Az emberben mégis erős hiányérzet munkál, hallva, látva az esetről készült tudósításokat, beszámolókat. Teljességgel érthetetlen, miért nem visszhangozza, hangsúlyozza a sajtónak legalább a nem baloldali, agylágyulásban szenvedő része, hogy ez a figura mennyire be van rezelve, milyen szégyenteljesen gyáván viselkedik. Vissza sem lehet adni: hallani, látni kell a kis videó tartalmát, olyan ziláltan, idegesen, összefüggéstelenül követelőzik félelemtől átitatottan ez a gyenge látványpolitikus.
Egész idő alatt attól fél, hogy majd nem lesz, aki kinyissa neki álmai-vágyai netovábbját, azt a bizonyos hátsó ajtót, hiába nyugtatgatja az intézményvezető hölgy, hogy ne legyen ideges, ki lesz nyitva. A végén már a személyi testőre is mondja parancsoló tónusban a házigazdáknak: »Kérjük levenni a lakatot!«
Kérném tisztelettel: így, ilyen feminin módon viselkedik egy The Man, egy nagybetűs férfi, ahogy az Instagram-oldalán röhejesen hívatja magát? Hozzá képest az őt rezignáltan csitító igazgató hölgy maga a bátorság, a férfiasság megtestesítője. Aki a jelek szerint még attól sem ijedt meg, hogy egy másik hangfelvétel tanúsága szerint a tiszás negatív jellemóriás trágárul, női mivoltát sem tisztelve így fenyegette meg: