»Ha a társadalmi tudat, amely bennem van, azt érezné, hogy ez a jó út, akkor csinálnám, de abban a formában például, ahogy Nagy Ervin csinálja, nem. Nekem mint előadónak, zenésznek nem szabad minden egyes platformon, mindenáron, mindennap a politikát nyomni az emberek fejébe, nem ez a hivatásom. Ezzel ugyanis inflálom a megnyilvánulásom súlyát. […]«
A színész egyébként úgy váltogatja a kedvenc politikusait, mint más az alsóneműjét. Korábban Márki-Zay Péterért ment volna tűzbe, most viszont a dollárbaloldal új emberéért, Magyar Péterért rajong. Ami közös Márki-Zayban és Magyar Péterben, az az, hogy mind a ketten baloldali figurák. Legutóbb a Magyar Narancsban áradozott Magyarról, de a nagy ügybuzgalomba egy kis hiba csúszott, Nagy Ervin durván elszólta magát:
»[…] Amit ő csak azon az egy napon lezongorázott, amikor bement az ügyészségre, arra születni kell. Ez a fajta állóképesség jó, ha három-négy embernek megvan a hazai politikai palettán. És azonnal elkezdte azt, ami a legmunkásabb ott, ahol a legnehezebb a magyar demokráciát feltörni: vidéken«.”