„Most azonban drámai pillanathoz érkeztünk. A működési mód – ahogy egész jövőnk – élet-halál kérdésévé vált. Az ellenzéki közvélemény éppen most ítéli meg, szüksége van-e ránk. Ezen sírdogálhatnék magamban is, de többről, az egész ellenzékről, így az országról van szó. Hogy ezen a térfélen komoly átrendeződés történt, az nem is vitás. Sajnos az sem, hogy noha Orbán sem érte el igazi célját, érdemben nem javított, ugyanakkor a NER-rel szembenálló erők együttesen egy tizedszázalékkal sem növekedtek. Éppen a hvg.hu-n mutatta ki Hont András, hogy ezen belül a már kormányviselt baloldal összteljesítménye is változatlan, ahogy az újabb szerveződések együtteséé is. Sokan sokféleképpen magyarázzák, ami történt. Én a legfontosabbnak azt látom, hogy miután az ellenzék nem tudta életben tartani a december-januári ellenállási mozgalmat, a sokadjára csalódott választók új szereposztást, az adott kínálatból végre új főszereplőket akartak látni. Ezt találták meg az új embert színpadra állító DK-ban és az egészében új Momentumban.”