Még a Harcosok Klubja is kedves rendezvénnyé alakult

„Még egy érdekes jelenet Orbán Viktor miniszterelnöknek adott könyv kapcsán. Jött Orbán Viktor, kísérte több stáb, emberek, én pedig egy fa alá húzódtam, gondoltam erre fog jönni. Izgultam, hogy kell odamenni hozzá, mikor alkalmas. Beszélgetett a szakácsokkal, aztán odaléptem.
Még sose mentem oda hozzá, bár lett volna többször alkalmam. Valahogy úgy éreztem, hogy nem akarok ott törleszkedni, mindkettőnknek van jobb dolga.

Szóval elmondtam a nevem, ő pedig mondta, hogy tudja ki vagyok (ezt nem tudom, hogy tényleg így van-e. A szüleimet tudta, az biztos.) Bár a Beszélgető Digitális Polgári Kör megalakulását is támogatta. Szóval mondtam, hogy ez egy keresztény vezetői könyv, az elején tipikus neoprotestáns nyelvezettel. Aztán egy kicsit ácsorogtunk. Majd jött a szelfi. Utólag jöttem rá, hogy nem kértem semmit. Gondolom kicsit várta, megszokásból nézett, hogy mit akarok még, de nekem eszembe se jutott valamit akarni.

Lehet ez ritka pillanat egy miniszterelnök életében. Utólag gondolkodtam, hogy akarhattam volna-e valamit, de semmit. Talán, hogy olvassa el a könyvet. Éljünk egy békés országban. De úgy látom, hogy amúgyis errefele megy, erről szólnak a posztjai, a Digitális Polgári Körök, még a Harcosok Klubja is kedves rendezvénnyé alakult. Hiszünk az összefogás erejében.

Az pedig, hogy tényleg belenézett a könyvbe, elolvasta az ajánlásom, levelet írt. Ez az a dolog, amit szeretek a politikában. Mert ott van benne az ember és az emberek. Rólunk szól és mernünk kell odalépni, mert sose tudhatjuk, hogy mi, hogyan hat.

Az embernek nem dolga ítélkezni és nem dolga elvárni, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy szeretné. Az embernek egy dolga van, hogy tegye, ami szerinte helyes. Aztán a hatást sose tudjuk. Azt mondja egy barátom, hogy töröljek ki mindenkit itt a facebookról, aki kötekszik, de nem lehet, hogy benne épp az indít el valami megnyugvást, hogy otthagyják?”

Nyitókép: Facebook