Jacht és krumplileves

2019. október 22. 12:42

Száraz Miklós György
Mandiner

„Míg nem találkoztam Kádárral, én nem tudtam, milyen lehet egy hatalomra kerülő munkás. Döbbenetes ez a természetes szerénység, az, hogy egyáltalán nincs benne semmilyen hivataloskodás, hogy úgy néz ki, mint aki vasárnaponként az állatkertbe jár, és mogyorót dob az elefántoknak.”

Gabriel García Márquez 1957. augusztus 20-án Kisújszálláson, a Nagykun napok alkalmából rendezett munkás-paraszt találkozón látta élő valójában a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárát. Azt kérdezik, mit keresett a későbbi Nobel-díjas kolumbiai író a kunsági parasztok között? Fogódzkodjanak meg: Kádárral akart találkozni. Vagy legalább látni egy igazi proletár diktátort.  Litván György azt írja valahol, hogy Kádár volt az egyetlen jelentős magyar munkáspolitikus. Gabo, akit mindig vonzott a hatalom és vonzottak a hatalmasságok, megérezte, hogy Kádárból lesz valaki

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés