommunizmus, amely osztály alapon tagadta a nemzeteket, és a nácizmus, amely meg faji alapon képzelte el a "szép új jövőt".

Másrészt szerintem az igazi agresszivitás most is inkább a nemzeteket felszámolni óhajtó erőktől és pártolóiktól jön. Lásd: saját hozzászólásod.

A nemzeti identitás az én szívemben messze több, mint a "tróger dzsentriség". A közös kulturális, nyelvi és történelmi örökség alapján létrejött közösséget értem alatta, zsidó, cigány, tót, ateista, homoszexuális vagy éppen liberális honfitársaimmal egyetemben.

A nemzeti identitás tulajdonképpen egy afféle kollektív minimum nálam. Annak elfogadása, hogy sokféleképpen lehet magyarnak lenni, és ez a sokféleség értékesebb, mint egyféleképpen nem magyarnak lenni.

Ez a te kedvtelésed, mondhatnám szakmai követelménynek is vitézmunkásőr!

Míg el nem felejtem, ezen a nicktolvaj neveden is, akárki vagy. X

Nincsenek olyan sokan, emberenként több ellopott név.
Figyeld meg, amikor kommentel egy cikkre, rögtön megerősíti magát, de, csak egy mondatban, vagy szóban, az elbitorolt neveken, mintha sokan helyeselnék a véleményét.
Szép sorban egymás alatt az átalakított neveken.

Olcsó játék hülyegyerekek számára.

Köszönöm! :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés