Itt az újabb ütközet a WMN-en: a benzines autó használata és a húsevés mérgező férfias tevékenység!

(Nyitókép: Lluis Gene / AFP)

A szavak uralása a gondolkodást is uralja. Ezért tolódik el a politikai közép balra, mert a „szélsőjobb” kifejezést könnyedén használják akár a jobbközépre is, fordítva viszont elvétve.

Míg a baloldalon a konzervatív szitokszónak számít, a feminista pedig támogatandó attitűdöt jelöl, mifelénk pont fordítva van.

A feminizmus valójában egy háború, amit nők egy radikális csoportja a férfiak ellen vív. Sokáig nevetgéltünk rajtuk (ld. pl. a Mary Poppins film szüfrazsettjeit), de kezdünk úgy járni vele, mint az ateizmussal,

Vagy a genderlobbival, amelyik eleinte szintén viccnek látszott (ld a Brian élete Lorettás jelenetét), ma pedig már alkotmányba kell foglalni miattuk, hogy az anya nő.

Az elmúlt bő évszázad alatt sok eredményt értek el, de minden háború végkimenetele kétes, sok áldozattal jár, és a végeredménynek ritkán örül mindenki.
Egy újabb kis ütközetet ezúttal a WMN (stabil hadosztály) provokált, amikor

és a Föld elpusztítására tett kísérletnek minősítette.

„A vezetés és az autók – különösen a nagy méretű és ezért több üzemanyagot igénylő járművek – összekapcsolása a férfiasság eszményével ahhoz vezet, hogy a férfiak átlagosan jóval több szén-dioxid-kibocsátásért felelősek, ennek következtében pedig nagyobb mértékben járulnak hozzá az éghajlatváltozás felgyorsulásához”  – írja Mózes Zsófi (újságíró, social media manager; legközelebbi cikkében talán választ keres arra is, vajon az angol szavak használata egy magyar újságírónál macsóság-e, női egyenjogúság, esetleg kisebbrendűségi komplexus?)

„A férfiak 16 százalékkal több kibocsátásért felelősek, mint a nők, annak ellenére, hogy összességében csak 2 százalékkal költenek többet. Ez a különbség nagyrészt a nagyobb autóhasználatnak, de a húsfogyasztásnak is tulajdonítható.” (…) lényegesen több húst fogyasztanak, mint a nők, emellett pedig sokkal kevésbé nyitottak a vegetáriánus étrendre.”

A szerző szerint tehát macsóságból eszünk húst, ami hülyeség, mert az én családomban, baráti körömben a férfiak és a nők között ebből a szempontból nincs különbség, történetesen az egyik fiam kicsi kora óta elsősorban zöldségen és gyümölcsön él, mert azt szereti és azt igényli a szervezete.

Ennék én karfiolt, szóját és mandulatejet, de egyrészt éhes maradnék, másrészt utálom az ízüket. Egyébként ahogy öregszem, ez változik; régen a szagától is undorodtam, mára rajongok a kelkáposzta- vagy a tökfőzelékért. Életkori sajátosság? Biztosan nem divat, mert soha nem követtem a divatokat, főleg azért, mert sosem tudtam (és nem is érdekelt), hogy éppen mi az.

Bennem az autóval kapcsolatban sincs semmi macsós. 17 éves korom óta vezetek, a Wartburgtól a Suzukin át megérkeztem a Renault-ig, de a mai napig kizárólag a rendszám alapján ismerem fel még a saját kocsimat is.

Egyedül szinte sosem ülök benne, a család kényelmét, jólétét szolgálja. (Mint egyébként minden, amit teszek. Ha nem volna családom, saját magam miatt valószínűleg fel se kelnék reggel.)

Szerzőnk tovább mélyíti az árkot: „A merev nemi normák, amelyek a »nőies« dolgokat eredendően alacsonyabb rendűnek, a »férfias« dolgokat pedig magasabb rendűnek tekintik” – ezt azonban a feministák intézték el, akik leminősítették a női szerepet (anyaság, gyermeknevelés, család mint a társadalom alapját jelentő közösség összetartása), és kizárólag a férfias dolgokat – pénzkeresés, karrier, hatalomgyakorlás – tekintették fontosnak.

(Holott talán komolyabb, értékesebb a nők szerepe, akik életet adnak és embereket nevelnek, mint a férfiaké, akik ezekhez a fontos dolgokhoz a hátteret biztosítják.)

A világnak a kártékony férfiaktól való megóvása afféle keresztes háborúvá nemesedett, és új horizontokat nyitott: mostanra már nem csak az állatokat szeretjük jobban, mint az embereket, de a „bolygót” is. Vajon a Neptunuszt is jobban szeretjük, meg az Alfa Centaurit, és megannyi, többmilliárd fényévre lévő csillagot, amelyeket látunk ugyan, de jó eséllyel már nem is léteznek? A növényevés támogatandóbb a húsevésnél, de szegény sárgarépa talajból kicibálása, brutális lehámozása, feldarabolása és megfőzése (vagy anélküli szétrágása) nem kelt bennünk szánalmat?

Az egyre inkább közhely, hogy a medve fontosabb, mint az ember, de mi a helyzet a poloskával, meztelen csigával, molylepkével? Fajgyűlölet-e lecsapni a szívásra készülő szúnyogot, ha a kutyába nem rúghatok bele? Ha ezek még tisztázatlanok is, az kétségtelen, hogy a jó baloldali – az egyébként a fontossági sorrendben hátul álló emberek között – a nőket jobban szereti, mint a férfiakat.

A nők hatalmas eredményeket értek el az elmúlt száz évben ezen a kétes fronton, bár győzelmeik mindig a férfiak belátásán és lemondásán alapultak. Férfi támogatás nélkül ugyanis választójoguk sem lenne (hiszen azt is férfi képviselők fogadták el). A sok-sok tulajdonság közül a fizikai erőt (amiben a férfiak jobbak) száműztük a legális eszközök közül.

Ráadásul mostanra a férfiak nagyon egyedül maradtak, mert a háborúba ezek szerint most már a női oldalon beszálltak az állatok, a növények és a bolygók is. 

Ez persze abszurd, a normális nők – éppem úgy, mint a normális férfiak – a két nemet nem harcoló félként, hanem egymás kiegészítéseként definiálják, de lassan kisebbségbe kerülünk, és elbukunk, mint a Nyugat a woke-kal szemben.

Nézzük, mit mond a Biblia. Pál apostol nagyon egyértelműen fogalmaz: „Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek (…). Férfiak, szeressétek feleségeteket” (Kol 3,18-19 és Ef 5,22-25); vagyis a férfit teszi meg családfőnek (akinek engedelmeskedni kell), de előírja számára a szeretetet (azaz hatalmát, erejét a nő és a család érdekében kell használnia, tehát nem élhet vele vissza).

És a kor, amely ezt elveszi tőle, kihúzza lába alól a talajt. Igazából a nők sem járnak jól, mert számukra idegen terepen kell folyamatosan teljesíteniük, és amire pszichéjük, biológiájuk predesztinálja őket, azt kénytelenek mindenféle pótlékokkal helyettesíteni.

Azért, hogy lássuk, semmi sem olyan fekete-fehér, az elmúlt évtizedek legmacsósabb elszólása mégis egy baloldali miniszterelnökhöz kötődik, aki a nőket romló minőségű, s ezért lecserélhető (sőt lecserélendő) használati tárggyá,

Effélét sem a Bibliában, sem a nemzeti irodalomban nem fogunk találni.

***