Tengerre, magyar!

Magyarország egyetlen tengeri kijárata, Fiume az 1910-es években Európa tizedik legforgalmasabb kikötője volt Amszterdam után és Velence előtt. Néhány mólójával lehetővé tette a teljes Kárpát-medence mezőgazdasági és ipari produktumainak világpiacra jutását, a magyar külkereskedelem bő tizedét adva. Az első világháború kitörésének nyarán 549 hajó állt a magyar tengeri hajók lajstromkönyvében. Egyidőben magyar gőzhajók vitték Fiuméből az Atlanti-óceánt átszelve Brazíliába a magyar lisztet, és hozták visszafelé a dél-amerikai kávét a pesti kávéházaknak. De a Kanári-szigetekre is indultak luxushajók magyar lobogó alatt magyar tulajdonban. Évtizedeken át számos hazai tudós, haditengerész, utazó járta be a világot, és gyűjtött értékes tárgyakat expedíciók vagy földkerülő utazások során. De hová veszett el ez a sok történet és emlék? Ismeretes, hogy Fiume 1870-ben került újra, a történelem során immár harmadszor magyar igazgatás alá. Az Ausztriától független modern magyar kereskedelmi tengerészetet ekkor szervezték meg, majd formáltak a szerény kis kikötővárosból korszerű, hatalmas logisztikai, ipari és turisztikai központot. Fiume Közép-Európa egyik leggyorsabban fejlődő városa lett, míg a magyar tengerészet szállítóképessége megelőzte a török és a portugál kereskedelmi flottáét is.