Már nem ember, még nem állat

„Ez a jókor, jó helyre született, majd benősült entitás soha nem hordozott magában semmilyen képességet, leegyszerűsítve ő az agresszív kismalac, persze csak olyan kismalac, aki még mindig szívesen megbújna a miniszter felesége szoknyája alatt, de hát az „élet neki küldetést adott”. Figyelemre méltó, hogy ez a sértett kismalac a róla szóló figyelem kiterjedésével milyen átalakuláson megy keresztül: először csak kellemetlenkedni akart, aztán elhitte a saját hazugságait, és azt érzékelte, hogy sikerülhet, majd mostanára már abban a bűvöletben él, hogy már sikerült.

A kismalac ma már úgy viselkedik, mint aki nem a 2026-os országgyűlési választásra készül, hanem már rég, nagy fölénnyel megnyerte azt. Kismalac már nem árnyékkormányt vezet, még csak nem is kormányt, mert ő maga a kormány. Ha valami miatt kiadná a mentelmi jogát az Európai Parlament, akkor felhívná a rendőrkapitányt, meg az ügyészt, hogy tudjátok mi a dolgotok, az a dolog nem történt meg, világos? Egy év még hátravan a következő parlamenti voksolásig, de vajon meddig bírja szuflával a már tikkelő, remegő kezű kismalac?

A mi számításaink szerint nem sokáig. Remeg keze lába, hibát hibára halmoz, miközben egyedül, teljesen egyedül vezeti a mozgalomnak nevezett pilótajátékát, amelyet egy évszázad múlva egyedi példaként citál majd a hazai kriminalisztika. A híveket hagyjuk, ők legfeljebb szavazóbázist jelenthetnek, ugyanakkor illékonyak, mert ők azok, akiknek bárki ígérhet bármit, ha az üzenetben benne foglaltatik az O1G, akkor jöhet, de azonnal átigazolnak egy másik futóbolondhoz, ha az hangosabb. A kismalac reménye így jelenleg a hangerő, de az meg érezhetően kopik.

A végén még beigazolódhat Hont András sejtése, aki azt írta a minap, hogy szombaton több tízezernyi hívő és bámészkodó fog sutyorogni a Szent Péter téren arról, hogy vajon kit temetnek, ha még ez A Nagy Ember is eljött….”

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP