Az internet buborékjaiban nagy erőkkel terjed ez az elképzelés, hogy a fiatalok mind lelkes ellenzékiek, és majd rajtuk múlik a kormányváltás. Szakértővel jártunk utána, mennyire igaz ez a fiatalokra.
Behozhatatlan, sőt, egyenesen szürreális mértékű Tisza-előnyről adott hírt a minap egy hírhedt közvélemény-kutató cég, a Medián, netes-lelkes aktivisták csoportosan bizonygatják, hogy a Tiszának nem hogy öt perc alatt, de még az ívek átvétele előtt megvoltak a szükséges aláírások az induláshoz, és mindenütt a fiatal arcokat tolják előtérbe mindennek igazolásra.
Ugyancsak a Medián ókumlálta ki azt, hogy 40 év alatt kis túlzással mindenki tiszás, a „fiatalok = aktív Tisza-szavazók” annyira közkeletű toposz lett bizonyos körökben, hogy például a fiatalok egyik kedvenc fórumoldalán, a Redditen nagyjából kéthetente felteszi valaki a kérdést: ismer-e egyáltalán bárki fiatal fideszest?
Aztán a válaszokból általában rendre kiderül, hogy igen, sőt akár viszonylag sokat is, de olyat, aki nyíltan vállalja ezt a környezeti ellenszélben, nagyon keveset, mert „nagy csoportokban senki nem beszél arról hogy fideszes, mert az ellenzék szét oltaná és lenézné” (írta egy felhasználó).
Érthető, hogy egyre kevesebben mernek nyilvánosan szembeszállni ezzel az egésszel, az aktivisták pedig egyre természetesebbnek veszik, hogy övék minden talpalattnyi föld a virtuális térben. Ezt Elisabeth Noelle-Neumann német politológusasszony a hallgatás spiráljának nevezte – minél inkább azt érzékeli valaki, hogy a környezete egy politikai irányt támogat, annál kevésbé meri felvállalni, hogy ő másként gondolja, ezzel tovább erősítve az adott politikai irányvonal egyeduralmát, amíg már senki nincs, aki szólni merne – de a szavazófülke magányában ettől még voksolni nem feltétlenül a közösségi nyomás szerint fog, ezért fontos, hogy nem csak általános, de titkos is a választójog Magyarországon.
Szóval a kép egészen biztosan árnyaltabb annál, mint hogy minden fiatal a legerősebb ellenzéki pártot támogatja – arról nem beszélve, hogy ezt a műsort láttuk már.
Ezt is ajánljuk a témában
Lánglelkű, kitűzős-profilképes fiatalok árasztották el a közösségi médiát és nem ritkán a – főleg budapesti – utcákat is, amiből óhatatlanul az a kép bontakozott ki, hogy a fiatalok tömegesen, aktívan politizálnak az ellenzék oldalán. Aztán jött a hidegzuhany a választási eredményekkel, amelyek fényében érdemes lehet árnyaltabban is megvizsgálni a kérdést.
Ahogy az állítás másik felét – miszerint az akár ellenzékibb érzelmű fiatalok mind aktív szavazók lennének – szintén nem támasztják alá korábbi felmérések, számok.
Régen egyfajta alapvetés volt, hogy a fiatalok politikailag inaktívak, nem érdekli őket a politika, nem csak itthon, hanem mindenütt a világon, s a választások során rendre kisebb arányban vesznek részt fiatal életkorukban, mint később – fogalmaz lapunk megkeresésére Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettese. Székely Levente szociológus egyenesen az „új csendes generációnak” nevezte a jelenlegi fiatalokat, akiknél
„nemcsak az látható, hogy politikai kérdésekben ritkábban lázadnak, hanem az is, hogy szüleik életeszményeit is elfogadják és magukra vonatkoztatják”.
Igaz, hogy a fiatalok képesek megmozdulni, vannak erre példák is a kutató szerint mint akár
ám ezek Magyarországon csak mérsékelten jelentek meg a fiatalok körében – taglalja Kiss-Kozma.
Igaz, ők is vizsgálni kezdték, hogy az online térben megjelenő politikai tevékenység és aktivizáció miként hat a fiatalokra.
„Jól látható, hogy mai modern politikai infokommunikációs tér átrendeződött, a politikai kommunikáció túlnyomórészt a közösségi médiafelületekre költözött.
Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mindez milyen mértékben alakítja át a fiatalok politikai szocializációját” – teszi hozzá.
Kiss-Kozma rámutat: a korábbi hazai és nemzetközi kutatások is azt bizonyítják, hogy a politikai szocializációban a családnak, különösen a szülőknek kiemelt szerepe van.
„Ugyanakkor ma a fiatalok életük és szabadidejük jelentős részét az online térben töltik, ott találkoznak politikai tartalmakkal.
Kérdés, hogy ez milyen hatással lesz politikai szocializációjukra, illetve a politikai identitásuk kialakulására. A kutatásunk szerint a fiatalok 80 százaléka fogyaszt közéleti-politikai tartalmakat az online térben: egyharmaduk napi, egyötödük heti rendszerességgel”. Hozzáteszi: a politikai tartalmak iránti igény jellemzően az életkor előrehaladtával növekszik.
Vagyis lefordítva: a politikai szocializáció kezd kikerülni a családból, és áttevődni az internetre.
Ez egyébként nemzetközi trend, egy tavalyi európai parlamenti felmérés szerint a fiatalok nagy része a közösségi médiát használja elsődleges forrásként politikai és társadalmi kérdésekhez, ami azt jelenti, hogy ott találkoznak a politikai tartalmakkal is.
Kiss-Kozma a magyar adatok kapcsán arról beszél, a honi fő platform minderre a Facebook, a YouTube, a TikTok és az Instagram.
Mindez szinte garantáltan ahhoz vezet, hogy a fiatalok elsődlegesen baloldali-progresszív, illetve az ezen ideológiának megfelelőbb (vagy azzal kevésbé szembeszálló) tartalmakkal találkozzanak. Vagy magyarországi helyzetre lefordítva: ellenzékivel.
Egy friss amerikai jelentés szerint ugyanis az Európai Bizottság az elmúlt évtizedben tudatosan és szervezetten lépett fel azokkal a hangokkal szemben a közösségi médiában, amelyek nem illeszkedtek a globalista-liberális fősodorba; a dokumentum szerint az EU többek között a „populista”, „EU–ellenes”, „elitellenes”, valamint migrációval, iszlámmal és LMBTQI–témákkal kapcsolatos kritikus tartalmak visszaszorítását szorgalmazta, emellett újabb és újabb eszközöket fejlesztett ki a jobboldali politikai tartalmak lekapcsolására.
Ezt is ajánljuk a témában
Von der Leyenék évek óta manipulálják az európai választásokat.
Ezt is ajánljuk a témában
És még be is vallják, hogy narratívaküzdelemben vesznek részt; ez a demokráciadeficit. Szilvay Gergely írása.
De a platformok maguktól is balra hajlanak: sorra törölték Ábrahám Róbert, Lentulai Krisztián és még sok jobboldali véleményvezér Facebook-oldalát, egyértelműen letekerte a jobboldali hangokat, a YouTube a Pesti Srácok csatornáját tiltotta le, a TikTok pedig egyoldalúan elkezdte listázni azokat az oldalakat a platformján, amelyek szerinte állami befolyás alatt állnak, ezzel eleve elriasztva az adott szereplőre rábukkanó felhasználókat azok követésétől.
És akkor még szó sem esett adott esetben a személyi összefonódásokról, jelesül, hogy a Tisza Párt egyik vezető politikusa, Dávid Dóra egyébként a Facebookot és Instagramot üzemeltető Meta egykori jogtanácsosa, aki ebbe a küzdelembe bevonja az egyszerű tiszás talpasokat is.
Miközben Magyar Péternek és szövetségeseinek oldalai csodálatra méltó módon nagyobb elérést produkálnak a platformon, mint akár Donald Trump vagy Christano Ronaldo.
Kapcsolódó vélemény
Kenterbe ver mindenkit „The Man” a Facebookon, még magát a Facebookot is. Itt valami nem stimmel.
Mivel a Facebook és a YouTube emellett általánosságban is korlátozni kezdte az egyes politikusi tartalmak terjesztését (akár a hirdetésben, akár algoritmus-szinten), felerősödött az elvileg nem politikai szereplőből mégiscsak azzá váló influenszerek szerepe. Akik követői között nagy arányban vannak a fiatalok.
„Mivel az online térben a hagyományos tekintély szerepe gyengül – orvosok, jogászok, tanárok, s egyébként a politikusok – befolyása is mérséklődik. Ennek következtében párhuzamos „igazságok” jelennek meg, elmosódik a tények és a vélemények közötti határ,
a személyre szabott hírfolyamok pedig könnyen információs buborékokba zárhatják a felhasználókat
– mondja Kiss-Kozma, aki kiemeli: az európai fiatalok jelentős része kizárólag közösségi média platformokon keresztül találkozik politikai tartalmakkal, továbbá a 15–24 éves európai fiatalok többsége nem közvetlen hírforrásokat, hanem influenszereket követ.
„„A magyar fiatalok körében a közügyekkel kapcsolatos tájékozódás elsődleges forrását a politikai tematikájú közösségimédia-tartalmak jelentik”
– teszi hozzá.
A család szerepe pedig csökken a politikai szocializációban – bár még mindig markáns: míg Kiss-Kozmáék korábbi kutatásai szerint az első választó fiatalok csaknem négyötöde követte a szülei politikai nézeteit, most a fiatalok 54 százaléka mondta, hogy egyetért szüleivel poliktikai kérdésekben.
A tartalomkészítők, influenszerek, valamint a humor és a személyes történetek egyre markánsabbá válnak a politikai tartalomfogyasztásban. „A fiatalok 56 százaléka követ zenészt, 54 százaléka humoristát, 49 százaléka influenszert, 40 százaléka celebet, akik politikai témákról is rendszeresen posztolnak”, mindez elsősorban a 18-24 közötti korosztályra igaz fokozottabban, és az influenszerek hitelessége felől is megoszlik a véleményük.
Az influenszerkultusz politikai vonatkozásaiban egyébként a kulcs az, hogy
a fiatalok nem „hírforrást”, hanem kapcsolatélményt fogyasztanak:
a kedvelt platformjukon (különösen TikTokon) az influenszerek egy része felfedezte magának a politikát, miközben a politikusok maguk is egyre inkább influenszerszerűen, személyes, humoros, trendekre építő, rövid videós formátumokban jelennek meg, ami paraszociális kötődést (azaz egyoldalú, mégis érzelmileg valós „ismerősségérzést”) erősít, és a politikai megítélést a programok helyett a karakterhez, stílushoz, „vibe”-hoz köti.
Így, bármilyen furcsának is hathattak elvileg komoly politikustól, könnyen elképzelhető, hogy Magyar Péter táncolós-autózós-csónakázós videói pozitív érzéseket és éppen ennek a vibe-nak az erősítését hozhatták el fiatalok egyes csoportjaiban.
Vagyis röviden: igen, valamilyen hatása lehetett a fiatalokra, és valószínűleg ezek egymást erősítő hatások (sokan felvállalják nyíltan a tiszás kötődésüket, vegzálják a fideszeseket, menőség-faktort igyekeznek adni a párthovatartozásuknak, részt vesznek akár politikai eseményeken stb.).
De lesz-e mindebből valódi politikai aktivitás, egészen pontosan: szavazat, igencsak kérdéses.
Mindennek kapcsán három tényezőt érdemes figyelembe venni.
Kiss-Kozma szerint az online politikai aktivitás könnyen a részvétel illúziójává válhat:
úgy érezhetjük, valódi politikai cselekvést végzünk, miközben ez nem feltétlenül jelent tényleges részvételt. Vagyis: a fiatalok nagyon hangosak, nagyon lelkesek, de nem feltétlenül reprezentálják saját korosztályukon belül sem a többséget (egyébként online felülreprezentáltak). Az ellenzéki Republikon 2021-es felmérése konkrétan alátámasztotta az Ifjúságkutató csendes generációról szóló elméletét: a fiatalok kevésbé voltak hajlandóak ténylegesen elmenni szavazni, mint az idősebbek (s mint ahogy azt az online aktivitásukból egyébként választásról választásra elvárnák).
Emellett számos korábbi vizsgálat és felmérés kimutatta, hogy már a korábbi választásokon is inkább az ellenzék irányába húztak (2022-ben a Böll & IDEA Institute szerint az akkori 18-21 évesek 23 százaléka szavazott a kormánypártokra és 42 százalék a fő ellenzéki összefogásra), vagyis ha itt nőne az ellenzékiek aránya, az is valószínűtlen, hogy önmagában átbillentő hatással bírna.
Már csak azért is, mert egyébként egy viszonylag kis csoportról van szó a lakosság egészét tekintve. Az elöregedő társadalom és a magyar korfa sajátosságai miatt a 18-29 éves kor közötti választóképes polgárok száma 1,3 millióra tehető – ez egy kis szelete – összesen 16 százaléka – a 2025-ös névjegyzékben szereplő, több mint 8 millió polgárnak.
Vagyis összefoglalva:
és még ha valódi is lenne az a fölény, ami a közösségimédia-platformókból sugárzik, számszerűleg akkor sem beszélhetünk olyan tömegekről, amelyek önmagukban képesek lennének egy-egy választás sorsát eldönteni az aktuális ellenzék javára.
Nyitókép: Balázs Attila/MTI
Továbbra is zajlik a közvélemény-kutatások „háborúja”, utánajártunk, mekkora a valós különbség a Fidesz és a Tisza között.
„A számokból az látszik, hogy a Tisza Pártra ugyan sokan akarnak szavazni, de Péter személye már a tiszások körében is megosztó” – fogalmazott az informátor.
Röviden, tömören és kristálytisztán fogalmazott.
Súlyos belső károkra hivatkozik a Barátság kőolajvezetéken Ukrajna, ugyanakkor senkit nem engednek a vezeték közelébe. Ez mennyire hiteles?
A fából készült gyalogoshíd kedden omlott össze Santander közelében.
A felmérés szerint Volodimir Zelenszkij Magyarországgal szembeni ellenséges fellépése és „büntető” intézkedése visszafelé sülhet el Magyar Péter számára.
„Minden, az ukránok számára fontos uniós döntést blokkolunk” – közölte a kormányfő.
Az ENSZ előrejelzései alapján hazánk kiemelkedő pozícióból várhatja az elkövetkezendő éveket.
„A számokból az látszik, hogy a Tisza Pártra ugyan sokan akarnak szavazni, de Péter személye már a tiszások körében is megosztó” – fogalmazott az informátor.
