Mázsás kövekkel nem lehet futni

2017. július 16. 19:07

Reményiné Csekeő Borbála
Mindset
Ezért veszélyesek Skrabski Fruzsina gondolatai.

„Skrabski Fruzsina múltban élő pszichológiáról ír. Aki olvasott Freudtól – Freudról, a pszichoanalízisről, látott pár Woody Allen filmet vagy csak ismer pszichológus vicceket, úgy véli, érti, miről beszél. A pszichológiai iskolák többsége, nem csak a klasszikus analízis, hanem annak eredményeiből táplálkozó későbbi terápiás módszerek is szeretnek úgymond, vájkálni a kliens múltjában.

A pszichológia nagyon tág tudomány, és felfedezéseit az élet egyre több területén használják. Sokszor, amikor pszichológiáról hallunk, valójában személyes pszichológiai tanácsadásról, még jellemzőbben pszichoterápiáról van szó. Segítő, kísérő, gyógyító folyamatokról, amikben fontos szerepe van a múltnak. Ez lehet néha sebeket feltépő, kiléptethet a komfortzónánkból, tehet türelmetlenné, és válthat ki önvédő ellenállást. Olyasféle gondolatokat, hogy mindenkinek meg voltak a maga traumái, és köszi, én a magaméval jól elvagyok, csak a továbblépésben segíts. És amúgy is, ha most akarjuk meggyilkolni egymást a férjemmel, miért kell a dédszülőkig nyúló családfámról beszélni? Ha főnököm elé kell állnom holnap, akkor miért kérdeznek az apámról? Ha a saját házasságomat siratom, mit jönnek a szüleim válásával?

MIÉRT KÉRDEZGET A PSZICHOLÓGUS A MÚLTRÓL, AMIKOR A JELENBEN SZENVEDEK ÉS A JÖVŐM ÉRDEKÉBEN KÉREK SEGÍTSÉGET?

Ráadásul nem csak a pszichológusok jönnek a múltunkkal! Hála a magazinok lélek rovatának, a változó megalapozottságú önsegítő könyveknek és segítő képzéseknek, már a szomszéd asszony is tudja, hogy a születésélményünkön, a szoptatáson és csupa elfojtott emléken múlik minden. Mindenről az anyánk tehet! Amiről nem ő, arról esetleg az apánk. Bár kétségkívül a felelősséghárítás lehetőségének is van vonzása, egyet kell értsek Skrabski Fruzsinával, ez így tényleg nem tűnik túlságosan előremutatónak…

MÉGIS, HISZEM, HOGY A MÚLTBA NÉZÉS MEGKERÜLHETETLEN!

Ha egy rosszul összeforrt csont miatt a beteg nem tud járni, bár szeretne, szét kell törni újra a csontot. Akik tudnak járni, kapcsolatokat kötni és megőrizni, célt látni, akik hasznosnak tudják érezni magukat, ritkán kerülnek pszichoterápiába. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra! És – éppen a nagy múltba néző, S. Freud megfogalmazása szerint – egészséges az, aki dolgozni és szeretni tud. Az egészséges ember is elakadhat, kérhet segítséget, tanácsot, vezetést élete egy-egy területén, vagy tanulhat meg hasznos stresszkezelő módszereket és gazdagodhat kommunikációs tréningeken, de egy lelkében beteg emberen nem pusztán a relaxáció, vagy egy jó coach fog segíteni.

EZÉRT VESZÉLYESEK SKRABSKI FRUZSINA GONDOLATAI.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 137 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az embereket meg kellene tanítani élni, elfogadtatni velük az alapvető erkölcsi szabályokat .
Úgy általában el kellene fogadni azt, hogy bárhol nő fel egy gyerek, a közösség dolga ( is ) odafigyelnie rá, ehelyett hülyítik a gyerekeket, azt szajkózzák, hogy majd ő egyedül legyőz minden akadályt, mert egyedül csak az ő egója létezik, azért jött a világra , hogy megvalósítsa önmagát, önmagának.
A mai ember frusztrált, mert nincsenek értelmes közösségek, már azt a kamaszt is kinevetik, aki arról beszél, hogy ő udvarolni szeretne egy kislánynak.
Semminek a kiteljesedésére "nincs idő", deviáns egyének csapatává züllik lassanként az emberiség.
Pedig: Minden emberben van vágy egy élhető életre, nyugodt mindennapokra.
Aki soha nem részesül ilyenben, az állandóan elégedetlen, beteg lelkülettel küzd.
A pszichológus szerintem abban tudna segíteni, hogy a ma gondjait tudjuk kezelni.
Vannak elkerülhetetlen kellemetlenségek, ha hosszan tartóak,
bizony padlót foghat az egyén, ha valaki nem ápolja a lelkét. Ilyenkor nem hiszem, hogy a múltunkban elszenvedett sérelmeink dominálnak, hanem a komoly kérdésekkel való szembenézéstől való félelem.
Ezt a félelmet nem lehet feloldani azzal, hogy örüljünk a szép időnek, stb. hanem bizony aktuális választ kell adni a hogyanra!
Hogyan kaphat jó válaszokat valaki, ha például attól fél, hogy már megint nem lesz képes kivágni a magas "C"-t, mert a nézőtéren valaki megzörgeti a cukros zacskót, vagy hogyan fogadjon egy , az életére súlyos következményekkel járó eseményt, amely már bekövetkezett.

Abban igazad van, hogy aki hisz, annak könnyű a lelke.

A világ veszte a protokoll.
Legeklatánsabb példája a cipőgyártás.
Azt feltételezik, hogy mindenkinek ugyanolyan hosszú és ugyanolyan széles lába van, méretenként.
Így van a gyógyításban, az oktatásban és az élet szinte minden területén.
Műanyag itt már az agy is. :D

Nem az általad leírt jelenséget feszegettem, hanem éppen a protokoll, mint elfogadott norma és az egyén reakcióira utaltam.

Ne is mondd!
Ha valamiért, azért rohadtul dühös vagyok, hogy a hátrányos helyzetűeket (lehet az csökkent képességű ember, de egyszerűen csak rossz helyre született gyerek), azonnal felvértezik a többség elleni reakcióképességgel, mielőtt még valami akció történne, ő már támad.
Miközben elég lenne őket megérteni, nem elvárni tőlük azt, amire még nem képesek (fejlesztések után egyéntől függően ez változhat) és méltó környezetbe kellene őket helyezni.
Élő példa egy mérnökember ismerősöm, aki elvesztette a látását.
Az égnek nem hajlandó fehér botot hordani , ha közlekedik, mert nem tudja elfogadni ezt az állapotot, nem ragozom, a felesége súlyos beteg lett, mert állandóan aggódik, mikor jön a hír, hogy elgázolták a férjét, ugyanis nem hajlandó kísérettel sem közlekedni.
Kíváncsi lennék arra, hogy melyik pszichológus ismerné fel azt az egyszerű tényt, hogy ennek az embernek hiányzik az a munka, amelyik érvényre juttatta az intellektusát , ezt kompenzálja a hajmeresztő közlekedéssel, ami bizonyára leköti a felszabadult agyi kapacitást. Végső megoldásként a párt együtt kellene lelkileg erősíteni az új helyzetben.
Még csak annyit: Két pszichológuson már túl van a férfi.

"A proliság pusztitóbb, mint a lepra."

A proli mindenre képes még saját maga ellen is, a ballib pedig kihasználja ezt.
Csak egy "autentikus" vélemény: Társaságban Soros üzelmeiről volt szó. Megszólalt a proli és nagyot mondott: *asszátok meg, Sorosnak nincs is annyi pénze, hogy a migránsokat utaztassa.
Ezek okozzák az emberiség vesztét.

Egyediek lennénk, ha hagynának minket azzá lenni.
A mai állás szerint: mindent a káosz ural, ennek alapja a protokoll, amit csakis az arra kiválasztottak állíthatnak fel.
Ugyanis: Kiirtották a tapasztalaton alapuló , tehetséget szülő kreativitást az emberekből, szegmentált lett a gondolkodásuk, mert tudják, ha nem kiválasztottak, semmit sem ér a tehetségük.
Most az a menő, hogy valaki megmondja , melyik a világ legjobb egyeteme. Természetesen a CEU.
Majd ott megindokolják, hogyan és miből éljen (tengődjön) a tömeg.
Szóval, minden mindennel összefügg, még a társadalmak rothadási folyamatai is.

Nincs más út, csak előre. Szerintem általában jobb főleg előre nézni.

Félek az öregségnek attól a fázisától, mikor sok a múltba nézés.

Nekem pl. teher az a sok minden, amire emlékszem. Az új az, ami érdekes, tudni kell tudatosan, tovább lépni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés