Az LMBTQ-mozgalom utánpótlásra vadászik a fiatalok között – Budaházy a Mandinernek

Most zajlott le az előkészítő ülés abban a büntetőperben, amelyben egy 2019-es Pride rendezvény megzavarása miatt csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszakkal vádolják. Mit szól ahhoz, hogy mindez pont azon a napon történik, amikor a parlament a Pride ellen hoz törvényeket?

Valóban, ez egy kis magyar abszurd, hogy miközben a felvonulás betiltásáról szavaz az Országgyűlés, mi egy ilyen ügy miatt ülünk a vádlottak padján. Ez az egész eljárás egyébként a Háttér Társaság feljelentése nyomán indult meg, nem a rendőrség indította hivatalból, hiszen amikor megjelentek a rendőrök a helyszínen, nem jelezték, hogy bűncselekményt követnénk el. Erre később sem került sor. A nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntető határozat ellen panaszt is benyújtott a társaság, amit először az alsó szintű ügyészség elutasított, majd rejtélyes okból a Fővárosi Főügyészség ezt felülbírálta, és újranyitották az aktát. De nyomozati cselekményre azután már nem került sor, csak meggyanúsítottak minket. 

Ez lehetőséget adott arra, hogy ne engedjenek ki akkor az előzetes letartóztatásból. A kegyelmi határozat óta ez az egész ügy már okafogyottá vált, de úgy tűnik, a tehetetlenségi erő viszi tovább. Nem tártuk a nyilvánosság elé eddig, de egy „bizalmas sugallatra” 2023-ban a Hunnia-ügy kegyelmi elbírálása előtti időben ebben az ügyben is benyújtottunk egy kérvényt. Mégsem történt akkor semmi, végül Sulyok Tamás tavaly elutasította.

Ön többször demonstrált a Pride-felvonulás ellen, mit gondol a most elfogadott módosításokról? 

Tisztázzuk az elején, hogy én nem azért tiltakoztam a Pride ellen az utcán, mert nem volt jobb dolgom, hanem mert már nagyon régóta felismertem ennek a veszélyét. Már 2002 nyarán, a hídblokád utáni időben is tiltakoztam, ugyanott az Erzsébet-hídon, ahol átvonult a menet. Igazam is lett, hiszen látjuk, hogy hova jutott ez az egész. Ez a mozgalom már fiatal korukban megpróbálja behálózni az embereket. A mi korunkban is sok olyan fiatal volt, aki nem találta a párját, frusztrált volt. De senki nem sugdosta a fülébe, hogy „te más vagy”, aztán végül ők is megtalálták a nekik való társat, normális heteroszexuális életet éltek. 

Ez a hosszú távú veszélyforrás. Vadásznak az utánpótlásra. Ezt pedig nem szabad megengedni nekik, mert szétveri azt a hagyományos társadalmi rendszert, ami a természeti törvények alapján a túlélésünk alapja. Ráadásul a homoszexualitás és a pedofília kéz a kézben jár. Még én is meglepődök egyébként, hogy milyen ügyekre derül fény mostanában. Elég csak a Lakatos Márk-ügyre és a többi hasonlóra gondolni. Ez egy világméretű hálózat, ami Magyarországon is megvetette a lábát. A Fidesz-kormány pedig az elején nem kezelte helyén ezt a veszélyt, az volt a narratíva, hogy nem kell ezekkel foglalkozni, mert csak feltűnősködni akarnak. 

De aztán az Orbán-kormány is rájött, hogy az általuk fontosnak tartott stratégiai célokat is rombolják. Ez a lobbi képes volt rá, hogy a nagy multicégeknél vagy a sportban is kikényszerítse a saját előtérbe helyezését, és a most még uralkodó nyugati baloldali politikai elitet is megszállta. A magyar hatóságainkat, az ügyészséget, bíróságokat is elérte az érzékenyítés, magukévá tették azokat a direktívákat, „gyűlöletbűncselekmény-indikátorokat”, amelyek alapján azóta embereket ítélnek el. Putyint sem Ukrajna miatt gyűlölték ez elejétől fogva, hanem azért, mert ő volt az első, aki nekiment az egész LMBTQ-lobbinak. Ezért gyűlölik most Orbánt vagy Trumpot is. 

Ha már Putyin, az orosz-ukrán háború kapcsán előállt egy kezdeményezéssel.

Én azok közé tartozom, akik nem csodálkoztak, hogy kirobbant ez a háború, mert a politikai okok indokolták. Oroszország tulajdonképpen felrúgta azt nemzetközi status quo-t, ami Trianon óta tart. A mai világ hallani sem akar arról, hogy az igazságtalan határokat megváltoztassa, de Oroszország régóta mondta, hogy nem jó, ami jelenleg zajlik, hogy a NATO a nyakukra jön, és nincs egy olyan új biztonsági rendszer, amelyben az ő érdekeiket is figyelembe veszik. Jött a Majdan, aztán már konkrétan ölték az oroszokat. De amikor felszólaltak ez ellen, csak fölényeskedést kaptak, mint mi is Nyugatról. Igaz, az elején én is azt hittem, hogy az oroszok pár hét alatt legyalulják az ukránokat. De így is irreális dolog azt hinni, hogy a végén majd Ukrajna győz. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kerekednek felül az oroszok, ezt bizonyította a történelem is. Kapnak egy pofont, elkezdenek hátrálni, de aztán megáll a mackó és elindul. Most már ott tartunk, hogy ha a záros határidőn belül nem kötnek békét, akkor nem lesz Ukrajna.

Én azt vallom, nem mindenáron szükséges, hogy Magyarország és Oroszország között legyen egy pufferállam, inkább arra lenne szükség, hogy Kárpátalja újra magyar legyen. 

Ők csak beolvasztani vagy megölni tudják őket. A háborút is arra használják, hogy elhurcolják az ottani magyarokat, és így összejöjjön egy etnikai tisztogatás is. Szerintem történelmi helyzetben vagyunk. Ezért hoztam létre többed-magammal az Igazságot Magyarországnak Szövetséget, melynek tagja például Raffai Ernő, Drábik János, Patrubány Miklós vagy Pongrátz András, 1956-os Corvin közi szabadságharcos, Pongrátz Gergely testvére. Azt szeretnénk elérni, hogy a közbeszéd tárgyává váljon újra a magyar revízió kérdése. Mikor, ha nem most?

Közben viszont az Európai Unió gyorsított eljárásban venné fel Ukrajnát a közösségbe.

Ez teljesen abszurd, főleg annak fényében, hogy nekünk mit kellett feláldozni éveken keresztül azért, hogy beléphessünk. Ha valami bizonyítja, hogy ez az egész Európai Unió egy humbug, akkor az ez. Teljesen abszurd politikai logika mentém felvennék Ukrajnát, ami romba is döntené az Uniót. Itt már nincs koherens gondolkodás, a nagy formátumú politikus világának vége van Nyugaton, az olyan „hülye p*csák” világa jött el, mint a Kaja Kallas, Von der Leyen, Baerbock vagy Merkel. 

Lépjünk ki az Unióból?

Én be se léptem volna. A szabadság mindig jobb, mint a kötöttség. Miért jó az nekünk, hogy van egy közös zseb, amibe beadunk és aztán kuncsorgunk, hogy adjanak vissza belőle.?A bilaterális rendszerben hiszek. Vannak közös európai érdekek, célok, amelyeket el lehetne intézni például az Európa Tanácsban, de ennél tovább nem kell menni. 

Könnyebb egy ország zsákjánál egy kontinens zsákjában turkálni, mert az még átláthatatlanabb. Az ott kirobbant korrupciós ügyek ezt alá is támasztják. Mindenhol csak a politikai elit járt jól, nem a nép.

Jelen volt antifa per legutóbbi tárgyalásán, amely előtt a Betyársereg demonstrált. Miért érezte szükségét, hogy ott legyen? 

Kíváncsiságból mentem el. Botrányosnak tartom, hogy az ügy elsőrendű vádlottja most az Európai Parlament képviselőjeként dirigál nekünk. Sokkal durvább cselekmények ezek, mint amivel minket vádoltak a Hunnia-perben. Arról nem is beszélve, hogy ismeretlen, ártatlan embereket vertek meg súlyosan. Abszolút kijárna az a büntetés ennek a vádlottnak, amit az ügyészség indítványozott.

Nem is tudom, hogy az antifa hogyan tudott ennyire erőre kapni Nyugaton, de nyilván úgy, hogy gyengék a nyugati nemzetiek. Ott már az antifák bemennek a lakásokba, megvernek embereket és nem ítélik el őket. Nagyon kíméletesek a bírósági eljárások velük szemben. Itt viszont majd megtanulják, hogy ez nem így működik. 

A magyar politikai helyzetről mi a véleménye, például Magyar Péter megjelenéséről?

Amikor régóta kormányoz egy politikai erő, akkor az embereket időközönként mindig fel lehet hergelni, hogy „meg tudtok változtatni mindent”, és ezek az emberek elhiszik magukról, hogy most hatalmuk lesz. Van egy réteg, amely nem gondolkodik közép vagy hosszú távon, csak ha valami nem tetszik neki, akkor dühből bosszút akar állni. Azt se nézi, hogy ennek milyen ára lesz. 

És mindig van egy ember, akit fel lehet használni, hogy álljon ennek az élére. Most pedig azt látjuk, hogy az összes levitézlett balos meg liberális már Magyar Péternél tolakszik, a tiszások között pedig a genderlobbi is megjelent. Vannak persze nekem is problémáim a jelenlegi rendszerrel, egyesek meggazdagodásával, de összességében jó a stratégiai irány. Életveszélyes lenne ezt megfordítani.

Nyitókép forrása: Mandiner / Ficsor Márton