Ki mit nyert?
Szerettük volna megismerni, hogy ki milyen szándékkal jött a rendezvényre. Az egyik vonulótól például megtudtuk, hogy ő „nem buzi”, csak a kormányellenes tüntetésre jött. Ez a hozzáállás a Műegyetem előtti téren elhangzott beszédek alatt is nyilvánvaló volt, mivel a leghangosabb éljenzések és pfujolások akkor törtek fel, amikor a beszélők Orbán Viktort, a Fideszt vagy a kormányt támadták. Ellenben többször csend, esetleg halk egyetértés hallatszott, amikor a Pride eredeti célja került szóba a színpadon.
A vonulók egyébként a tervezettnél csaknem két órával később érték el a rendezvény helyszínét. Amikor a tömeg eleje a Műegyetem előtti térre ért, a vége még az Erzsébet hídon haladt. Karácsony Gergely az elsők között lépett színpadra, szerinte Budapest ereje a sokszínűségben van, és azt hangoztatta, hogy csak akkor lehet szabadság, ha nincs megkülönböztetés, és csak akkor beszélhetünk gyermekvédelemről, ha a gyerekeink azok lehetnek, akik akarnak. A főpolgármester arra kérte a jelenlévőket, hogy fogják meg egymás kezét, ezzel is kifejezve a nemzeti egységet.
Magyar Péter nem állt ki a rendezvény mellett, ám az esemény másnapján egy a miniszterelnököt kritizáló posztban reagált rá.
A Publicus Intézet és a Nézőpont Intézet mérése szerint a magyar társadalom többsége elutasítja a genderpropagandát, illetve a Pride-ot. A Nézőpont vasárnapi gyorselemzése szerint a szombati felvonulás körüli politikai vitában a Fidesz és Orbán Viktor stratégiai győzelmet aratott az ellenzékkel szemben. Magyarázatuk szerint a miniszterelnök csapdába csalta a baloldalt, amely kizárólag a tüntetés megrendezésére fókuszált, figyelmen kívül hagyta annak szélesebb társadalmi következményeit, a legfontosabb pedig, hogy