A karmester és a lyukas rumbatök

„Ha már esélyek: a Tisza Párt elnöke meglepő mód egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy óhatatlanul összevetik majd a két beszédet. Még magához képest is kifejezetten gyenge szöveggel állt elő, régi szoci szólamokat pufogtatott, ígért fűt-fát, aktuálpolitikai szólamai is tele voltak hamis hangokkal, hol úgy tett, mintha neki kéne megvédenie a NATO-t Orbán Viktortól, hol pedig arról beszélt, hogy ő tulajdonképp ugyanazt képviseli, mint Orbán, de bezzeg majd hazahozza az uniós forrásokat. Legfőképp persze, mint amikor a gyerekek ütögetnek valamit, dobolást játszva a gyűlölet tamtamjával, próbálta híveit megszólítani, de már ez is olyan fakó, hogy nem sikerült átütőre.

Magyar Péter szó szerint berobbant az ellenzéki közéletbe annak idején, nagy sikerrel szívta fel az ellenzéki választók sokaságát a hiteltelenné vált régi pártoktól, ám mára látszik:

Ellenpontként volt értelmezhető a miniszterelnök beszéde, amely tényszerűsége, jövőorientált elemzése és az összefüggéseket mélységében kibontó tartalma miatt önmagában is érdekes volt. Annál inkább, mert számos stratégiai jelentőségű konkrétumot is hallhattunk tőle. Szemben azzal, amiről a baloldali sajtó delirál – tudniillik, hogy Orbán ijesztgetésből emelte volna be megszólalásába a világháború esélyeinek elemzését –, éppen hogy higgadt szavakkal szólt arról, hogy milyen esélyek és veszélyek leselkednek ránk. Analitikus módszertannal elemezte végig azt a világpolitikai erőteret, amely újszerűségében legalább annyi veszélyt, mint amennyi lehetőséget hordoz magában.”

Nyitókép: JOHN THYS / AFP