Itt lesz az ősz, itt lesz újra – és a sikerhez bizony nem lesz elég sem Karácsony törpereje, sem Magyar Péter csúszása-mászása

Nyitókép: MTI-archív/Balogh Zoltán

Mondhatjuk, innen szép nyerni. Pláne egy (kvázi)győztesnek.

Karácsony Gergely 2010-ben, némi „szakértősdi” után a Gyurcsány-kormánynak, azt ígérte, lehet más a politika, majd Bajnai Gordon hívó szavára feladta a jelszót és a pártját, átzsilipelt az óbaloldalhoz. A bukta után a zuglói önkormányzat vezetésével vigasztalódhatott, a XIV. kerületiek jó részének bánatára, ahol az MSZP-s helyi erős emberrel közösen vitte az ügymenetet – akit később látványosan megtagadott.

Aztán jött volna az Együtt-maradékkal egy új pólus kiépítése, ám helyette inkább az MSZP-t választotta.

De Karácsony ezt is túlélte, ő lett ismét a baloldal főpolgármester-jelöltje, immár egy plakáton pózolva Dobrev Klárával. A többi azóta politika-történelem: a végtelennek tűnő újraszámolósdit követően jelen állás szerint októberben marad a főpolgármesteri székben. Csakhogy innentől jönnek az izgalmak!

A Fővárosi Közgyűlés összetétele alapján ugyanis sehogyan se jön össze mögötte a többség.

de a harminckét fős testületben még a DK-MSZP-P lista is csupán hat főt volt képes a választói felhatalmazás nyomán delegálni. Fő kihívója, Vitézy Dávid mindössze harmadmagával vehet részt majd a napi munkában, akárcsak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt – ők azonban nem túl nagy rajongói ugyebár a fordulatokban és kanyarokban gazdag politikai életúttal bíró kerékpársáv-bajnoknak. Ahogy a tízfős Fidesz-frakcióra sem számíthat különösebben.

És itt jutunk el az igazán izgalmas dilemmáig!

Ha ugyanis Magyar Péter a régi-új vezetés őszi beiktatását követően mégis besorol Karácsony mellé, akárcsak amolyan „ügyek mentén” való együttműködés címszóval, akkor az éppen őt hevesen ekéző, a balos rovott múltat szimbolizáló Gyurcsány-párt oldalán találja magát. Márpedig ugyebár azt mondta: se Orbán, se Gyurcsány, se Karácsony!

Az éles helyzeteket – úgyis mint a háború, a migráció vagy a gender kérdéskörében való egyértelmű mondásokat – a jórészt ismeretlen EP-frakcióval egyelőre kikerülték, ám Budapesten erre aligha lesz sansz.

Karácsonynak ellenben elemi érdeke lekenyerezni az újdonsült képviselőket, nélkülük ugyanis legfeljebb béna kacsaként vergődhet hónapokig, mielőtt – Kovács Gergely főkutya jóslatának megfelelően – működésképtelen lesz az önkormányzat, s új, időközi voksolásra lesz szükség. Ezt a kudarcot nyilván kerülnék a baloldalon, különösen a pürrhoszi győzelmet arató városvezető. Ráadásul a nehéz napokra való felkészülés jegyében Magyar Péter a kezdeményezőkészséget is elorozta tőle, miután úgynevezett egyeztetéseket propagált a közgyűlési frakciókkal. A találkozókról a transzparenciát hirdető bulihuligán sokat nem árult el, ahogy a többiek sem, így csak találgathatunk, mi következik a bazsalygásból.

Elsősorban is Magyar Péterére, aki hetet-havat összehordott már, nem bír lejönni a közösségi médiáról, miközben érdemi politikát – üresnek ható bemondásokon túl – továbbra sem virít.

Eközben a gazdaság kezd életre kelni, még ha akadnak is döccenők bőven. A nyugat-európai államok, különösen Németország recseg-ropog, a háborús és a szankciós hatások itt vannak velünk, ami jócskán megnehezíti a dolgunkat. Ha azonban beindul valamiféle konjunktúra, az a társadalmi hangulatnak is jót tesz majd – akárcsak a kormánypártok támogatottságának.

Mindezt tetézi, hogy Orbán Viktor miniszterelnök eközben lényegében világpolitikát (is) csinál, teljesítményével éles kontrasztot képezve az Európai Néppártban pöffeszkedő új ellenzéki vezér ez irányú próbálkozásaival, nem is beszélve a fiatal lányok lába között csúszó-mászó, mások mobiltelefonját a Dunába hajító figurával.

a széttagolt, mindent is megígérő baloldal pedig számos kihívás előtt áll, ami ismét próbára teszi a hitelességét. Már ha van még neki olyan.

Mondhatni, innen szép nyerni.