Román föld a köröm alatt

„Vannak evidenciák, amikről azt gondoljuk, nem kell megmagyarázni őket. Ezek közé tartozik az is, miért nem fordulhat elő, hogy egy magyar politikus azt mondja Nagyváradról, hogy az román föld. Mivel azonban az utóbbi időben sok magától értetődő dolog is mintha megkérdőjeleződne, ezért talán nem árt egy pillanatra megállni ennél.

A történet Magyar Péter vándorlásával kezdődött, ki – mint Gandhi a sómenet alkalmával az Indiai-óceán partjára – gyalog vágott neki a Budapest-Várad útnak. Ez alkalomból tette azt a kétes dicsőséget hozó megjegyzését, amelyben Erdélyt és a Partiumot »román föld«-nek nevezte. Alighanem erre is utalt a miniszterelnök, amikor a tusványosi találkozó előtt közösségi oldalára azt írta, megérkezett Bukarestbe, »román földre«, majd rövidesen indul tovább Erdélybe.

Ezzel párhuzamosan történt, hogy a román labdarúgó első osztályba frissen feljutott Csíkszereda a bukaresti Dinamóval játszott Székelyföldön, ahol is a vendég szurkolók egy molinón azt üzenték a házigazdának (a házigazdát most értsük a szó minden értelmében), hogy 

A kedélyes üzengetés mögött nagyon komoly történeti-politikai-kulturális-társadalmi indulatok feszülnek, ezért egy jópofa gegnél azért több a tétje. Természetesen nem attól lesz valami román föld, hogy valamikor valahol valakik véletlenszerűen meghúztak egy vonalat. Így Nagyvárad egyik pillanatról a másikra román lett (szegény Szent László, Ady, Rogerius püspök, az itt békét kötő I. Ferdinánd és Szapolyai…), de Biharkeresztes például már nem. (Ha egy kicsit arrébb szalad Trianonban a ceruza, akkor Berettyóújfalu vagy Debrecen is román föld lenne?)”

Nyitókép: Facebook/Tisza Párt

***