„Elmúltam 50 éves, már megérkeztem, nem akarok ugrálni mindenféle bohócnak” – Ambrus Attila a Mandinernek

Nyitókép: Ambrus Attila Kerámia Instagram-oldala

Szentendre szívében, az ortodox templommal szemben nyitott nemrég üzletet Ambrus Attila, vagy ahogy egy ország ismeri, a Viszkis. Ambrushoz pünkösdvasárnap tértünk be. A barátságos boltocskába – melynek egyik felében az Attila által készített kerámiák, míg a másikban a felesége által forgalmazott Szervető hagyományőrző, magyar és kelta népi motívumokkal díszített ruhák kaphatók – még zárás előtt is egyre-másra tértek be az érdeklődők. A mindennapjairól és a hagyományőrzés fontosságáról is kérdeztük többek között Ambrus Attilát. Interjúnk.

***

Eddig leginkább vásárokban kínálta a portékáját. Miért döntött most nemrég mégis úgy, hogy üzletet nyit?

Az elmúlt 12 évben voltak olyan évek, amikor 52 hétből 48-49 hetet is vásározással töltöttem. Ez a fajta élet pedig kőkemény, egy „cigányélet”. Menni, kipakolni, visszapakolni, hajnalban kelni, elver az eső, egyszer hideg van, másszor meleg. Ez egy nagyon durva időszaka volt tehát az életemnek, besokalltam, és 

Ráadásul van két pici babánk, akikkel nem tudtam együtt lenni a hétvégén. Hétköznap pedig bölcsődébe járnak, akkor pedig azért láttam őket kevesebbet. Az üzletnyitás a feleségem, a jobbik énem ötlete volt, aki a mai napig próbál visszahúzni, ha az ördög belém száll.

Miért pont Szentendrére esett a választásuk?

Eleinte Esztergomban gondolkodtunk, a Bazilika környékén egy kis pecóban, de aztán rájöttem arra, hogy semmi értelme nem lenne. Budapest fel sem merült, mert ebből a szempontból nem szeretem, oda 50 vagy 100 millió kellett volna, hogy egy üzletet el tudjunk indítani, áruval fel tudjunk tölteni. Mivel a Búbánatvölgyben élünk, alig 30 kilométerre a művészek által is kedvelt Szentendrétől ezért adta magát, hogy itt vágjunk bele egy vállalkozásba. Itt jó a tér is, itt szoktam tartani a csapatépítőket is. Egyelőre úgy néz ki, hogy egy jó döntést hoztunk.

Mit érdemes tudni ezekről a csapatépítőkről?

De a viccet félretéve sok multicég megkeres, nyitott vagyok mindenre. Ha kell kritikát fogalmazok meg, ha kell interakív beszélgetést folytatok a résztvevőkkel. De egy-egy ilyen eseményen korongozunk, festünk, jókat eszünk.
Pünkösdhétfőn az egyik tévécsatornán egyébként bemutattam a pünkösdi kenyerem, amely egy pityókás kenyér, melybe egy csülköt tettem bele. Tomával, hagymával világszám!

Pedig nem sűrűn látni különféle műsorokban.

Nem tagadom, megválogatom a médiaszerepléseim. 

 Vannak, akik már nem is hívnak, mert tudják, hogy zűrös pasi vagyok. Van álláspontom a dolgokról, és nem hagyom magam.

Az elmúlt 30 évben nyilatkoztam már az orosz közszolgálati csatornának vagy az Al Jazeerának is. Azt viszont nem szeretem, mikor egyes szerkesztők meg akarják mondani, hogy mit csináljak. 

Olyan helyekre elmegyek, amelyekben fantáziát látok, de megégettem már magam párszor a saját hibámból.

Ettől függetlenül a média egy fontos része az életemnek, – magam is végeztem kommunikáció szakot – a különböző orgánumoknak köszönhetem, hogy ismernek az országban. 

Ön kerámiákat készít, a felesége népi motívumokkal díszített ruhákat és kiegészítőket tervez. Hogy lehet rohanó világunkban megőrizni az értékeinket?

A mi üzletünkben nincs külföldi áru. Egyedül a Csíki sör az, ami nem Magyarországon, hanem Erdélyben készül. Csíkszeredai származásúként még ismerem is a tulajdonost. De minden más portékánk hazai. 

Lehet, hogy emiatt fogunk tönkremenni, de szeretnék egy olyan szigetet Szentendrén is, ahol minőségi termékek kaphatók. 

Vállaljuk azért is a felelősséget, ha valamit rosszul csinálunk. Én már megtettem, nekem nem kell hazudjak, csaljak, és ez óriási luxus az ember életében.