Nincs értéke az oktatásnak

2015. július 10. 9:30

Csaba László
Magyar Nemzet
Az oktatás megtérülése a világon nálunk az egyik legmagasabb, ezért baj, hogy nincs értéke. Még mindig tapasztalható az a hozzáállás, hogy a felsőoktatás luxuscikk, tehát innen elvileg ki lehet vonni forrásokat.

– Jók a hazai makromutatók, de mikroszinten nem érzékelhető a javulás. Hogyan oldható ez?

– A lakosság érzetének megítéléséhez a hosszú távból kell kiindulni: most a 2006-os GDP-szintet értük el. Az összteljesítmény terén tehát nem állunk előrébb. A környezetünkben ugyanakkor több olyan államot is láthatunk, ahol jelentős előrelépés történt. Ilyen például Lengyelország, Románia és Ausztria, a szlovákok pedig fenntartották az előnyüket. Fontos tényező, hogy nálunk a társadalmi egyenlőtlenségek enyhén, de nagyon látványosan nőttek. Ennek egy része a politikai elit működéséhez köthető, ez a közbeszédben napi szinten szerepel. A jövedelmi különbségek növekedése nálunk azt jelenti, hogy a felső öt százaléknak több, az alsó negyven százaléknak kevesebb jut. A hivalkodó fogyasztás, a rongyrázás miatt rosszabb a közérzet. (…)

– Mekkora az esélye, hogy a józan észhez vissza lehessen térni ebben a kérdésben?

– A társadalmak általában nem tanulnak, ám egyes emberek, illetve társadalmi csoportok igen. Ha tartós a gazdasági növekedés, abból jut az alsó negyven százaléknak is. A stiláris normákat pedig mindig a felső egy–öt százalék alakítja ki, amelynek óriási a jelentősége, de mindig lehet rajta változtatni. Olyan magatartásformát lehetne példaként állítani, amelyben a közcélú adakozásnak fontos szerep jut. Ez működött korábban Magyarországon, nem kell kitalálni, csak újjá kell éleszteni.

– Az oktatás és az egészségügy a felső egy százalék értékrendjében mintha hátrébb sorolódott volna, és más célok kerültek előtérbe. Erről miként vélekedik?

– Az oktatás megtérülése a világon nálunk az egyik legmagasabb, ezért baj, hogy nincs értéke. Még mindig tapasztalható az a hozzáállás, hogy a felsőoktatás luxuscikk, tehát innen elvileg ki lehet vonni forrásokat. Ez szembemegy a világ trendjével. Ha aggódnak a társadalom szétszakadása miatt, többet kellene erre a célra költeni. Ami az egészségügyet illeti: az országban vajon mennyire kell romlania az egészségügyi állapotoknak ahhoz, hogy ezt felismerjék?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Á, dehogy.
Értéke csak a nyitottságnak, a be-és elfogadottságnak, a demokráciának van.
Nemde?

Ha felületében nézzük, akkor igaz, hogy „most a 2006-os GDP-szintet értük el.”. Amennyiben szerkezetében is is megvizsgáljuk és figyelembe vesszük a forrásoldalt és mindkettőt korrigáljuk a felvett hitellel, akkor azt látjuk,; a mostani GDP érték jóval meghaladja a 2006 évit.

Az oktatás középtávon valóban erősíti a gazdaságot, de csak akkor, ha összhangban van a gazdaság igényével. Ha szerkezetében megfelel a körülményeknek, igényeknek.

„a közcélú adakozásnak fontos szerep jut”, ha ez nem öncélú és erősíti a társadalmi kohéziót, hozzájárul a gazdaságnövekedéshez. Röviden: ha van ellentételezése.

Nem kellene romolnia, ha az emberek jobban odafigyelnének a saját egészségükre, nem akkor "ébrednének" fel, amikor már baj van.

Elhízás, alkoholizmus, dohányzás ....!

"az országban vajon mennyire kell romlania az
egészségügyi állapotoknak ahhoz, hogy ezt felismerjék?”"

"Nincs értéke az oktatásnak"

Már amelyiknek. Az biztos, hogy hülye hülyét nevel.

Persze, hogy saját tapasztalatból beszélek.
Elég csak körülnézni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés