Frusztráltak, sértettek, irigyek… polgárháborút akarnak?

„Március 15-én Péterünk ismét kivitte a híveit az utcára. Nincs ezzel semmi baj, ez része a politikának, és egy szabad, demokratikus országban alapvető jog. Hogy március 15-ről miért (többek között) Ukrajna jutott eszébe, azon már lehetne lamentálni, de engedjük el. Illetve fogadjuk el, hogy nem csak az Oscar-díjátadókra, de a nemzeti ünnepekre ácsolt színpadok is a teátrális kinyilatkoztatások, (aktuál)politikai üzenetek díszletéül szolgálnak. Ezzel alapvetően nincs bajom, megszoktuk. Minden oldalon.

Nézzük meg inkább, kik mentek ki Öszvér Peti rendezvényére… (Zárójel: Tudom, most a poloskáról szól a közbeszéd, de nekem ő akkor is inkább az Öszvér. Méghozzá Asimov Alapítvány-trilógiájából. Az egyszerre kisebbségi komplexusokkal küzdő és patologikusan önimádó (akkor még nem volt a köztudatban erre a két tünetegyüttes jelenlétére a »nárcisztikus« kifejezés), mások mentális manipulálására képes mutáns, aki meglepetésként bukkan fel, nem volt bekalkulálva a tervbe. És aki, amikor aztán konfrontálódik az igazi ellenféllel, végül a saját hiúságába bukik bele. Zárójel bezárva,)

Szóval a résztvevők… meg úgy általában, a Tisza-szektások. Nyilván nem lehet teljes mértékben általánosítani. De azért eléggé lehet. Egyértelmű minták fedezhetők fel. A sztenderd demográfiai kategóriákkal (életkor, lakhely, társadalmi osztály, stb.) nem lehet kategorizálni a Tisza Párt szimpatizánsait. Ahogy a Fideszét sem. Hiszen a Fidesz egy nagyon széles társadalmi bázisú néppárt. Ilyen értelemben (is) a Tisza az első olyan baloldali tömörülés Magyarországon, amely hasonló jegyeket mutat. (Teljesen fölösleges erre azzal jönni, hogy a Tisza nem baloldali; ugyanis ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa, az bizony egy kacsa. Az ukrán zászlós pólókba öltözéstől kezdve, az LMBTQ-propagandán és a migráció támogatásán át, a »kicsi« nemzeti szuverenitásról való lemondásig, Magyar Péter és emberei mindenben tökéletesen tolják a globalista baloldal narratíváit.) Tény és való tehát, hogy a Tisza valóban meg tudta szólítani a magyar társadalom mindenféle keresztmetszetét. Nem csak a nyugdíjas munkásőröket és leszármazottaikat (DK), nem csak a belpesti semmirekellő szabadbölcsészeket (Momentum, Párbeszéd), nem csak a belpesti semmirekellő drogos léhűtőket (Kutyapárt), nem csak a hőzöngő prolikat (Jobbik). És nem is csak a lelkükben alapvetően tiszta, de a geopolitikai realitásokkal nem sokat törődő radikálisokat (Mi Hazánk) – de ők legalább tényleg nem balosok.”

Nyitókép: pestisracok.hu/Hatlaczki Balázs