A németek szerint ebben Orbán Európa legjobbja: egyenesen Brüsszelből akarták visszatartani

Ismét Oroszország került a középpontba.

Nem hiszem, hogy amit az elmúlt tizenöt évben az ország közösen elért, kockára akarják majd tenni egy semmitmondó ígéretért – mondja Schmidt Mária. A történészprofesszorral a hazai politika mellett a háború dúlta világ fejleményeit is értékeltük. (A szöveg a Mandiner Klubesten elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)
1953-ban született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudomány-egyetemen szerzett történelem–német szakos tanári diplomát. Posztgraduális ösztöndíjjal, illetve vendégtanárként megfordult Bécsben, Innsbruckban, Oxfordban, Párizsban, Berlinben, Tel-Avivban, Jeruzsálemben, New Yorkban, Bloomingtonban, valamint Stanfordban. 1998 és 2002 között a miniszterelnök főtanácsadója. 2002 óta a Terror Háza Múzeum főigazgatója. 2010 és 2024 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára. Számos történeti mű szerzője, történészi munkásságát 2014-ben Széchenyi-díjjal ismerték el. Két gyermek édesanyja.
A nemrég megjelent könyvének címe, a Világrendetlenség elég vészjósló. Azóta az orosz–ukrán háború mellé kiújult a közel-keleti konfliktus is Izrael és Irán harcaival. Mibe kapaszkodjunk mi Magyarországon?
Csak magunkba érdemes kapaszkodni, illetve abba a biztonságba és kiszámíthatóságba, amelyben vagyunk. Mert a világ körülöttünk meglehetősen kiszámíthatatlan, sok konfliktus terheli, s ennek az az oka, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak mint a világ urának a szerepe sok szempontból megrendült. Új, fontos államok jelentkeznek kihívóként, amelyek már nem akarják elfogadni alárendelt szerepüket és azt, hogy minden Washington érdekei szerint alakuljon.
Jól érzékeljük: az Egyesült Államok új vezetője is tudomásul vette ezt a pozíciót, és azt mondja, neki Amerika az első, nem pedig azt, hogy a világ más részein hogyan kellene élni? Vagy ne legyünk ennyire naivak?
Az egyik jelszava Donald Trumpnak az, hogy „Amerika az első”, de ott van az is, hogy „Tegyük újra naggyá Amerikát”. Ez azt fejezi ki, hogy most nem nagy, vagyis vissza kellene szereznie azt a szerepet, amelyet egykor betöltött. Azt is érzékeli Trump – és ez már az első megválasztásakor is követhető volt –, hogy új világ kezdődik, amihez az Egyesült Államoknak alkalmazkodnia kell. Joe Biden vissza akart térni a régi világhoz, de nem sikerült neki, annak a politikának lejárt a szavatossága. Trump látja azt is, hogy Amerikát újra kell iparosítani, mert a nyolcvanas évek után a profitmaximalizálást előtérbe helyező neoliberális gazdaságpolitika kiszervezte a termelést azokba az országokba, amelyek boldogok voltak, hogy munkához jutottak, és beszállíthattak. Nyugaton nőtt a profit, miközben rozsdaövezetek alakultak ki, az embereknek elveszett a munkája, romlott az életminősége. Trump ezt visszacsinálná, egyúttal felhagyna azzal is, amit az Egyesült Államok az első világháború végén meghirdetett, hogy az egész világot a saját képére formálja – vagyis hogy mindenhol mindenkit demokráciává bombázzon. Az első ciklusában nem is indított háborút.