Olyan lovasíjászpályát avattak Erdélyben, hogy még a legendás íjászmester is a csodájára járt (VIDEÓ)

Nyitókép: Highlights of Hungary

A csíkmadarasi Zsigmond Malom története több mint egy évszázadra nyúlik vissza. Ezt, a nagyszülőik által írt történetet folytatja Gáll Levente egyetemi tanár és Gáll Tímea gyógyszerész már 2006 óta, akik visszajőve a „diplomás városi” létből elindították a Malom-panziót. A panziónak helyt adó tanya középpontja a vízimalom, amely Hargita megye egyetlen épségben megmaradt, műemléki védettségű vízimalma. A családi vállalkozásuk egyszerre tiszteleg a múlt előtt, és ad új értelmet a hagyományos életmódnak. A régi malomépület, amely hajdanán a falu közösségi életének központja volt, ma is fontos szerepet tölt be, azonban már nem gabonaőrölés, hanem vendéglátás céljából. 

 – emlékszik vissza Levente.

A panzió létrehozása nem volt egyszerű, hiszen a helyszín elhagyatott, leromlott állapotban volt, amikor a család nekilátott a felújításnak. A döntés mögött azonban nem az anyagi haszon reménye állt, hanem egy mélyebb elköteleződés a helyi kultúra és hagyományok megőrzése iránt. Levente és Tímea úgy érezték, hogy meg kell őrizniük a malom történetét, és új életet kell lehelniük belé. „Amikor legelőször itt a tanya mellett voltam, épp lovagoltam a csíksomlyói búcsúra. Benéztem a fűzfák között, láttam az álló kereket, a csendet, olyan érzés volt, mintha ennek a helynek varázsa lenne” – meséli Levente. 

Az évek során a panzió több parasztházzal bővült, régi, bontásra ítélt faházakat mentenek meg, melyeket a panzió telkén építenek újjá. „Százéves a vízimalom, ezért úgy építettük újjá a házakat, mintha mindig is itt lettek volna” – mondja Levente. Az épületek rusztikus hangulata és az eredeti falusi életet idéző környezet vonzza a turistákat, akik nemcsak a hely szépségét, hanem az életformát is szeretnék megismerni. „Itt részt kell venni benne, el kell jönni velünk a mezőre, segíteni kell az állatok körül. Ez nem csak vendéglátás, hanem egy életforma bemutatása” – teszi hozzá Levente.

Lovasíjászpálya, kovászkönyv

Ennek az életformának a része az a lovasíjász pálya, amit nemrég adtak át Kassai Lajos lovasíjászmester jelenlétében. Ezzel a pályával Gáll Levente lett a negyvenedik nemzetközi bíró az Eredeti Kassai Rendszer keretein belül. Mint Levente mesélte, a környékükön több próbálkozás volt egy ilyen lovasíjászpálya létrehozására, ám egyik se valósult meg. Gáll találkozott Lőrincz Rómeóval, a Kerecsen Lovasíjász Sportklub vezetőjével, és Sándor Csaba hargitai operaénekessel és „egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy tervezem az új pályát”. Azután jött rá, hogy egész életében erre készült, miután találkozott Kassai Lajos lovasíjászmesterrel: „egyetemen már tanítottam lovaglást a gyerekeknek, íjászatot az egyik kollégámmal”.

A panzió konyhája is különleges, hiszen Tímea elkötelezett híve az erdélyi konyhaművészet megőrzésének. 

 – mondja Tímea. A helyi ételek, mint például a tárkonyos pityókaleves, gyakori fogás a vendégek asztalán, akik elismeréssel fogadják a hagyományos ízeket. A recepteket Tímea nagymamájának kézzel írott receptkönyvéből meríti, amely nemcsak ételeket, hanem történeteket is tartalmaz a család múltjából. „Ez nem csak egy szakácskönyv, hanem egy emlék, amelyben még virágmagokat is találni, és imákat, amelyeket a nagymamám írt” – meséli.

Tímea maga is írt egy könyvet, melyet szeretne a gyerekeire, unokáira hagyni majd. A „Kölcsönkért kovász” című kötet visszaemlékezés a nagyszülőkre, a velük töltött időre, a történetek között pedig egy-egy székely recepttel ismerkedhet meg az olvasó. „Eleinte csak a recepteket akartam kiadni, a történetek a gyerekeknek voltak írva, mivelhogy ezt a nagymamát ők nem ismerhették, így ezeket a történeteket meséltem nekik, amíg kicsik voltak. Azért írtam nekik, hogy ha majd én nem leszek, a nagymama képe mellett ezek a történetek jó helyen legyenek” – meséli Tímea. Reméli, hogy nemsokára megírhatja a következő könyvét, s a két könyv hozzájárulhat ahhoz, hogy megvalósítsák álmukat, ugyanis 

A Gáll család életét áthatja a természet és a hagyomány tisztelete. A panzióban elkészült ételek alapanyagainak a nagy része saját gazdaságukból származik, ahol állatokat tartanak, és zöldséget termesztenek. Levente számára fontos, hogy a vendégek érezzék, amit ők maguk is átélnek nap mint nap. „Ez az élettér, ezek a vizek, a források, amiket mi ihatunk, ahol ilyen állatokat tarthatunk, és ez a levegő. Ez az élet minőségének három legfontosabb alapanyaga. Tartja a Jóisten a tenyerét elénk” – vallja Levente, ez pedig irtózatosan sok munka, „hogy azzal a módszerrel mentsd meg, amivel ezt csinálták végig”. A gazdaság fenntartása nem könnyű feladat, de számukra ez nem csupán munka, hanem küldetés. „Nálunk nincs az, hogy az utcáról bárki beeshet, hiába reklamálnak. Ha valaki csak megszállni jön ide, akkor ilyen vendéglátóhelyet ezret kap a világban. Ide az jöjjön, aki kíváncsi arra, amit mi képviselünk.” A család számára a minőség, az emberi kapcsolatok és a hagyományok ápolása a legfontosabb értékek, amelyeket minden vendégük megtapasztalhat.

A családi vállalkozás működtetése azonban nem volt mindig egyszerű. Levente és Tímea nehéz évek alatt tanulták meg, hogyan hangolják össze a munkát és a családi életet. „Ez olyan egyszerű a dolog, hogy a jótündér suhint egyet. Ez egy napi munka, de már mindketten érezzük, megtörtént az egymásra hangolódás” – mondja Levente. A családi vállalkozás sok kihívást hozott, különösen, amikor a munkahelyi és személyes döntések keresztezték egymást. Tímea is egyetért: 

Az elmúlt évek során azonban Levente és Tímea megtanulták, hogyan kezeljék a kihívásokat, és hogyan osszák meg egymással a felelősségeket. Levente a gazdaságért, a lovasíjászatért, valamint a túrázásokért és a vendégek szórakoztatásáért felel, míg Tímea a konyhát irányítja. Az évek alatt pedig megtalálták a módját annak is, hogyan teremtsenek időt saját magukra és egymásra. „A régi világban egymásra szorultak, ez adott a családi életnek egy olyan keretet, ami szent és sérthetetlen volt. A régi világot nem tudjuk visszahozni, ezt a mai világra át kellett alakítani” – vallja Levente. Szerinte ez fontos a házasság egységéhez is. „Csak próbálom elfogadni, hogy ő milyen és próbálunk összecsiszolódni.”

A jövőben a panzió tovább bővül, de a cél továbbra sem a tömegesség, hanem az élmények gazdagítása. „Építünk egy új házikót, de nem azért, hogy több ember legyen az udvaron. Nem akarunk nagyobb tömeget idehozni, csupán azt az épített kultúrát, gyűjteményt, az a kis múzeumot, és azokat a dolgokat amiket az élet mellénk sodort, azokat próbáljuk megmutatni” – meséli Levente. Ezzel az ars poeticával a Malom-panzió egy különleges hely marad, ahol a múlt és a jelen találkozik, és ahol a vendégek nemcsak nyaralnak egyet, hanem nagyszüleink, dédszüleink történetén át megismerhetik a régi, hagyományos életet.