Bűnbakképzés

A szerző filozófus

Minden emberi közösség annyi feszültséget, ellentétet halmoz fel viszonylag rövid idő alatt, hogy valamilyen módon rendre le kell vezetni, különben kaotikus körülmények között felbomlik a közösség. A sokak által csodált antik Athénban évente egy férfit és egy nőt a csúnyaságuk vagy más rossz tulajdonságuk miatt meghurcoltak, nyilvánosan megszégyenítettek, kizártak a közösségből, és gyakran halálra köveztek. Ők voltak a bűnbakok. Hasonló rituálék zajlottak más görög városállamokban is. A bűnbakképzés mindig egy közösség kudarcának a közvetett elismerése. Nemcsak a történelem, de az európai szellemi hagyaték is tele van a bűnbakképzés eseteivel a mítoszoktól kezdve a népmeséken és a Biblián át a politikai gyakorlatig. Bogárdi Szabó István egyik igehirdetése során ezt mondta a bűnbak­képzésről: „mióta világ a világ, és mióta az emberi közösségek küszködnek a rosszal, a gonosszal, a zűrzavarral, ez az intézmény nemcsak vallási keretben, sőt a legkevésbé vallásos keretben, hanem leginkább közéletileg, politikailag, történelmileg, társadalmilag működik. Minden napra, minden hétre, minden hónapra, minden történelmi korszakra jut bűnbak.”