Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket

Nyitókép: Képernyőkép / Pesti Srácok

„Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, mit kellene tenni ahhoz, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek. Aztán egy idő után leálltunk, és megérkezett Magyar Péter. Ezt egyértelműen jelzésnek tekintjük, ezért visszaérünk nemes hagyományainkhoz – mert úgy tűnik, nem csak »kormányozni tudnak« jobban.

Kezdeném azzal, hogy tessék Langley-ben tollat, papírt fogni, de úgysem beszél ott senki magyarul (vagy tudna rábökni hazánkra egy térképen), úgyhogy inkább a Szabadság tér csomagoló urának stábjához címezzük javaslatainkat. Pakolja el ezt is magával a bőröndbe.

Normális ellenzékieket akarunk

Írhatnánk azt is, hogy nem szeretnénk már több kesztyűbáb politikust importálni a CIA kisegítő tagozatáról. Kár, hogy ez nyilvánvalóan lehetetlen kérés. Ha viszont így alakult, legalább annyit kérnénk, hogy azok, akik nyilvánvalóan teljesen haszontalanok még a gazdáiknak is, legalább azokat vegyék vissza. Uniós források híján jól jön az értük járó 50 forintos betétdíj.

A »szerencsésebb történelmi fejlődésű ország« kifejezés egészen új értelmet nyer, elnézve, hogy miből válogathatunk, mi jut ránk. De ha már az osztályelsők közül nem válogathatunk, legalább annyit kérnénk, hogy ne pszichopatákat küldjenek. Nekünk se jó, meg a kedves hárombetűsöknek sem. A magyar társadalom ugyanis általánosan rosszul reagál a futóbolondokra. Amennyiben ez sem teljesen megvalósítható, legalább olyan népvezért kérünk, akinek a bolondériáját csak orvos tudja kimutatni és nem közismert.”