„E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa: Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia.”
Nyitókép: Fortepan / adományozó: Urbán Tamás
A hidegháború idején a Magyarország és Ausztria között húzódó határ, a vasfüggöny két világot választott el. A határ 1989-ben, 35 évvel ezelőtt megnyílt, és szabaddá vált az út Kelet és Nyugat között. Maga a kifejezés egyébként Winston Churchill 1946. március 5-i az amerikai egyesült államokbeli Fultonban elmondott beszédében hangzott el először:
„A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében.
E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa: Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia,
mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai irányításnak is” – hangzott el a beszédben.
Tudta?
Churchill ezzel a kifejezéssel a színházakban tűzvédelmi megfontolásokból alkalmazott fémszerkezettel vont analógiát, amivel az előadások végén a színpadot és a nézőteret szinte hermetikusan elzárták egymástól.
A második világháború után a kommunista berendezkedésű országok viszonylag hamar elkezdték azokat a területeiket nyugati irányba határoló műszaki határzárakat kiépíteni, amelyekkel egyrészt védelmi funkciót is elláttak, de sokkal inkább az ország lakosságát akarták megakadályozni az ideológiailag ellenséges nyugati országokba történő elmenekülésben.
Erre a vasfüggöny szerkezeti felépítése a legjobb bizonyíték, amely keleti irányban egy olyan műszaki határsávot alkotott, ami különböző fizikai akadályokkal, szögesdróttal, kerítéssel, aknazárral, a jól megfigyelhető, csupasz határsávval, és az azt övező őrtornyokkal is mind az esetleges keletről érkező határsértőket volt hivatott feltartóztatni.
A határzáron tűzparanccsal rendelkező határőrök teljesítettek folyamatos őrszolgálatot, de később automata fegyverrendszer is kiépítésre került.
A vasfüggöny nagyrészt korábbi államhatárokon húzódott, egyik markáns kivétel Németország volt, ahol az 1949-től létrejött Kelet- és Nyugat-Németország közti tartományi határokon húzódott, amik így Németország újraegyesítéséig államhatárrá váltak.
A vasfüggöny része volt még a berlini fal is, ami viszont lokálisan külön, Berlinben helyezkedett el, lényegében körbevéve Nyugat-Berlint.
Jugoszlávia speciális státusza miatt – mint el nem kötelezett ország – csak félhivatalosan volt a vasfüggöny határországa.
A Szovjetunió felbomlása során a vasfüggönyt is a legtöbb helyen gyorsan megszüntették, elbontották, csak néhány helyen hagytak meg rövid szakaszokat a hidegháború emlékműveként. A legtöbb maradvány az újraegyesült Németország területén található a már említett tartományi határokon, itt több őrtorony, kerítésmaradvány is van, de van olyan múzeummá vált egykori határőrség is, ahol korabeli katonai és határvédelmi járműveket is kiállítottak.
A rendszer az 1980-as évek végére elavult, az esetek kétharmadában vadállatok vagy eső miatt riasztotta a határőröket. A felújítás százmilliós költséget jelentett volna,
hiszen a rozsdamentes drótot – paradox módon – nyugatról kellett beszerezni.
A határőrség ezért már 1987-ben javasolta a megszüntetését.
Az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-i ülésén elfogadta az elektronikus jelzőrendszer megszüntetését. Március 3-án Németh Miklós miniszterelnök egy találkozón kérdezte meg Gorbacsovtól, hogy mit fog tenni, ha Magyarország elbontja a vasfüggönyt,
de a szovjet pártfőtitkárt ez a kérdés nem érdekelte, de azt leszögezte: 1956 eseményei nem ismétlődnek meg.
A bontást Rajkánál kezdték meg, és május 2-án több tucat nyugati újságírónak jelentették be a helyszínen, hogy Magyarország elkezdi lebontani a műszaki határzárat.
Amikor június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt vágta át, akkor előbb vissza kellett építeni Kelénpataknál (Klingenbach), mert már ott is elbontották.
Az augusztus 19-i páneurópai piknik volt az utolsó lépés a teljes határnyitás előtt,
de mivel a több száz kelet-német állampolgár átszökésére sem érkezett semmilyen reakció a szovjet vezetéstől, szeptember 10-én a magyar kormány hivatalosan is megnyitotta a határt.
Különleges előadásra kerül sor a Radnóti Színházban november 25-én, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján. A Bálsój szerelem a málenkij robot idején egy szerelmespár levelezésen keresztül nyújt megrázó és hiteles betekintést a munkatáborok és a diktatúra mindennapjaiba.
A miniszterelnök is megszólalt.
A történelmet nem az elit, hanem a helyi szereplők alakítják, az ő történeteik pedig bonyolult erkölcsi döntésekből állnak – mondja Matthew Longo, Hollandiában élő amerikai politológus. Interjúnk.
Az államfő szerint nem engedhetjük, hogy újabb szögesdrótokat emeljenek közénk.
Niall Ferguson szerint szembetűnőek azok a politikai, társadalmi és kulturális hasonlóságok, amelyek az Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennállnak.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
A következő hetek nagyon fontosak lesznek az erdélyi magyarság számára.
