Varsói személy

Nyitókép: Akos Stiller/Bloomberg via Getty Images

„A tájkép, bal felől nézve, kevés reményre ad okot (mármint azon túl, hogy tényleg felderengett valamiféle kormánybuktatási esély), de azért nem is teljesen reménytelen. Budapesten például két, legalább papíron zöldpárti főpolgármester-jelölt elhozta a szavazatok 95%-át; ez Koppenhágában vagy Stockholmban is megsüvegelendő fejlemény lenne. És vannak – nem csak a fővárosban – olyan kimagasló lokális sikerek, amelyek megmutatják, hogy a közösségépítés és a becsületesen elvégzett munka minden előfeltételezéssel szemben igenis kifizetődik. 

Másfelől viszont országos viszonylatban a lakosság négyötöde jobbra szavazott, ami meghökkentően magas arány: akár érthetetlennek is nevezhetnénk, ha nem láttuk volna ugyanezt (vagy nagyon hasonlót) Lengyelországban.

A számokat részben az eddig nyújtott teljesítmény magyarázza. Kézzelfogható bizonyíték nincs rá, de elméletben azért komoly érvek szólnak mellette, hogy a Tisza körül megképződött 30 százalék balközépen is összegyűlt volna, ha a választópolgárok ott láttak volna valamit, ami működőképesebbnek fest a rogyadozó NER-nél – de nem láttak.

És egyedül annak lesz (ha lesz) esélye felállni a most kapott ütés után, aki őszinte választ tud adni arra a kérdésre, hogy ennyi év után miért nem. Mert amilyen lassan araszol ez a masina, biztosan nem az idő hiányzott hozzá.”

***