Ennék én karfiolt, szóját és mandulatejet, de egyrészt éhes maradnék, másrészt utálom az ízüket. Egyébként ahogy öregszem, ez változik; régen a szagától is undorodtam, mára rajongok a kelkáposzta- vagy a tökfőzelékért. Életkori sajátosság? Biztosan nem divat, mert soha nem követtem a divatokat, főleg azért, mert sosem tudtam (és nem is érdekelt), hogy éppen mi az.
Bennem az autóval kapcsolatban sincs semmi macsós. 17 éves korom óta vezetek, a Wartburgtól a Suzukin át megérkeztem a Renault-ig, de a mai napig kizárólag a rendszám alapján ismerem fel még a saját kocsimat is.
Azért van autóm, mert a négy gyerekemmel (+feleség, sőt újabban unoka) járó logisztikai feladatokat oldom meg vele.
Egyedül szinte sosem ülök benne, a család kényelmét, jólétét szolgálja. (Mint egyébként minden, amit teszek. Ha nem volna családom, saját magam miatt valószínűleg fel se kelnék reggel.)
Szerzőnk tovább mélyíti az árkot: „A merev nemi normák, amelyek a »nőies« dolgokat eredendően alacsonyabb rendűnek, a »férfias« dolgokat pedig magasabb rendűnek tekintik” – ezt azonban a feministák intézték el, akik leminősítették a női szerepet (anyaság, gyermeknevelés, család mint a társadalom alapját jelentő közösség összetartása), és kizárólag a férfias dolgokat – pénzkeresés, karrier, hatalomgyakorlás – tekintették fontosnak.