Szakértő a mobiltelefon-használat iskolai korlátozásáról: Szükséges, de nem elégséges

2024. szeptember 11. 13:00

A legjobban alátámasztott és kidolgozott jogszabály is nehézségekkel nézhet szembe, ha a környezet ellene dolgozik. A szülőknek, pedagógusoknak és az iskoláknak együtt kell kiállnia a telefonmentes iskolákért, hogy a következő generáció ne mobilfüggőként nőjön fel.

2024. szeptember 11. 13:00
null
Szakos Enikő
Szakos Enikő

(Nyitókép: Hans Lucas / AFP)

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar Stratégiai és Fejlesztési Osztályvezetője, az MCC Tanuláskutató Intézet oktatáskutatója

***

Egy gyermek kezdetben a szüleit és a családi környezetét másolja, tinédzser korban erős lesz a kortárs befolyás, és leginkább barátait, példaképeit utánozza. Ebből következik, hogy a telefonok korlátozásának akkor van igazán értelme, ha a környezet is ebben a szellemben változik. Hiszen az iskolai teljesítmény javulása csak egyike azoknak a pozitívumoknak, amelyek a kevesebb mobilhasználattal járnak. Ami az össztársadalom szempontjából még fontosabb lehet, az 

a megfelelő szociális érzékkel, alapvető viselkedési szabályokkal tisztában lévő egészséges felnőttek kinevelése. 

Hogy tiszteletre méltó és tisztelettudó fiatalok nevelődjenek az iskolákban, akik mind a tudást, mind a nemzeti, európai és keresztény gyökereiket értéknek tekintik, akik a hazájuk és az embertársaik gyarapodásáért és fejlődéséért tevékenykednek. Akik tudják, hogyan kell köszönni és a mindennapokban viselkedni, hogyan kell együtt dolgozni másokkal, gyermeket nevelni és felelősséget vállalni másokért és saját tetteikért. Még hosszan sorolható, hogy mennyi minden fakad a helyes családi és iskolai nevelésből, de mindezekből jól látszik, hogy ezekhez

személyes interakción és példamutatáson alapuló oktatásra van szükség.

Mindezt veszélyeztetjük, ha a szünetekben hagyjuk, hogy mindenki a képernyőjét bámulja, hogy távoli idegenekkel váltson üzenetet ahelyett, hogy az osztálytársaival beszélgetne, hogy videók tömegét nézze meg ahelyett, hogy saját élményeket szerezne.

Ezt is ajánljuk a témában

Veszélyeztetjük, ha otthon ahelyett, hogy beszélgetnénk, közösen írnánk leckét, olvasnánk, vagy kirándulnánk, a gyermekek olyan házban nőnek fel, ahol a felnőttek is telefonfüggőségben szenvednek, akiket éjjel-nappal a mobiljukkal a kezükben látnak. Megannyi gyermek átéli, hogy nincs kihez fordulnia, vagy úgy érzi, kevésbé fontos, mint az internetes tartalmak, mert a szülei inkább figyelnek a képernyőre, mint rá. Rosszabb esetben belőle is sokszor meggondolatlan tartalmat gyártanak a közösségi média felületekre.

A tanárokon épp ugyanakkora felelősség van a példamutatásban, mert nemcsak a tudomány vagy a tanulás iránti kíváncsiságot és vágyat tudja felébreszteni, de erkölcsi és emberi példát is állít a diákjainak. Éppen ezért fontos, hogy ha a fiataloktól elvárjuk, hogy ne használjanak mobiltelefont az iskolában, akkor nem láthatják azt az oktatóiktól, hogy ők szünetben és tanítási órán is a telefonjaikba bújnak. 

Nem várhatjuk el egy cseperedő gyermektől, hogy betartsa azokat a szabályainkat, amelyeket mi megszegünk. 

Ezt is ajánljuk a témában

Egy-egy iskolának is nagy felelőssége van abban, hogy hogyan viszonyul a kérdéshez. Sok magyar iskolában – a globális trendhez illeszkedve – a tanórákon eddig is korlátozva volt a telefonhasználat, a házirendek különböző eljárásokat tartalmaztak. A központi szabályozás kijelöli az elvet, hogy mi itt Magyarországon is – számos más országhoz hasonlóan – gyermekközpontú és személyes kapcsolatokon alapuló oktatást kívánunk megvalósítani, ahogy az zajlott az elmúlt évezredekben, és ahogy azt az UNESCO is javasolja. Így aztán érthetetlen, és nagyon rossz példát mutat az az iskola, amely a telefonok korlátozását csak azért nem fogadja el, hogy a kormányzati helyes iránnyal szembeszálljon. Közösen, a felnőtt társadalomnak összefogva kellene azt üzennie a gyerekeinknek, hogy 

fontosabb a valóság, mint a mobiltelefon.

Az az iskola, ahol már évkezdés előtt engedélyezték a telefonhasználatot mindenkinek minden órán, azzal érvelt, hogy „pedagógiai cél a digitális kultúra helyes használatára való nevelés” – ahogy ennek lennie is kell, és ahogy minden iskolában ez így is van. A digitális kultúra helyes használatára való nevelés első órájának tartalma lehetne az is, hogy mikor használjuk a telefont, hogy társaságban nem vesszük elő, hogy függőséget és idegrendszeri fejletlenséget okoz a korai és túlzásba vitt használata, hogy egészségkárosító hatása mellett a személyes kapcsolatok romlásának következtében az érzelmi stabilitást megingatja, és ha még belefér 45 percbe, úgy a digitális bántalmazás is téma lehetne. Ebből gyorsan levonható az a következtetés, hogy egy fiatalnál nem kell, hogy a társaival, tanáraival töltött óráiban telefon legyen. 

A digitalizációt pedig nem szabad egyenértékűvé tenni a személyes, saját internettel rendelkező mobilhasználattal. 

Abban nincs vita, hogy a digitális eszközök hatékony és felelősségteljes használatára meg kell tanítani a fiatalokat, hogy a felsőoktatási tanulmányok alatt vagy a munkaerőpiacon boldogulni tudjanak, de ahhoz nincs szükségük az iskolában saját mobilkészülékre, amikor az nem korlátozható vagy ellenőrizhető a tanórákon és nem része az oktatásnak.

A magyar szabályozás nagyon helyesen úgy fogalmaz, hogy ha a tanár (vagy az igazgató) úgy dönt, akkor engedélyezheti a tanórai alkalmazását a telefonoknak. De innentől nem az lesz a pedagógus kérdése, hogy hogyan versenyezzen a mobilokon található impulzív és addiktív alkalmazásokkal, hanem hogy valóban elengedhetetlen-e az eszközhasználat, vagy más (akár digitális) segédeszközökkel és a pedagógiai módszertan tárházával együtt is elég izgalmas és tartalmas tanórát tud-e tartani.

***

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Osztap_Bender
2024. szeptember 11. 15:22
A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar Stratégiai és Fejlesztési Osztályvezetője, az MCC Tanuláskutató Intézet oktatáskutatója És mindezen címeknek vajon mi köze van egy középiskolás gyerek mobiltelefon használatához? Ha egy pl. 16 éves gyereket megvádolhat az ügyész, akkor a gyereknek telefonálni is joga van, akár a gimnázium vagy technikum rötyijén ülve is!
T. Péter
2024. szeptember 11. 14:54 Szerkesztve
(2) Sajnos, mindig vannak, akiknek a semmit nem jelentő lózungok tisztelettudásról és keresztény gyökerekről, meg a dolog sokszorta könnyebbik végét megragadó adminisztratív tiltásokról többet jelentenek, mint a valódi tartalmi munka. Hogy ne ludditaként álljunk szembe a világgal, hanem pont azt mutassuk meg a gyerekeknek, hogy a ma állandóan náluk levő nagyteljesítményű számítógép mennyi mindenre lenne alkalmas a TikTokon és társain túl. De hát ha az oktatásért felelősek sokszor maguk sem tudják, akkor nem csoda, hogy nem tudjuk átlépni a saját árnyékunkat. "nagyon rossz példát mutat az az iskola, amely a telefonok korlátozását csak azért nem fogadja el, hogy a kormányzati helyes iránnyal szembeszálljon" Nem történt meg, és ezt ti is jól tudjátok. Politikai propagandát faragtatok az ügyből, hazugságból építve. A Madách nem szállt szembe, eddig se engedte, most is csak élt a felkínált helyi szabályozási lehetőséggel. Példát akartatok statuálni, holott nem volt mire fel.
T. Péter
2024. szeptember 11. 14:50 Szerkesztve
(1) Enikő, te sem sokat értesz ahhoz, aminek a felkent szakértőjének akarsz látszani. Korábbi cikkek alatt már szó volt róla: a jelenlegi oktatás egyik alapvető problémája, hogy nem tudjuk a gyerekeknek átadni, hogy az iskola világa, tudásanyaga nem hermetikusan elzárt világ, aminek semmi köze a mindennapjaikhoz. Ezzel az alapjában természetesen tűzoltásként helyes, de rosszul meghozott és még rosszabbul kommunikált általános tiltással csak azt érjük el, hogy a gyerekek számára visszavonhatatlanul létező, és nagyon nagy motivációt jelentő területet-eszközt teljesen kizárjuk az oktatásból, még jobban eltávolítva egymástól az iskola és a mindennapok világát, ahelyett, hogy komolyan el kezdtünk volna dolgozni azon a nem könnyű feladaton, hogy miképp lehetne a kettőt közelíteni egymáshoz. És ennek, minden politikai haszonleső narratíva dacára, semmi köze nincs a pad alatti nyomkodáshoz. Csak most fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is.
Chekke-Faint
2024. szeptember 11. 14:29
A kormánynak gondolkodni kell egy olyan eszközön amiről csak a tanagyag érhető el. Ezt régen tankönyvnek hívták. Csak szólok, hogy a mai világban ez már lehetne digitális is.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!