Történelmi győzelem után

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd

„Akik idő előtt vadul ünnepelni kezdték a Tisza Pártot, talán elfelejtették, hogy ez a társulat egyelőre semmit nem javasol az országnak. Nem javasol, mert nem képes rá. Hiszen amint kibújna a gyűlöletbuborékból és szakpolitikai mezőre tévedne, színt kellene vallania. Ha konkrétan megfogalmazzák elképzeléseiket a bevándorlásról, a Soros-veszélyről, az ország szuverenitásáról, az uniós politikáról, de akár a genderkérdésről, a NATO-ról, a háborúról, a szomszédságpolitikánkról, máris valamifajta viszonyba kerülnek a politikai élet többi szereplőivel.

A Tisza Párt a népszerűségét egyelőre kétségtelenül annak köszönheti, hogy vezetője gátlástalanul szidalmazza ellenfeleit, és ezzel felszította a baloldal egyharmadának szimpátiáját. Éppen ezért határozottan úgy tűnik, hogy egyelőre csak ellenzéki átrendeződést eredményezett hangos megjelenésük. A közönség leváltotta régi kedvenceit, és messiás­ként tekint az újakra, akik azonban még semmit sem mondtak, mert nem is mondhattak, nehogy lelepleződjenek.

Ebben a helyzetben az a valóságos kérdés, hogy a következő másfél évben, amikor klasszikusan pártot kell építeniük (ezt nem ússzák meg), lejátsszák belső vitáikat, konfliktusba keverednek olyanokkal, akikkel nem szerettek volna, belefolyást engednek ügyeikbe a külföldi háttérerőknek, titkos megállapodásokat kötnek a baloldal maradék pártjaival, egyszóval odalavírozzák magukat, ahova mindig, mindenki lavírozta magát, mi lesz a közönség válasza az új helyzetre? Ha pedig a senkiföldjén maradnak, meddig tűrik híveik az elegáns kívülállást, a semmitmondást, a kamupolitizálást?

Mindezek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy a mostani választáson eldőlt-e bármi, lehetséges-e, hogy új fázisába lép az ellenzéki mozgalom, vagy kisvártatva visszahullanak oda, ahonnan érkeztek, és ahonnan kétszer, háromszor, többször képtelenség újra megérkezni a rivaldafénybe?

Az újak esélyét rontja Magyar Péter kezelhetetlen és kiszámíthatatlan személyisége. A konfrontációs hajlam csak ideig-óráig fűtőerő a politikában: soha senki nem tudott épkézláb gondolatok, érthető és hiteles program, elemi türelem, tapasztalat, előrelátó képesség nélkül érvényesülni ebben a világban. 
Ezen a téren Magyarnak leküzdhetetlen hátránya van fő ellenfelével szemben, ami – pontosabban szólva – nem pusztán hátrány, jóval több annál: minőségi különbség. Ami nem szokott eltűnni az idő múlásával, inkább mindenkinek láthatóvá válik.”