Íme mindaz, amit elveszíthetünk

Nyitókép: Leon Neal/Getty Images

„A Duna-mozgalom egy kiváló alakja, kritikus és csillogó elme magyarázta el nekem anno, hogy az IMF egy szélhámos banda, ami az egész világot lehúzza, de Hamvas Béla-i groteszkséggel azoknak az országoknak árt a legtöbbet, melyeknek segítséget (hitelt és mellé kötelezően végrehajtandó jó tanácsokat) nyújt.

Nem véletlen, hogy a Fidesz-kormány kétszer zavarta el Magyarországról ezt a szélhámos bandát, mindkét esetben rögtön azután, hogy átvette a baloldaltól az irányítást.

Ennek ellenére az IMF-modellt azóta tökélyre fejlesztették a globalisták, cégérüket pedig kicserélték az Európai Bizottság feliratra. Azaz legkésőbb a 2008-as nemzetközi válság idejére hiába derült ki, hogy az IMF semmivel nem jobb, mint egy uzsorás, hiszen örök szegénységbe taszítja a célországokat, a világboldogító intézmény nem szűnt meg, hanem kiteljesedett, emberei ellepték például a teljes brüsszeli adminisztrációt. (...)

1. A rezsicsökkentés kivezetése (tehát jóval magasabb lakossági energiaárak kivetése).
2. A társasági adó növelése (azaz a Magyarországra és a térségbe áramló beruházások elüldözése).
3. A kétkulcsos személyi jövedelemadózás bevezetése (tehát arányos adózás helyett ismét a középréteg sarcolása, a gazdaság befeketítése).
4. Az ingatlanadók növelése (tehát a magántulajdon visszaszorítása, a multi szolgáltatói szektor javára).
5. A 13. havi nyugdíj eltörlése és a nyugdíjkorhatár emelése (régi IMF-módszer, anno Bajnai Gordont is rávették a 13. havi járandóság elvételére).

Mondhatnám, hogy a Tisza Párt valljon színt e témákban, de totál felesleges. A kanálispolitizálás korszakában teljesen értelmetlen ígéretet kicsikarni, hiszen azokat – mint láttuk oly sokszor a baloldaltól – épp egy perc alatt készek felrúgni a külföldről vezényelt aktorok.

Ráadásul éppen ezek azok a gazdaságfilozófiai kérdések, amelyekben sem Brüsszel, sem pedig az amerikai háttérerők nem tűrnek semmiféle engedményt. A gyarmatnak mégiscsak az a fő funkciója (azontúl, hogy legyen hol lejátszani az aktuális háborúkat), hogy a gazdasági javait, erőforrásait a gyarmattartó rendelkezésére bocsássa, s semmiképp ne konkuráljon vele. (...)

»Gyakran ér minket az a vád, hogy az adópolitikánk a gazdagoknak kedvez. Ám érdemes megnézni a valóságot itt is, hiszen a teljes munkaidős alkalmazottak bruttó reálkeresete 2010 és 2023 között az ötből első és második legalsó »kvintilisben«, tehát a legszegényebbek és az alsó középosztály körében nőtt a legjobban« – mondta Rogán, rávilágítva, hogy mindkettőben nyolcvan százalékkal nőtt, miközben a jómódúak átlagkeresete 48,7 százalékkal emelkedett a tizennégy év Fidesz-kormányzás során. Tehát a legkevésbé sem igaz, hogy az adópolitika a gazdagabbaknak kedvez.(...)

Leszámítva a leggazdagabbakat, akik még növelték is a vagyonukat az elmúlt két-három nehéz esztendő során, természetesen mindannyiunknak nehéz (volt) a inflációs, megtorpanós, háborús időszak. Ezt kár volna vitatni. Ám azt sem lehet elvitatni, hogy valójában az ország szinte egésze nyertese az elmúlt tizennégy év szuverenista gazdaságfilozófiájának. Mindez elúszhat 2026-ban, ha nem sikerül meggyőzni a valóságról az ingadozók nagy tömegét.”