Kakuk György emlékére

2017. január 4. 9:56

Borbás Barna
Válasz.hu
A bennem bujkáló cinizmussal igazi trash vitára, adok-kapokra számítottam, ami az olvasót inkább bosszantja/szórakoztatja, mint informálja. Tévedtem.

„2015 szeptemberében, a kerítésépítős cirkusz zenitjén valami igazán erős, birkózós vitát (szemtől szemben interjút) akartunk a Heti Válaszba, ami éppen annyira szól a határainknál, a Balkánon és az EU-ban kialakult válságról, mint az ezekből sarjadó belpolitikai bozótharcokról. Így találtuk ki, hogy összeültetjük a magyar határkerítés »ötletgazdáját«, Nógrádi Györgyöt (aki már június 1-jén, kilenc nappal az intézkedés bejelentése előtt javasolta a »vasfüggönyt«) a kerítésátvágásos akcióval országos hírnevet szerző, a határzárellenes véleménykörnek így arcot adó Kakuk György újságíróval, volt EBESZ-diplomatával, a DK politikusával.

A bennem bujkáló cinizmussal igazi trash vitára, adok-kapokra számítottam, ami az olvasót inkább bosszantja/szórakoztatja, mint informálja. Tévedtem. Pontosabban: onnantól kezdve, hogy mindketten elsőre belementek a beszélgetésbe – ami, valljuk be, az ötlet megszületésekor nem volt egyértelmű – nem is ezzel kellett volna foglalkoznom.

Kakuk Györgyben párbeszédképes, küldetéses, komoly gondolkodót ismertem meg. Sokat tanultam a beszélgetésből; Kakuk György végigjárta a Balkánt a menekültútvonalon, rengeteg tapasztalata volt a Földközi-tenger medencéjéből, a Közel-Keletről és – ahogy már írtam, de nem tudok jobb kifejezést – küldetésesen viszonyult az egész helyzethez.

Bár makacsul bízott az úgynevezett európai megoldásban és egyáltalán, az Unió felsőbb intelligenciájában, reálisabban látta a válságot, mint kritikusai közül sokan gondolják.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Rossz pártot választott?

Naiv volt, szívére is vett mindent, bele is halt szegény.
A Pojáca (pártvezére) bezzeg nem vesz lelkére semmit (van neki?)

Számomra megdöbbentő, hogy egy téves eszme, ideológia mivé tudja tenni az embert. Kakuk György is így járt. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyes gondolatai, megnyilatkozása racionális, de a többsége ellentmond ennek a racionalitásnak. Érdemes elolvasni - http://valasz.hu/itthon/az-isz.. - a teljes riportot, melyből néhányat kiragadok.
K. Gy.: Sem gondolatilag, sem érzelmileg nem tudok azonosulni az elzárkózással. Itt van az unió, minden intézménnyel, forrással felvértezve. Az uniós diplomácia – benne a magyar – megtehetné, hogy kreatívan áll a válsághoz. Mondhatnánk például, hogy menjünk vissza oda, ahol a probléma keletkezik, és helyben oldjuk meg.
– Korábban írásba is adta a rendezési tervét: „A uniónak olyan megoldást kellene előkészítenie, amely az egész Földközi-tenger medencéjét érinti. Egy, a NATO-val közös katonai rendezés Szíriában és Líbiában, a térség pacifikálása, amely párosul egy gazdasági csomaggal.” Ez reális?
K. Gy.: Ez a legjobb megoldás, a probléma gyökerét megszüntetni.
K. Gy.: Ez a legjobb megoldás, a probléma gyökerét megszüntetni.
N. Gy.: Azért valamit tegyünk tisztába. A világon ma három globális játékos van: az Egyesült Államok, Kína és Oroszország. Az unió nem globális játékos, akár hajlandó tudomást venni róla, akár nem. Harmadrendű kérdéseket sem tudunk megoldani az Egyesült Államok nélkül. […]Líbiában viszont be lehetne avatkozni. Volt is olyan pillanat májusban, amikor egyszerre mondta az orosz külügy és az ENSZ-nagykövet, hogy rajta, csinálja meg az EU a líbiai hadműveletet, szálljon partra, állítson új kormányt. Nem történt meg.
K. Gy.: Egyetértek, erre a hadműveletre szükség lett volna. Tarthatatlan, hogy több mint 1400 kilométernyi ellenőrizetlen partszakasz van Líbiában. Mintha nem akarnánk tudomásul venni, hogy a Földközi-tenger Európa határa! Ezért mondom, hogy csak összeurópai cselekvés vihet előre, ami az egész térséget érinti. Nagyon várok arra, hogy Jean-Claude Juncker még előjön valamivel.
K. Gy.: Hallom az iszlamizálódó Európától rettegő hangokat, de szerintem ez alaptalan. El Camino de Balkan című, az Átlátszón publikált riportsorozatomhoz Görögországtól Röszkéig jöttem együtt ezekkel az emberekkel, és azt láttam, hogy szekuláris csoportokból érkeznek.
N. Gy.: Lehet, hogy láttál példát erre, de itt van több évtized tapasztalat Franciaországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban: az integrációs kísérletnek súlyos kudarcai vannak. Svédországban nyolcvanszor nagyobb az esélye, hogy egy köztörvényes bűncselekményt migráns követ el. Berlinben és Brüsszelben is van városrész, ahová már őslakos nem megy be. Mert az iraki migránsnak tele van a hócipője Bagdaddal; először csak ő jön, a második körben már hozzá a hat testvérét, hatvan unokatestvérét, és máris kész a párhuzamos társadalom. A multikulti elméletben gyönyörű dolog, de a gyakorlatban sajnos nem működik.
K. Gy.: A multikulti kritikájával többé-kevésbé egyetértek: sajnos rossz tapasztalataim vannak az ENSZ-nél eltöltött éveimből. Ám ez eggyel több ok arra, hogy Európa lépjen, változtasson.
K. Gy.: A most érkező tömeg biztosan nem okozhat problémát Németországnak. Az országnak, ahol kétmillió üres munkahely van…
N. Gy.: …és mintegy hatmillió munkanélküli. Nem olyan egyszerű ez, főleg, ha hozzávesszük, hogy statisztikák szerint egy migráns gyereke az őslakosokéihoz képest kétszer akkora eséllyel marad ki az iskolából.

N. Gy.: De még több olyat, aki nem képzett. És egy damaszkuszi vagy bagdadi végzettség nem feltétlenül váltható át berlini papírokra. De ne csak Németországot nézzük: az európai ifjúsági munkanélküliség komoly probléma, lásd Spanyolországot, Horvátországot vagy Görögországot.

Mindez jól mutatja Kakuk György naivitását, állításaiban rejlő ellentmondásokat, és ezek együtt bizonyságát adják a téves eszme, ideológia mentén történő megnyilatkozásnak.

Záró gondolatként pedig álljon itt Kakuk Györgytől egy idézet: "Ez a világ elég szar hely lett, persze most Szíria éppen szarabb, mint Magyarország, de könnyen elképzelhető, hogy ez a különbség csak időleges."

Az első ember volt a migránstámogatók közül, aki nem a szobájából akarta megmondani, hogyan segítse az állam a vándorokat és nem azzal tudta le az "emberszeretetét", hogy az utcán etette őket, hanem elvegyült köztük és beszámolt arról, hogyan jutnak ide. Megtudtuk tőle, hogy annyit sem használták a lábukat, mint egy hobbifutó vagy kiránduló, mert vonaton szállították őket határtól határig. S valóban, reálisan látta a világ helyzetét, s azt, hogy előbb-utóbb tíz- és százmilliók fognak elindulni Európa felé. Csak eltanulta a nagyokos liberális ideológusoktól, hogy "úgysem lehet ez ellen csinálni semmit". Pedig lehet és kell is, ahogy eleink évszázadokon keresztül csinálták, a legreménytelenebb időkben is.

Védekezni kell, ha másképp nem megy, erőszakkal is. Mert különben vége az életünknek vagy az életformánknak. Ha nem akarjuk, akkor meg kell védenünk magunkat. Meg kell védenünk azoktól a civilizációktól, amelyek nem képesek meggátolni az eszement szaporodást, s inkább párialétre kárhoztatják az újonnan születetteket. A védekezés bizony szörnyű és embertelen dolog, nem úszhatjuk meg lelki teher és szenvedés nélkül. Viszont a más civilizációkba született páriák tömegéből teljesen reménytelen európai polgárokat varázsolni. (Egyik-másikból, a képzettebbekből, intelligensebbekből lehet, a túlnyomó többségből nem.) Ha korlátlanul beengedjük őket, akkor fogunk csak szenvedni igazán.

Eddig két régi és összetett civilizáció volt képes korlátozni a túlszaporodást, az európai és a távol-keleti. Az erőszakos iszlám, az indiai, a kevésbé elmélyült fekete-afrikai és az európaiból leágazó latin-amerikai nem képes rá. Aki nem nyugszik bele az embertelen megoldásokba az esetleg tehetne valamit a túlszaporodás megakadályozása érdekében ezekben a térségekben és kultúrákban. A magam részéről sok reményt nem fűzök ehhez sem, de ez legalább értelmes tevékenység, szemben azzal, hogy valaki itt a nagy jólétben és kényelemben azon dolgozzék, hogy merő "emberszeretetből" hogyan számoljuk fel a saját tradícióinkat, kultúránkat és életformánkat.

"Naivitásnak álcázott Soros érdekképviselet!"

Ha csak Soros lenne, akkor ezen lehetne segíteni. Sok Soros van, és a sok Soros mögött egy eszme, ideológia áll. A liberális, neoliberális eszme, ideológiai, amely a tőke uralmáét biztosítja bármi áron. Aki pedig ezt az eszmét magáénak vallja, az nem a tömegek mögött áll, hanem velük szemben.

Szerintem meg: De mortuis nil nisi vere! (Halottról vagy igazat, vagy semmit!, mert ő már nem tud védekezni.)

Amit én írtam az mindegyik az ő mondata, melyeket értelmeztem és egymással szembeállítottam. Az záró idézet is tőle van.
Így senki nem mondhatja, hogy nem az igazat írtam.

Épelméjű ember nem csatlakozik egy ilyen militáns alakulathoz, mint amilyen a DK. És elolvasva a véleményét, amit kerítésügyben tett, minimum naiv-álnaiv, de inkább olyannak tűnik, mint akinek nincs ki a négy kereke. "Nem jó a kerítés, mer'nem Ejrópai" ez részemről értékelhetlen vélemény.

Egyébként ami a küldetéstudatot illeti, Isten óvjon minket a küldetéstudatos politikusoktól!

Szerencsével ugyan ki lehet fogni olyan, amelyik a megfelelő küldetésben hisz, de ha ez a feltétel nem adott, az ilyenek sokkalta nagyobb kárt tudnak okozni, mint egy korrupt, vagy nemtörődöm valaki.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés