Kapitány a hídon!

Nyitókép: MTI/Lakatos Péter 

„A magyar elnökség első feladata tehát, hogy tisztán lásson a pályán. Helyzetfelmérés, helyzetértékelés és cselekvés, illetve az Unió cselekvésre sarkallása – mégpedig egy mindenki számára elfogadható, kompromisszumos módon. S ez még mindig könnyebb lenne, ha olyan időszakban lennénk, amikor az intézményi-politikai háttér adott. Most nem ez a helyzet.

azaz operatív (és nem csak politikai-szakpolitikai) szinten is működésbe kell hoznia és mozgásban kell tartania az Uniót.

Mivel az idő szorít, így mindezzel párhuzamosan kell tennie az európai versenyképességért:

Ehhez a munkához komoly szakmai hátteret jelent az Enrico Letta által jegyzett, áprilisban bemutatott, jelentés, valamint az Európai Tanács néhány nappal ezelőtt kialakított következtetései. A következtetésekben foglalt ún. «stratégiai menetrend» rögzíti, hogy Európa a «cselekvők, alkotók és innovátorok kontinense», és fel kell szabadítanunk az európai vállalkozói szellemet.

Igenám, de hogyan? A stratégiai menetrend külön alcímet szentel a versenyképességi kérdéseknek «Virágzó és versenyképes Európa» cím alatt. A dokumentum kifejti, hogy cél az európai polgárok vásárlóerejének növelése, számukra jó munkahelyek megteremtése, és az áruk és szolgálatatások minőségének biztosítása Európában. Továbbá a stratégiai ágazatokban a szuverenitás megerősítése és Európa technológiai és ipari nagyhatalommá tétele. Mindennek érdekében a következtetések azt irányozzák elő, hogy az egységes piacot fejleszteni és erősíteni kell, különösen az energetika, távközlés és a pénzügyek terén, azzal, hogy a KKV-knek továbbra is központi szerepet szánnak a politikai vezetők. Mindehhez az EiT szerint szükséges megerősíteni Európa gazdasági biztonságát, a stratégiai ellátási láncokat és saját, európai kapacitások kiépítését számos kulcsfontosságúnak ítélt iparágban – így többek között a védelmi iparban, űriparban, mesterséges intelligenciával kapcsolatban, hogy csak néhány példát említsünk. Ehhez társul továbbá a zöld és digitális átállás megvalósításának szükségessége, a határkeresztező infrastruktúrák fejlesztése, és az adatalapú gazdaság, mint horizontális szempont, valamint a versenyképes, ám egyúttal fenntartható mezőgazdaság előmozdítása.

A célok tehát számosak, s abban az európai vezetők között egyetértés látszik. Ami a végrehajtást illeti, abban most, elsőként a magyar elnökségre hárul a főszerep: le kell fordítani mindezt a magas szinten megfogalmazott, politikai célkitűzés-csokrot a gyakorlat és a kivitelezhetőség nyelvére – ezt fogja szolgálni az ősszel megjelenő Versenyképességi Paktum, amely révén, reményeink szerint, Európa újra naggyá tehető.”