Akár a Zsolnayba is betársulnék – villáminterjú Ambrus Attilával

Tavaly megnyitotta a kerámiaboltját Szentendrén, de a héten a például a Veszprémi Várbörtönben tart kétnapos workshopot. Láthatóan továbbra sem tétlenkedik.

Valóban nem, a workshop után péntektől vasárnapig a fonyódi kolbászfesztiválon árulom a kerámiáimat. De visszatérve a veszprémi programra, nem csupán itt, hanem például a Budai Várban is szoktunk bűnügyi sétákat tartani.

Hogy megy a kerámiaüzlet?

Nem panaszkodom, csináljuk ezerrel, a boltunkat most kicsit feljebb költöztetjük, mert a jelenlegi hely nem vált be igazán. Szoktam mondani, hogy egyszer megveszem a Zsolnay gyárat és az élet most pont úgy hozta, lehet, hogy a sétálóutcában a Zsolnay egykori bemutatótermébe költözhetünk, ha sikerül erről megállapodnunk. De ha elkészül a történetemről szóló amerikai film, akkor tényleg be is társulnék a Zsolnayba. 

Ezt most komolyan mondja?

Régi álmom, hogy valamelyik régi patinás magyar cégbe beszálljak. Feltett szándékom, hogy valami maradandót alkossak és nem csak bűnügyi vonalon. 

A Zsolnay pedig jelenleg ott tart, hogy ha a magyar állam nem támogatná, már rég csődbe ment volna.

Mikor három éve beszélgettünk, azt mondta a szakma nem igazán fogadta be. Változott ez a helyzet?

Még mindig megosztó vagyok, sok embert frusztrál, hogy én esetleg el tudom adni a termékeimet, más meg nem, pedig jobb keramikus. Én a múltamból is profitáltam ebből a szempontból, ez igaz. De a múltból nem lehet megélni, ezért dolgozom reggeltől estig minden nap.

Visszatérve a filmre, tavaly ősszel jött a hír, hogy eladta a viszkis rabló történetének jogait egy amerikai producernek. Hol tart most az ügy, mikor lesz ebből film?

A producer már háromszor járt itt, de Amerikában úgy működik a rendszer, hogy amíg nem áll rendelkezésre a film teljes költségvetése, addig nem kezdődik el semmi. Nemrég kötöttünk egy új, három éves szerződést, ez alapján pedig az amerikaiaknak még két és fél évük van, hogy belevágjanak a film elkészítésébe. Én maximálisan partner vagyok abban, hogy segítsek a megvalósításban.  

 Fotó: Földházi Árpád/Mandiner