Hogyan tudunk megszólalni a nyugati konzervatívok előtt úgy, hogy bemutassuk magyar gondolkodásunkat, magyar válaszainkat a Nyugat bomlására? Bemutatták az új Kommentárt!
Bemutatták a Kommentár konzervatív folyóirat legújabb lapszámát, melynek a témája a korszellem volt. A bemutató kerekasztal-beszélgetést a Magyar Nemzeti Múzeumban tartották, melynek résztvevői Lánczi András, az MCC Center of European Political Philosophy vezetője, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója és Turgonyi Zoltán, a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gyakorlati Filozófiai Kutatócsoportjának vezetője voltak. A beszélgetést Horváth Szilárd, az M5 Kommentár Klub című kultúrpolitikai magazinműsorának házigazdája moderálta.
L. Simon László alapító szerkesztő és Békés Márton történész, a lap főszerkesztőjének köszöntőjét követően Horváth feltette a kérdést: mi is a korszellem? Lánczi szkeptikus a korszellem fogalmával szemben, mindig vannak divatok, ezek néha egy fogalomban öltenek testet. Hegel minden korban a szabadság megnyilvánulását kereste. A korszellem azt feltételezi, hogy van egy kor, amihez hozzá lehet rendelni egy szellemiséget. A divatos fogalmak viszont legalább anyit elfednek, mint amennyire kinyitják a szemünket.
Turgonyi szerint köznapi értelmében a szó egyszerűen a ma létező mentalitás, nem jelenti, hogy a hegeli értelemben van egy szellem, amely meghatározó irányba viszi a történelmet, keresztényként ilyenben nem is hihetünk. A filozófus szerint a régi, klasszikus liberalizmusban is kódolva volt a mai, egyenlőségelvű gondolkodás, de régen nem vette magát komolyan, ma már komolyan veszi magát.
A régi liberalizmus elve, hogy az egyén bármit megtehet, amíg másnak nem árt, ez a "kár-elv".
Amíg a másik egyént nem ölöm meg, addig a saját életemmel azt kezdek, amit akarok. De ha például valaki a tehetségét parlagon hagyja, másnak nem árt, a közjó mégis sérül. A liberális állam mindig feltételezi, hogy lesz elég ember, aki gyereket vállal és működteti az államot, de ezt nem írhatja elő, tehát soha nincsen garancia alla, hogy az állam működik.
A liberális állam feltételezi egyfajta erkölcsi rendszer létét, melyet nem írhat elő, különben nem lenne liberális állam. Turgonyi szerint a huszadik században az emberek mégis spontán megtették azt, ami kellett a társadalom működéséhez. Ekkor kezdték el az emberek komolyan venni a liberalizmust, és ez okozza a problémákat.
A miniszterelnök politikai igazgatója szerint a nyugati civilizáció utat keres az átalakuló világban, ezért erősödik a korszellem-diskurzus. Az anyagi világban olyan mértékű változás zajlik, amelyre a nyugati civlizációnak reagálnia kell, és a Nyugaton kívüli civilizációk is megfogalmazzák és újrafogalmazzák magukat, pl. a kínai, az indiai civilizáció, stb.
Azt tanultuk, hogy amit a Nyugat letesz az asztalra, az meghatározó, mert náluk van a gazdasági, katonai, technikai előny és a nyersanyago. Most ez a helyzet megváltozott, ezeket az előnyöket elvesztette vagy már csak kevéssé birtokolja. A világ többi tája önálló, magyarázó elveket fektet le számára, önálló intellektuális munkát végez el. A Nyugat, ha szeretne versenyben maradni, erre kell, hogy reagáljon, s ezt látják, függetlenül attól, hogy liberális vagy konzervatív gondolkodó az ember.
Magyarország erősödik, és van igénye arra, hogy megmondja, mi történik a világban és mi történik a Kárpát-medencében és a magyar nemzeti közösségben
- mondta a miniszterelnök politikai igazgatója. Ez nem egyezik százszázalékosan a nyugati civilizációban zajló univerzális diskurzusban, noha jelentős részben egyezik. Patrick Deneen posztliberális rezsimváltásról beszél, ehhez tudunk viszonyulni. De nekünk van saját, magyar intellektuális munkatervünk, ami arra reflektál, hogyan tud megerősödni a magyar nemzeti közösség ebben a változásban, ennek kifejtését és kidolgozását kell elvégeznünk.
A konzervatív Kommentár közösségének pont az a kritikája a magyar baloldallal szemben, hogy ebben a küzdelemben a nyugati liberálisoknak legalább van erre egy válasza. Szerintünk ez egy borzalmas válasz – a woke, a BLM, a gender, a nyílt társadalom -, de ez egy válasz. „Ezek sátáni gondolatok”, de racionálisan levezetettek és intellektuálisan jól megalapozottak. A magyar baloldal viszont még idáig sem jut el, nincs korszellem, nincs változás, minden maradjon, ahogy volt, fagyjunk le – ez van a zászlajukra írva. Egyelőre várjuk egy „liberális Kommentár” írásait erről, ilyenek még nem születtek, „de a remény hal meg utoljára” – zárta sorait Orbán.
Lánczi szerint van magyar intellektuális erő, ezt művelni kell. Oda kell figyelnünk egymás gondolataira, reflektálni kéne. A magyar monologikus nép, nem szeret párbeszédbe lépni. Az intellektuális élet nem az, hogy úgy rúgunk egymásra, hogy "még az unokája is érezze", hanem arról is írni kell, amivel nem értünk egyet.
Ezért fontos, hogy mi zajlik az egyetemeken, az oktatás az egész kérdés kulcsa. Az európai gondolkodás mindig korábbi gondolkodáshoz tért vissza, Rousseau nem érthető meg Szent Pál nélkül, tehát van mihez hozzányúlni. Ma a divatos parancs, hogy "hagyj el mindent, ami volt", azért nem tanulnak ógörögöt meg latint, mert fehér férfiak beszélték ezt a nyelvet. Mindent tudunk magunkról, csak azt nem tudjuk, mit kezdjünk vele - idézte Lánczi Csejtei Dezsőt.
Turgonyi szerint a Nyugat lassan haladt el a mai woke-hoz, mi pedig hirtelen egy más Nyugatot kaptunk a vasfüggöny lehullása után, így élesebben látjuk a bomlás jeleit.
A nyugati emberben kollektív bűntudat van, a „fehér kultúra” saját bűnjeit hangsúlyozza. A Nyugat joggal vált a világ hajtómotorjává, a Nyugat alakította ki azokat a nemzetközi értékeket, amelyek alapján a konfliktusokat rendezni lehet. Nyugatra szükség van, meg kell menteni, vissza kell téríteni a közjó alapú társadalomhoz, de jelenlegi formájában nem követendő, öngyilkos lett, mivel a társadalom nem termeli újra önmagát – zárta sorait Turgonyi.
Mit tudunk hozzátenn iehhez a világdiskurzushoz? Orbán szerint a Nyugat beszélget magával, Kína beszélget magával, az arab világ beszélget magával, minimális interakció is van, de legalább beszélgetnek. Ha a kínai diskurzust áttekintjük, az nagyon innovatív, mert bár messze van tőlünk, de nagyon érdekes gondolatok vannak benne
A legfontosabb annak aláhúzása, hogy magunknak mondjunk valamit. Az elmúlt párszáz év a magyarság története szempontjából egy intellektuálisan szűk mezőben történt. A nemzet túlélése, a szuverenitás visszaszerzése volt a tét. A napi szintű "bozótharc" mellett nem lehetett az intellektuális alapokat lefektetni a "létezés magyar minőségéről". A magyar gondolkodást ez a szűk mezsgye határozta meg. Joó Tibor elsősorban azért izgalmas, mert sokat ír a szuverenitásvesztés előtti időszakról. Ez egy olyan vadászles, amely még sajátosan magyar.
Orbán a saját két könyvét arra szánta, hogy ehhez járuljon hozzá: arról gondolkodjunk, mit kell csinálnia Magyarországnak, és ne legyünk magányosak, mert bár a helyzet változott, de van válaszunk, a korábbi magyar generációkban hasonló dilemmák voltak az irodalomban, a történelemben.
Ezért is fontos a Kommentár magazin, mert „a legértékesebb javakat keresi”.
Orbán sok intézmény irányításában vesz részt, amely azt szeretné, hogy a nyugati konzervatív kapcsolatok egyre erősebbek legyenek. Őket érdekli, hogy mit gondolnak a magyarok a világról, lehet kritizálni, de figyelmen kívül hagyni nem lehet. A nemzet, család, az állam szerepéről, az állam és egyház együttműködéséről szóló tételmondataink nagy visszhangot váltanak ki, és ez egy olyan lehetőség, amit kár kihagyni.
Minden konzervatív szerzőnek üzeni, hogy az elmúlt harminc évben a liberális szerzőknek volt könnyű nemzetközi karriert csinálni. "Beénekeltek" a liberális kánonba és "a nemzetközi közeg" felemelte őket, de ez a helyzet megváltozott. De a nyugati liberálisok már nem kíváncsiak a magyar liberálisok gondolataira, és nem tudnak hozzájárulni a magyar liberálisok sem ehhez a diskurzushoz.
A magyar konzervatívok viszont meg tudnak szólalni, tudnak beszélni a nyugati értékek megőrzéséről, és ez izgalmas, hiszen élő példák vagyunk.
Orbán szerint a konzervatívok nem szeretnek utazni és külföldi nyelveken megszólalni, de szükséges, hogy olyan teljesítményt tegyünk le az asztalra, amire nem volt példa több száz éve, és ebben az „oktatás kulcsfontosságú”.
„Az oktatás konzervatív műfaj”, előttünk rengeteg okos ember élt, ott rengeteg tudás halmozódott fel, és az új generációnak nem érdemes mindent újra tanulnia, csak meg kell tanulni az előző generációk által felépített tudás értékeit. Nem szabad hagyni, hogy az oktatáspolitikát liberális műfajként állítsák be, mert akkor minőségrombolás lesz, amit az Ivy League egyetemeken is láthatunk, pár év alatt látható a rombolás eredménye.
Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
És vezet még ki tudja, hová, ha nem józanodunk – vannak tragikus történelmi előképek.
A felszín alatt – A jövő évi parlamenti választás ígérkezik a legkiélezettebbnek 2010 óta.
Na? A régi jobb volt? Legyenek őszinték: igen, jobb volt. Összehasonlíthatatlanul jobb volt.
A Met-gála az amerikai újgazdagok látványos felvonulása.
Nem túlzást azt állítani, hogy a 15. módosítással a Fidesz új társadalmi szerződést tett az asztalra.
Miután harminc éve nem készült igazán nagy középkori kosztümös film itthon, s most valaki csinál egyet, azon egyszerre akarnak behajtani minden adósságot. Veczán Zoltán írása.
A külgazdasági- és külügyminiszter kiemelte: Ukrajna évek óta nem titkolja, hogy el akarja zárni Európát az olcsó orosz energiahordozóktól.
Húsvétvasárnap hivatalosan is megnyitotta kapuit a látogatók előtt a megújult Citadella, melynek megnyitóján a miniszterelnök mondott beszédet.
