Nélkülük nincs sport, ahogy színész nélkül nincs színház, se zenész nélkül hangverseny.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás
„Egy sportolócsapat tagjai írtak, álnéven. Akkor lett elegük, amikor a vezetőedzőjük többüket molesztálta egy egyesületi eseményen. Annyira rettegnek, hogy álprofilról is a várost merték csak megnevezni, a sportágat nem. Aztán, mire válaszoltam volna, törölték a fiókot. Képernyőképeim vannak, azokat nyilván nem osztom meg, így kénytelen az olvasó bemondásra elhinni (vagy nem), hogy kaptam ilyet, ahogy én is feltételezem, hogy nem átverés a levél. Amin azóta rágom magam, mert mit is lehetne tenni? Hogy üzenhetnék nekik? És azoknak, akik hasonló helyzetben vannak? Legfeljebb itt, így tudok.
Értem a félelmet, de ilyen esetben nem tartom jó tanácsadónak. Mert nem tud pozitív mérleget csinálni. A helyzet vagy rosszabb lesz vagy ugyanilyen, magától megváltozni nem fog. Ha a sportolók nem törlik a fiókot, megírtam volna nekik, hogy ha nem állnak bele – akár nyilvánosan -, nem lesz változás, de ha többen elmondják ugyanazt, nehéz lesz rajtuk fogást találni. Elmondtam volna, hogy tehetnek feljelentést zaklatásért a rendőrségen csoportosan, hogy a szakág szövetségi elnökénél is tegyenek bejelentést, persze nem feledve, hogy ha ő is cinkos, ez nem életbiztosítás. Viszont fontos, hogy legyen hivatalos nyoma a panaszuknak. De ha mind felállnak, ultimátumot adnak, még mindig az járhat a leginkább eredménnyel.
Bele sem merek gondolni – persze muszáj -, hány (profi vagy amatőr) sportoló élhet így. És nem, varázsütésre nincs változás. Egy cinkos rendszert csak megdönteni lehet. Ahhoz sokan kellenek. Össze kell állni. Kell egy platform, egy biztonságos tér. Felület, ahol a visszaéléseket az is jelezni tudja, aki ennyire fél.
A kívülállóknak pedig látni kell a már-már irracionális, (érthetően) szinte paranoid jegyeket mutató rettegést, a konkrét egzisztenciális szorongást és tanácstalanságot. De hiába igyekszünk, kívülről nem érthetjük meg teljesen, milyen helyzetben vannak azok a sportolók, akik évtizedig tűrnek. Hogy miért tűrnek. Miért hallgatnak. Kívülről egyet tehetünk: meg kell őket erősítenünk.
Hogy nélkülük nincs sport, ahogy színész nélkül nincs színház, se zenész nélkül hangverseny. Nem, még csak nem igaz, hogy százan állnak sorba a helyükért, nem pótolhatóak a válogatott tehetségek. Egy-egy talán, mind nem. Ahogy egy-egy hangot el lehet hallgattatni, de egy kórust már jóval nehezebb.
Ne féljetek. Nélkületek nincs semmijük.”
Békemenet After Kibeszélő június elsején 18 órakor a Scruton V.P.-ben!
Hallgassa meg Ön is a Mandiner All Stars beszélgetését, mely során Bayer Zsolt, Mráz Ágoston Sámuel és Horváth József elemzi a Békemenet történéseit a Mandiner munkatársaival, Kacsoh Dániellel és Pócza Istvánnal. Regisztráljon most az alábbi linken:
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Tiszta szerencse, hogy nem volt jelen, mikor Magyar Péter öngyilkosnak tettette magát.
Mintha másfél éven keresztül ti fújtátok volna a lufit a nárcisztikus méregzsák körül Pottyondy Edinával, Egri Viktorral, Dévényi Istvánnal, Somogyi András „humoristával”, Tibi Atyával.
De egy kérdésem azért lenne Rába Tímeához.
Az összes Tisza-nyaló influenszer Fókuszcsoport Ádámtól Mérő Veráig, Tibi Atyától Pottyondy Edináig ugyanúgy kirobbanthatatlanul a Messiás úr záróizmai mögött marad holnaptól is, mintha semmi sem történt volna.
Ezt eredményezi, ha az ember főállásban facebookos jogvédő vagy mi, a media desing szak meg elrontja a szemmértékét.
Magyar Péter-rajongók egymás közt.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
